Naponta többször álmodom,
s álmodtam minden ősszel,
tavasszal, s nyáron,
álmatag langy esőben,
nyirkos, hideg éjszakákon...
Tüzes homlokomtól menekül a dér,
sátort bontani nem akar, s
megfagyni is fél ...,
otthont teremtett önmagának
hasonmást ezernyi bábnak...
hideg, néma könnycseppekben
Mindörökre velem maradt,
s ha nagyon fázom, kedvesen
két kezébe fonja arcom - lányom.,
nézz csak rám ...,
hisz' ez is csak egy álom....
(V,gm)
Isten Áldjon!
