Nabucco
254,3K

Végtelen Hit

/Endloser Glaube/ Endless faith/
Versek,történetek.Szólj hozzá Te is! ✍️
/Poems,stories.join the discussion about it you too!/ Gedichte, stories.join die Diskussion darüber Sie auch!/
Tóthné Horváth Erzsébet
Egy szerzetes a kolostor mezején sétált, amikor egy nap madárdalt hallott. Megigézve hallgatta. Úgy tűnt neki, hogy igazából még sosem hallott madárdalt.
Amikor a madár elhallgatott, visszatért a kolostorba, és nagy döbbenettel tapasztalta, hogy társai teljesen idegenek voltak neki, és ő is nekik.
Csak fokozatosan jöttek rá, hogy évszázadok teltek el közben. Annyira tökéletesen hallgatta …
Mehr
Egy szerzetes a kolostor mezején sétált, amikor egy nap madárdalt hallott. Megigézve hallgatta. Úgy tűnt neki, hogy igazából még sosem hallott madárdalt.

Amikor a madár elhallgatott, visszatért a kolostorba, és nagy döbbenettel tapasztalta, hogy társai teljesen idegenek voltak neki, és ő is nekik.

Csak fokozatosan jöttek rá, hogy évszázadok teltek el közben. Annyira tökéletesen hallgatta a madárdalt, hogy az idő megállt, és ő átcsúszott az örökkévalóságba.

Az imádság akkor tökéletes, ha felfedezzük az időtlent. Az időtlent az érzékelés tisztaságán keresztül fedezzük fel. Az érzékelés akkor tisztul meg, ha megszabadul minden előre kialakított véleménytől és személyes nyereségvágytól.

Akkor aztán meglátjuk a csodálatost, és a szívünk eltelik csodával.


(Anthony de Mello)
Tóthné Horváth Erzsébet
Az alábbi megható történet egy sebészorvos írása. Érdemes a figyelemre.
Dr. Arbanász Zoltán: A legrövidebb ima
Egy órája sincs, hogy újból átnyálaztam a tájanatómiát, a Littmann-féle Sebészeti műtéttant. Memorizáltam a régió képleteit, hogy mit szabad és mit nem. Érdekesek a tájanatómia atlaszok. Az artériák pirosak, a vénák kékek, az idegek sárgák, az inak fehérek. Ráadásul …
Mehr
Az alábbi megható történet egy sebészorvos írása. Érdemes a figyelemre.

Dr. Arbanász Zoltán: A legrövidebb ima

Egy órája sincs, hogy újból átnyálaztam a tájanatómiát, a Littmann-féle Sebészeti műtéttant. Memorizáltam a régió képleteit, hogy mit szabad és mit nem. Érdekesek a tájanatómia atlaszok. Az artériák pirosak, a vénák kékek, az idegek sárgák, az inak fehérek. Ráadásul mindegyikhez egy parányi fekete nyílvessző tart, a képlet pontos anatómiai nevével.

Hát? Persze, így könnyű! - s majdnem nevetek.

A valóság egészen más, az állandó szívás és törlés ellenére alig látunk a vérmaszattól, s semmi sem emlékeztet az atlaszban látottakra. A kendők által szabadon hagyott kis négyzet semmilyen tájékozódási pontot sem nyújt. Egyedül az anasthesiológus kolléga helye biztos, többnyire a beteg feji végénél ül vagy áll. Isten kezében vagyunk, a beteg

és a személyzet egyaránt...

A bevonuláskor nem szólnak fanfárok, csak néhány készülék zümmögése jelzi, hogy működésre kész. Kölcsönösen köszöntjük egymást.

A beteg 75 feletti, az elképzelhető összes betegség birtokában. Váratlanul szólal meg:

- Mielőtt elaludnék, szeretnék imádkozni! Lehet?

- Persze, csak tessék! - mondom bosszúsan.

- Köszönöm, fiam - s belekezd csendesen.

- Domine!............Ámen! - mondja e két szót.

- Csak ennyi? - kérdezem meglepetten.

- Csak ennyi.

- Uram!..............Úgy legyen!

- Igen, fiam. Ez minden. E két szó közöttieket az Úr úgyis tudja. Tudja, hogy mit mondanék, mit kérnék. Én nem kérek magamnak semmit, de elfogadom, amit Tőle kapok. Tudom, ma Ő vezeti a doktor urak kezét, így nem hibázhatnak.

Mereven állunk, feltartott kézzel.

Talán csak a maszkok mögötti szemüvegek csillognak fényesebben, mint korábban.

- Lehet még egy kérésem?

- Igen, természetesen. - de már nem vagyok bosszús a késés miatt.

Életem legrövidebb, és leginkább hittel teli imáját hallottam egy perce.

Gondolatban még kitöltöm a két szó közötti helyet.

- Szeretném elénekelni a legszebb énekünket, ha még tudom, mert nagyon

S, ekkor remegő, halk hangon belekezd a 42. zsoltár első sorába:

- Mint a szép híves patakra, a szarvas kívánkozik,...

A következő sortól az egyik műtősnő csatlakozik:

- Lelkem úgy óhajt Uramra, és hozzá fohászkodik...

A versszakot már öten fejezzük be:

- Tehozzád én Istenem, szomjúhozik én lelkem.

Vajon színed eleiben mikor jutok, élő Isten?

Egy mély sóhajjal álomba merül a néni.

- Törlést kérek! A szemüvegemre.

Még várok egy percet, hogy összeszedjem magam.

- Ha Isten velünk... Kezdhetjük!... Kérem intubálni!
2 weitere Kommentare von Tóthné Horváth Erzsébet
Tóthné Horváth Erzsébet
A jeruzsálemi vak kisfiú
Élt Jeruzsálemben egy szegény kisfiú. Rubennek hívták. Mindig szomorú volt, és csak messziről hallgatta a vidáman játszó fiúk, lányok csacsogását. Nem játszhatott velük: vak volt.
Egyik alkalommal hallotta, hogy a jeruzsálemi asszonyok a názáreti Jézusnak nevezett híres prófétához vezetik gyermekeiket. A szomszéd kislány őérte is elfutott: hívta, hogy menjen …
Mehr
A jeruzsálemi vak kisfiú

Élt Jeruzsálemben egy szegény kisfiú. Rubennek hívták. Mindig szomorú volt, és csak messziről hallgatta a vidáman játszó fiúk, lányok csacsogását. Nem játszhatott velük: vak volt.

Egyik alkalommal hallotta, hogy a jeruzsálemi asszonyok a názáreti Jézusnak nevezett híres prófétához vezetik gyermekeiket. A szomszéd kislány őérte is elfutott: hívta, hogy menjen velük.

- Miért mennék veletek? - válaszolt Ruben. Engem úgysem szeret senki, ő sem szeretne egy vak gyermeket.

Rubennek nemcsak a szeme volt vak, hanem a Lelke is. Mert senki sem szerette őt, az apátlan-anyátlan árvát, a szíve is megvakult. Nincs szörnyűbb, mint amikor valakinek nemcsak a szeme, hanem a Lelke sem lát. Ruben nem tudta elhinni azt a sok szépet, amit Jézusról beszéltek. Nem tartott a többiekkel. Így maradt ki a kis hitetlen Ruben a gyerekek közül, akiket megáldott az Úr Jézus.

Közben múlt az idő. Ruben azt hallotta, hogy a názáreti Jézust halálra ítélték. Nagy volt a városban a zajongás. Fél nappal később már azt beszélték az emberek, hogy Jézust keresztre feszítették, majd miután meghalt, eltemették. Tompultan hallgatta a rikácsoló embereket. A hitetlen embert nemigen érdekli mások sorsa, kínja, szenvedése.

Egyszer sírást hallott. Ez a sírás mégis a szívéhez férkőzött. Asszonyok mentek el mellette. Az egyik közelében ácsorgó kisfiú odasúgta neki:

- Most mennek az asszonyok a názáreti Jézus sírjához. Köztük van Mária is, Rabboni, ami annyit jelent Mester anyja.

Ruben úgy gondolta, hogy Jézus anyjának a sírását hallhatta. Felkelt és tapogatózva elállta az asszonyok útját. Az egyikük rászólt:

- Ilyenkor is az úton lábatlankodsz?

Előbb azt hitte, hogy Jézus ellenségei közül kémkedik valaki utánuk, de aztán látta, hogy a vak Ruben tartja védőn maga elé sovány kezeit.

Mária is észrevette, hogy a gyermek vak. Már nem sírt. Magához vonta szelíden a vak kisfiút, megsimogatta és így szólt:

- Szegény gyermek, szeretlek és a szívem sajog érted. Élnek-e a szüleid?

- Nincs senkim! - mondta Ruben.

- Gondold azt, hogy én vagyok az édesanyád - simogatta meg ismét a gyermeket Mária. Aztán a fülébe súgta, hogy holnap hol keresse fel őt.

Másnap a Krisztus halála utáni harmadik nap volt éppen - Ruben elbotorkált oda, ahova Mária hívta. Arra gondolt, hogy hátha kap kenyeret, gyümölcsöt. A szíve azonban titokban arra vágyott, hogy ismét megölelje őt ez az asszony. Milyen szép lenne, ha ismét magához vonná, oly gyengéden, mint először tette. Már sajnálni kezdte Ruben, hogy miért nem ment annak idején a többi gyermekkel Jézushoz. Ha ilyen lágyan tud simogatni az édesanyja, biztosan jó ember volt Ő is. Hátha igaz, amit az emberek suttogtak Róla, hogy égből jött próféta volt és azért tette csodáit, mert szerette az embereket.

Ruben vak szemüregéből könnyek csordultak. Abban a pillanatban vakító fényesség áradt köréje valahonnan. Úgy megérintette, hogy a földre roskadt. A fénytengert továbbra is látta, s ő, akire eddig fekete sötétség borult, egy fájdalmas tekintetű, nagyon szép asszonyt látott, akihez a vakító sugarakban gyönyörű férfi hajolt le. Ruben szíve tudta, hogy a názáreti Jézust látja. Boldogan ölelkezett össze édesanya és gyermeke.

Ruben a csodálatos látványtól úgy megrémült, hogy eszeveszetten futni, rohanni kezdett. Majd lihegve, pihegve roskadt össze. Körülnézett...

Látott... Nem volt vak többé, égboltot, felkelő napot, házakat, virágokat látott. A szemét dörzsölte. Csodálkozott. Látásával itta, bámulta Isten szép világát. Másnap tudta meg az utcagyerekektől, hogy a názáreti Jézus feltámadt halottaiból.

Erről suttogott az egész város. Megbizonyosodott előtte, hogy az ő látását is a feltámadt Krisztus adta vissza. Sírni kezdett örömében. Könnyei annak az útnak a porába hullottak, amelyen a Rabboni haladt, amikor három nappal előbb nehéz keresztjét vitte a kálváriára.
Tóthné Horváth Erzsébet
Panov apó különös karácsonya
(Ruben Saillens meséjét átdolgozta Lev Tolsztoj)
Réges régen, élt egyszer egy idős suszter, messze-messze, egy kis orosz falucskában. Panovnak hívták, de senki nem szólította Panovnak, Panov úrnak, sőt még Panov suszternak sem. Bárhová ment a kis falucskában, mindenki annyira szerette, hogy csak Panov apónak szólították.
Panov apó nem volt gazdag, egyetlen …Mehr
Panov apó különös karácsonya
(Ruben Saillens meséjét átdolgozta Lev Tolsztoj)

Réges régen, élt egyszer egy idős suszter, messze-messze, egy kis orosz falucskában. Panovnak hívták, de senki nem szólította Panovnak, Panov úrnak, sőt még Panov suszternak sem. Bárhová ment a kis falucskában, mindenki annyira szerette, hogy csak Panov apónak szólították.
Panov apó nem volt gazdag, egyetlen kis szobácskája volt, melynek ablaka az utcára nézett. Ebben a kis szobában lakott és ez volt egyben a műhelye is. De azért szegény sem volt. Minden szerszáma megvolt a suszter mesterséghez, volt egy vastűzhelye, aminél melegedett és ételt főzhetett, volt egy nagy fonott kosárszéke, ahol időnként elszunyókált, egy masszív ágya színes takaróval és egy kis olajlámpája, hogy esténként legyen, mivel világítana. Mindig olyan sokan akartak új cipőt csináltatni vagy a régit foltoztatni, sarkaltatni, talpaltatni, hogy Panov apónak mindig volt elég pénze kenyérre, kávéra, és káposztára, amiből levest főzzön. Így Panov apó szinte mindig vidám és boldog volt. A szeme csak úgy ragyogott kis kerek Szemüvege mögött. Egész nap dudorászott, vagy fütyörészett, a járókelőket, pedig hangos jókívánságokkal köszöntötte.
De ezen a napon másként volt. Panov apó szomorúan állt kis szobája ablakánál, és feleségére gondolt, aki már régen meghalt, meg gyermekeire, akik felnőttek és elköltöztek. Karácsony este volt és mindenhol együtt volt a család. Panov apó végignézett a falu házam. Minden ablakból gyertyák és lámpák vidám fénye szűrődött ki és már álltak a karácsonyfák. Hallotta a nevetést és a gyermekek boldog zsibongását játék közben. Érezte a sülő hús illatát, mely az ablak és ajtó melletti repedéseken szivárgott be. "Bizony, bizony.- - de nem volt senki, aki visszavarázsolhatta volna. Szemének ragyogását, kis kerek szemüvege mögött. Panov apó nagyot sóhajtott. Azután komótosan meggyújtotta az olajlámpát, odament a polchoz, és levett egy régi, barna könyvet. Leseperte az ottmaradt bőrdarabkákat a padról, feltett egy bögre kávét a tűzhelyre, leült a fonott kosárszékbe és elkezdett olvasni.
Panov apó nem járt iskolába és nem tudott valami jól olvasni, ezért ujjával követte a szöveget és hangosan olvasott. A karácsonyi történetet olvasta, hogy Jézus nem házban, hanem egy istállóban született, mert nem volt számukra hely a vendégfogadó háznál.
"Bizony, bizony- - mondta Panov apó, bajuszát pödörgetve: "Ha idejöttek volna, elalhattak volna az ágyamon, a kisbabát betakartam volna meleg takarómmal. Örülnék, ha lenne itt velem valaki, és egy kisgyermek, akivel eljátszanék.- Panov apó felállt és megpiszkálta a tüzet. Kint ködösre fordult az idő, Így feljebb csavarta a lámpát, töltött magának egy csésze kávét és folytatta az olvasást.
Arról olvasott, hogy gazdag bölcsek keltek át a sivatagon, hogy ajándékot vigyenek Jézusnak aranyat és illatos fűszereket.
"Bizony, bizony.- — sóhajtott fel Panov apó — "ha Jézus idejönne, nem tudnék neki mit adni.- Azután elmosolyodott és a szeme felragyogott, kis kerek szemüvege mögött. Felállt az asztal mellől és odament a polchoz. Volt ott egy zsineggel átkötött, poros doboz. Felnyitotta a dobozt és kivett egy pár apró cipőcskét. Kezébe vette a kis cipőket és mozdulatlanul állt. Ez volt a legjobb pár cipő, amit valaha készített. Óvatosan visszatette őket a dobozba, azután újra leült a kosárszékbe. "Ezzel ajándékoznám meg.- — dünnyögte. Sóhajtott egyet és tovább olvasott.
Ki tudja, talán a szoba melege tette, vagy amúgy is késre járt, de Panov apó csontos ujjai nemsokára lecsúsztak a lapról, szemüvege is lecsúszott az orráról és csöndesen elaludt. Kint egyre nagyobb lett a köd. Elmosódott alakok haladtak el az ablak eltt, de az öreg suszter csak aludt tovább és még horkolt is egy kicsit. Hirtelen egy hang szólította: "Panov apó, Panov apó!- Az öregember felugrott. "Ki az?- — kérdezte, amint körülnézett. Elég rosszul látott a szemüvege nélkül, de biztos volt benne, hogy senki sincs a szobában. "Panov apó!- — szólt Újra egy hang. "Azt kívántad, hogy megláthass, hogy betérjek a műhelyedbe és megajándékozhass. Holnap reggeltől estig figyelj, és én eljövök. Légy nagyon figyelmes, hogy felismerj, mert nem mondom meg ki vagyok!-
Azután újra csend lett. Panov apó megdörzsölte a szemét és felállt. A kályhában már elégett a szén, a lámpa, pedig teljesen kialudt, de kívülről csengők hangja hallatszott. Itt a karácsony, csilingelték.
"Ő volt.- — mondta magában az öreg suszter. "Jézus volt.- Elgondolkozva megpödörte a bajuszát. "Lehet, hogy csak álom volt, — de azért figyelni fogok és remélem, hogy karácsony napján meglátogat. De hogyan fogom megismerni? Hiszen nem maradt kisgyermek, felnőtt, király lett és azt mondta, hogy Ő az Isten Fia.- Az öregember megcsóválta fejét. "Bizony, bizony,- - mondta - "nagyon kell majd figyelnem.- Panov apó le sem feküdt. Ott ült fonott székében az ablakkal szemben és figyelt, mikor jön arra valaki. Lassan - lassan felkelt a nap és sugarai megvilágították a macskaköves utat. Senki sem járt az utcán.
"Főzök magamnak egy jó kávét karácsony reggel.- — mondta Panov apó vidáman, csak úgy magának. "Begyújtom a kályhát és főzök egy nagy adag gőzölgő kávét, de az egyik szemem azért mindig az ablakon lesz. Remélem ma, eljön!- Panov apó várt. Végre jött valaki: egy alak tűnt fel a kanyargós utca másik végén. Panov apó kilesett a jégvirágos ablakon. Nagyon izgatott volt — lehet, hogy Jézus jön hozzá. Csalódottan fordult el. Az alak egyre közeledett. Lassan jött az úton, meg-megállva. Panov apó tudta már, hogy kijön — az öreg utcaseprő, aki minden héten arra jött talicskájával és seprűjével. Panov apó mérges lett. Jobb dolga is volt, mint öreg utcaseprőket figyelni. Istent várta, Jézust, a királyt. Türelmetlenül elfordult az ablaktól és jó ideig várt, hogy az utcaseprő elmenjen. De mikor visszafordult, az öregember még mindig ott állt az utca másik oldalán, Panov apóboltjával szemben. Letette a talicskáját, kezét dörzsölgette és dobogott a lábával, hogy egy kicsit felmelegedjen. Panov apó nagyon megsajnálta, mert látszott, hogy nagyon fázik.
Még elképzelni is rossz, hogy valakinek karácsonykor is dolgoznia kell! Panov apó megkocogtatta az ablakot, de az öregember nem hallotta, így kinyitotta műhelyének ajtaját. Az ajtóból kiszólt: "Jöjjön be!- Az utcaseprő kicsit ijedten fordult hátra — az emberek gyakran durván bántak vele a munkája miatt, — de Panov apó mosolygott. "Mit szólna egy csésze kávéhoz?- — szólt neki. "Látom, hogy teljesen át van fagyva.- Az utcaseprő egyből otthagyta a talicskáját. "Hát, bizony jól esne!- - mondta és bement a kis műhelybe. "Igazán nagyon kedves magától, igazán nagyon kedves.- Panov apó kitöltött egy csésze kávét a tűzhelyen lévő kannából. "Ez a legkevesebb, amit tehetek- — felelte. "Hiszen karácsony van.- Az öregember felsóhajtott. "Nekem ennyi a karácsony.- Miközben a kályha mellett melegedett, nedves ruhájának párolgása kesernyés szaggal töltötte el a szobát.
Panov apó visszatért előbbi helyére az ablak mellé és figyelte az utcát.
"Látogatót vár?- — kérdezte az utcaseprő. "Remélem, nem vagyok útban?- Panov apó megrázta a fejét. "Én, ...hm, hallott már Jézusról?- — kérdezte. "Isten Fiáról?- — kérdezett vissza az öregember.
"Ma meg fog látogatni.- — válaszolta Panov apó. Az öreg utcaseprő megdöbbenve nézett rá.
Így Panov apó elmondta az egész történetet. "Ezért figyelem, hogy mikor jön.- — fejezte be. Az utcaseprő letette a csészéjét, szomorkásan megcsóválta a fejét és elindult az ajtó felé. "Sok szerencsét!- — mondta —"És, hm, köszönöm a kávét!- Most először elmosolyodott. Azután sietve kilépett az utcára és fogta a talicskáját. Panov apó az ajtóból nézett az utcaseprő távolodó alakja után. Szétnézett. A téli nap sugarainak melege megolvasztotta. A jégvirágokat az ablakon és a csúszós jeget a macskaköveken. Az emberek mozgolódni kezdtek, néhány részeg még most tántorgott haza az előző esti mulatság után. Ünneplőbe öltözött családok siettek, hogy meglátogassák rokonaikat. Mindnyájan mosolyogva köszöntötték a műhelye ajtajában álló Panov apót. "Boldog karácsonyt, Panov apó!- — mondták. Az öreg suszter is köszönt, visszamosolygott, de nem állította meg őket, hiszen mindnyájukat jól ismerte. Ő valaki mást várt. Éppen be akarta zárni az ajtót, mikor észrevett valamit. A fal mellett, az árnyékban egy nő közeledett karján kisbabával. Nagyon sovány volt, láthatóan fáradt és ruhája is kopott.
Panov apó nézte-nézte, azután odaszólt neki: "Jöjjön be és melegedjen meg egy kicsit!- A nő meglepődve tekintett fel és el akart szaladni, de azután meglátta, hogyan ragyog az öreg suszter szeme kis kerek szemüvege mögött.
"Nagyon kedves magától.- — mondta az asszony, miközben Panov apó félreállt, hogy bemehessen a kis műhelybe. Az öreg csak megrántotta a vállát. "Ugyan, szón sem érdemes!’ — felelte. "Csak láttam, hogy nagyon át lehet fázva. Messzire megy?-
"A szomszéd faluba.- — válaszolta az asszony. "Még vagy hat kilométer. Tudja, lent laktam a malomnál, de nincs pénzem a lakbérre, ezért el kellett jönnöm. Most az unokatestvéremhez megyek, hátha befogad, mert nincs férjem.- Az asszony bement és megállt a kályha mellett. Panov apó karjába vette a kisgyermeket. "Megkínálhatom egy kis levessel és kenyérrel?- — kérdezte. De az asszony büszkén elutasította. "Akkor legalább fogadjon el egy kis tejet a gyermek számára!- — mondta. "Meglangyosítom a tűzhelyen. Ne aggódjon,- — ragyogtak az öregember szemei — "nekem is voltak gyermekeim.- A kicsi csuklott egyet és vidáman rugdalózott a lábával. "Bizony, bizony.- — mondta Panov apó a fejét csóválva. -"Szegény kicsikének nincs is cipője.- "Nincs miből vegyek.- — mondta keserűen az asszony.
Miközben Panov apó a gyermeket etette, támadt egy gondolata. El akarta hessegetni, — de csak visszajött. A doboz a polcon. Az a pár cipő, amelyet oly sok évvel ezelőtt készített, talán jó lenne ennek a kis csöppségnek. Így Panov apó elővette a kis cipőket és felhúzta a gyermek lábára. Pont rá illett. Tökéletes, — mintha csak ráöntötték volna!
"Fogadja el ezt a pár cipőt!- — mondta kedvesen. Az asszony nagyon örült. -"Hogyan hálálhatnám meg?- — kiáltott fel.
De Panov apó már nem is hallotta. Aggódva tekintett ki az ablakon. Csak nem ment el Jézus míg ő a gyermeket etette? -"Valami baj van?- — kérdezte együtt érzően az asszony.
"Hallott már Jézusról, aki karácsonykor született?- — válaszolt a suszter egy kérdéssel. Az asszony bólintott. "Ma el fog jönni.- — mondta Panov apó — "Megígérte.- És elmesélte az álmát, ha egyáltalán álom volt. Az asszony figyelmesen hallgatta, míg Be nem fejezte a történetet. Úgy nézett, mint aki nem egészen hiszi, amit hallott; de azért kedvesen megveregette az öregember vállát és így szólt: "Remélem, valóra válik az álma. Igazán megérdemli, hiszen olyan kedves volt hozzám és a gyermekhez!- És az asszony folytatta útját. Panov apó bezárta mögötte az ajtót. Melegített magának egy nagy adag káposztalevest a tűzhelyen, és újra elfoglalta helyét az ablaknál. Teltek az órák és az utcán jöttek-mentek az emberek. Panov apó jól megnézett mindenkit, de Jézus nem jött el. Ekkor nagy ijedtség fogta el. Talán Jézus eljött, de ő nem ismerte fel? Vagy addig haladt el az utcán, míg ő a tüzet piszkálta vagy a levesét melegítette és egy pillanatra elfordult? Az öreg suszter nem tudott tovább nyugodtan ülni. Odament az ajtóhoz, hogy még egyszer szétnézzen. Mindenféle emberek jöttek: gyermekek, idősek, koldusok, nagyanyók, vidám és mogorva emberek; némelyekre rámosolygott, másoknak bólintott, a koldusoknak, pedig egy pár fillért, vagy egy darab kenyeret adott. De Jézus nem jött.
Leszállt az este, mindent elborított a decemberi köd. Az öreg suszter szomorúan meggyújtotta az olajlámpást és fáradtan ült le fonott kosárszékébe. Elővette a könyvet, de olyan nehéz volt a szíve és a szeme is annyira fáradt, hogy nem tudta kibetűzni a szavakat. "Csak álom volt az egész.- — mondta magában szomorúan. "Olyan nagyon hinni akartam benne; annyira vártam, hogy eljöjjön.-
Két hatalmas könnycsepp gyűlt össze a szeme sarkában és legördült az arcán. Hirtelen úgy tűnt, mintha valaki lett volna a szobában. Panov apó könnyein keresztül egy sor embert látott áthaladni a kis szobán. Ott volt az utcaseprő, az asszony kisgyermekével — mindenki, akit látott, vagy akivel beszélgetett aznap. Ahogy elhaladtak mellette, suttogva azt kérdezték. "Nem láttál engem Panov apó? Nem láttál?- "Ki vagy?- — kiáltott fel az öreg suszter és nehézkesen felállt, a székből. "Ki vagy? Kérlek, mondd meg!- Azután ugyanazt a hangot hallotta, mint előző este, bár hogy honnan jött nem tudta volna megmondani. "Éheztem, és ennem adtál, szomjaztam, és innom adtál, jövevény voltam és befogadtál. Miközben ezeken az embereken segítettél, — velem tetted azt.- Majd megint teljes csend lett. A könnyek felszáradtak az öregember szeméből. "Bizony, bizony!" — mondta lassan Panov apó, ősz bajuszát pödörgetve. "Hát, mégiscsak eljött!’ Elgondolkodva bólogatott. Majd elmosolyodott és szeme újra ragyogott, kis kerek szemüvege mögött.
Sagina
😌 "Egy napon, amikor vége volt a halhús csomagoló szakmunkás munkaidejének, benézett az egyik hűtőkamrába, hogy valamit leellenőrizzen, magára zárta az ajtót véletlenül és ott ragadt fogságban a hűtőtérben.
Erőteljesen verte az ajtót és elkezdett kiabálni, de senki sem hallotta.
A munkások java már hazament és gyakorlatilag nem lehetett hallani az ajtó vastagsága miatt a segélykiáltásokat. …Mehr
😌 "Egy napon, amikor vége volt a halhús csomagoló szakmunkás munkaidejének, benézett az egyik hűtőkamrába, hogy valamit leellenőrizzen, magára zárta az ajtót véletlenül és ott ragadt fogságban a hűtőtérben.
Erőteljesen verte az ajtót és elkezdett kiabálni, de senki sem hallotta.
A munkások java már hazament és gyakorlatilag nem lehetett hallani az ajtó vastagsága miatt a segélykiáltásokat.
Öt órát töltött el a hűtőtérben, már a halál küszöbére került.
Egyszerre csak kinyílt az ajtó.A biztonsági őr bejött és kimentette őt.
Ennek az esetnek a kapcsán megkérdezték az őrt, hogy jutott az eszébe, hogy kinyissa ezt az ajtót, amikor az nem tartozik a munkakörébe?
Ő elmagyarázta ezt:
Ebben a gyárban dolgozom már 35 éve. Alkalmazottak százai jönnek a gyárba minden nap, de ő volt az egyetlen, aki köszönt nekem reggelenként és elköszönt tőlem esténként. a többi dolgozó úgy kezelt engem, mintha láthatatlan lennék.
Ma, mint rendesen, mondta nekem, hogy "Jó reggelt!" de nem hallottam elköszönni, hogy "Viszontlátásra holnap!"
Én mindig, minden nap türelmetlenül várom ezeket a szavakat, "Helló, Jó napot" és azt, hogy "Szia, viszontlátásra holnap"
Mivel tudtam, hogy még nem köszönt el tőlem, gondoltam, hogy valahol az épületben kell lennie, és elkezdtem keresni....és addig kerestem, amíg meg nem találtam!
És mindez csak a köszönés miatt!"
Tóthné Horváth Erzsébet
A KÉT TESTVÉR
Egy vidéki farmon élt két testvér egymás szomszédságában. Egy napon egy jelentéktelen félreértés kapcsán összevesztek. Eddig kölcsön adták egymásnak szerszámaikat, ameddig az egyik távol volt, a másik vigyázott a farmra, megbeszélték a problémáikat, de most egy csapásra minden megváltozott. Hiába a negyven éves szomszédság, most végül odáig fajult a dolog, hogy nem is …Mehr
A KÉT TESTVÉR

Egy vidéki farmon élt két testvér egymás szomszédságában. Egy napon egy jelentéktelen félreértés kapcsán összevesztek. Eddig kölcsön adták egymásnak szerszámaikat, ameddig az egyik távol volt, a másik vigyázott a farmra, megbeszélték a problémáikat, de most egy csapásra minden megváltozott. Hiába a negyven éves szomszédság, most végül odáig fajult a dolog, hogy nem is álltak szóba egymással.

Egy szép napos reggelen az idősebbik testvérhez bekopogott egy idegen férfi, aki munkát keresett egy-két napra. Először el akarta küldeni, de végül amikor meghallotta, hogy ácsmester, és jól bánik a fával, megmozgatta a fantáziáját. Azt a feladatot adta neki, hogy a testvére és az ő telke határába építsen egy kerítést. Olyat kért, amin még átlátni sem lehet, mert annyira haragudott a testvérére.

Miután kiadta a feladatot és minden faanyagot, szerszámot, szeget a rendelkezésére bocsátott a mesternek, elment a városba. Az ács neki is látott a munkának. Estefelé, amikor visszajött az idősebb testvér megdöbbenve látta, hogy a telek határában, a kis völgyben nem egy kerítés, hanem ellenkezőleg egy híd áll, mely összeköti az ő és testvére telkét.

Pont akkor jött ki a fiatalabbik testvér, aki szintén megdöbbenve nézte a hidat, ezt mondta: "Drága testvérem! Te képes voltál egy hidat építtetni, azok után ami köztünk történt? Azok után, amiket tettem és mondtam?" Erre mindketten nagyon elszégyellték magukat, és a híd közepén egymásba borulva kibékültek. Ennek örömére kérték az ácsmestert, hogy maradjon még pár napig, találnak neki valami munkát.
Erre a Mester így felelt: "Nagyon szívesen maradnék, de még sok olyan hely van, ahol hidat kell építenem!"
Tóthné Horváth Erzsébet
A karácsonyi esemény legbeszédesebb szimbóluma a jászol, melynek története hosszú évekre nyúlik vissza.
A ferences rend megalapítója, Assisi Szent Ferenc 1222 karácsonyán Betlehembe járt. A püspökre olyan nagy hatással volt a karácsonyi liturgia, hogy hazatérvén a pápához fordult engedélyért, hogy a következő esztendőben ő is hasonlóképpen ünnepelhesse meg a karácsonyt. Szent Ferenc …Mehr
A karácsonyi esemény legbeszédesebb szimbóluma a jászol, melynek története hosszú évekre nyúlik vissza.
A ferences rend megalapítója, Assisi Szent Ferenc 1222 karácsonyán Betlehembe járt. A püspökre olyan nagy hatással volt a karácsonyi liturgia, hogy hazatérvén a pápához fordult engedélyért, hogy a következő esztendőben ő is hasonlóképpen ünnepelhesse meg a karácsonyt. Szent Ferenc egy barlangot béleltetett ki szalmával, ahová jászlat állított, élő állatokkal és ott tartotta prédikációját a híveknek.
Az első igazi jászlat azonban Arnolfo di Cambio készítette 1283-ban Rómában a Santa Maria Maggiore bazilikában.
Az ötlet aztán gyorsan terjedt az európai városokban. Sok jászol a főszereplőket kiegészítve hétköznapi jeleneteket, mesterségeket is bemutatott. A hagyományos "betlehemben" a Szent Családon kívül a pásztorok, a háromkirályok és az angyalok is jelen vannak.

Hazánkban is elterjedt szokás a betlehemezés, amelyet december 24-e délutánján játszanak. Ezen a napon felidézik Jézus születésének körülményeit a Bibliából ismertek szerint.
Eleinte felnőtt férfiak elevenítették meg a történetet, az elmúlt esztendőkben már kisfiúk játsszák. A játék végén jókívánságokkal búcsúznak el a háziaktól, akik köszönetképpen megajándékozzák őket.
5 weitere Kommentare von Tóthné Horváth Erzsébet
Tóthné Horváth Erzsébet
ADVENT
Advent /az Úr eljövetelének várása/ a keresztény kultúrkörben a karácsonyt /december 25-ét/ megelőző negyedik vasárnaptól karácsonyig számított időszak. A karácsonyi ünnepkör advent első napjával kezdődik, és vízkeresztig /január 6-ig/ tart. Advent első vasárnapja egyúttal az egyházi év kezdetét is jelenti.
Az advent szó jelentése "eljövetel". A latin "adventus Domini" kifejezésből …Mehr
ADVENT
Advent /az Úr eljövetelének várása/ a keresztény kultúrkörben a karácsonyt /december 25-ét/ megelőző negyedik vasárnaptól karácsonyig számított időszak. A karácsonyi ünnepkör advent első napjával kezdődik, és vízkeresztig /január 6-ig/ tart. Advent első vasárnapja egyúttal az egyházi év kezdetét is jelenti.
Az advent szó jelentése "eljövetel". A latin "adventus Domini" kifejezésből származik, ami annyit tesz: "az Úr eljövetele".A karácsonyt megelőző várakozás az eljövetelben éri el jutalmát. Régebben egyes vidékeken "kisböjtnek" nevezték ezt az időszakot.
A katolikus egyházban advent liturgikus színe a lila vagy viola, mely a bűnbánatot, a szent fegyelmet és összeszedettséget jelképezi. Advent harmadik vasárnapján, örömvasárnap /gaudete vasárnap/ az Úr eljövetelének közelségét ünneplik; e nap liturgikus színe a rózsaszín. Az egész időszakban dísztelen a templomi oltár, az orgona szerepe pedig az énekek kíséretére korlátozódik.
Elterjedt szokás az adventi hétköznapokon hajnali /rorate/ misét tartani. E szertartásokon különös hangsúlyt kap a megváltó várása és Szűz Mária tisztelete.

Advent idején a 19-20. század óta szokás koszorút készíteni. Az adventi koszorú ősét 1839-ben Johann H. Wichern német evangélikus lelkész készítette el; egy felfüggesztett szekérkeréken 23 gyertyát helyezett el, melyek közül minden nap eggyel többet gyújtott meg karácsonyig.
Ma az adventi koszorú általában fenyőágból készített kör alakú koszorú, melyet négy gyertyával díszítenek. A gyertyák színe katolikus körökben egy rózsaszín kivételével lila.
Advent első vasárnapjának a színe a lila, így a lila gyertya kerül meggyújtásra. Ez a szín fejezi ki a bűnbánatot és a fegyelmet. Hagyományosan ezen a vasárnapon a templomban is a lila szín uralkodik, a terítő, a szertartást vezető pap ruhája is lila színű.
Advent második vasárnapjának is lila a színe.
Advent harmadik vasárnapját örömvasárnapnak is nevezik /gaudete=örvendjetek/, ekkor kezdődik ugyanis advent második fele, az Úr eljövetele közeledik. Ezen a vasárnapon a rózsaszín gyertyát gyújtják meg. A rózsaszín gyertya a küszöbön álló ünnep fölött érzett örömöt jelenti,
Advent negyedik vasárnapján az utolsó lila gyertya is meggyújtásra kerül, ezen a napon mind a négy gyertya egyszerre ég. Advent időszakában az oltár nincs feldíszítve, és az énekek kerülnek előtérbe.
Az adventi felkészülés során a keresztények önmegtartóztatással, bűnbánattal készülnek a közelgő karácsonyra éppúgy, mint húsvét előtt.
Az egyes gyertyák a hit, a remény, a szeretet és az öröm fogalmát szimbolizálják.
Tóthné Horváth Erzsébet
Furcsa dolog a könny...
Azt hiszed nincs összefüggés, mégis mielőtt megérkezik, a torkod szorítja el és csak aztán érzed, hogy ott van már a szemhéjad mögött az első könnycsepp. Először még csak a szempilláid között üldögél, mintha bizonytalanul nézné hová került. Aztán ők szépen egymásnak adva végigterelgetik csukott szemed előtt, engedik, hogy helyet keressen magának.
Ahol alkalmasnak …Mehr
Furcsa dolog a könny...

Azt hiszed nincs összefüggés, mégis mielőtt megérkezik, a torkod szorítja el és csak aztán érzed, hogy ott van már a szemhéjad mögött az első könnycsepp. Először még csak a szempilláid között üldögél, mintha bizonytalanul nézné hová került. Aztán ők szépen egymásnak adva végigterelgetik csukott szemed előtt, engedik, hogy helyet keressen magának.
Ahol alkalmasnak érzi, ott legördül. Az első csepp, mindig végigégeti az arcod... Mindig...
Aztán a többi már szinte nézelődés nélkül követi az elsőt. Csak szaladnak, peregnek végig az arcodon... nekik már megvan az útjuk... Egy idő után már azt érzed, hűsítenek. De ez csalóka ám, mert amikor így érzel egy kicsit alábbhagy az áradás és elhiteti veled, hogy a megnyugvás jön. Pár pillanatra. Aztán megint jön a hol édes, hol fájdalmas, de mindig torokszorító első csepp.
Milyen érdekes a könny nincs tekintettel arra, hogy neked jó-e az a pillanat, amikor ő végigsimogatja az arcod. Történhet ez gyermekszületéskor, szeretted elvesztésekor vagy mikor úgy érzed, amit te felépítettél magadnak azt egy húzással bárki felrúghatja... Lehet örülnöd kellene, mert új lehetőséget kaptál, de mégis a keserű érzés mardossa a lelked.
Ma nagyon égették az arcom...
Furcsa dolog a könny... Mindig mindennek megvan az ideje és mindig mindennek megvan a magyarázata. Semmi sem történik csak úgy.... Véletlenek sosincsenek...
De mégis mikor úgy érzed kicsi porszem vagy a világmindenségben, akkor egy kicsit bánatos, lehangolt vagy...
Mindig mindennek megvan az ideje, a szólásnak, a hallgatásnak, a befelé fordulásnak és az örömnek...
Tóthné Horváth Erzsébet
EGY GYERTYA GONDOLATAI
Ti meggyújtottatok engem, és elgondolkozva, eltűnődve nézitek fényemet. Derűsen ültök körül, és úgy érzem, egy kis örömet nyújtok nektek fényemmel. Én mindenképen örülök, hogy égek, és hogy így, ezáltal élek. Ha nem égnék, akkor a többi gyertyával együtt egy kartondobozban tárolnának, anyagként becsomagolva, tétlenül. Igazi gyertyává akkor válok, ha égek.
Ti …
Mehr
EGY GYERTYA GONDOLATAI

Ti meggyújtottatok engem, és elgondolkozva, eltűnődve nézitek fényemet. Derűsen ültök körül, és úgy érzem, egy kis örömet nyújtok nektek fényemmel. Én mindenképen örülök, hogy égek, és hogy így, ezáltal élek. Ha nem égnék, akkor a többi gyertyával együtt egy kartondobozban tárolnának, anyagként becsomagolva, tétlenül. Igazi gyertyává akkor válok, ha égek.

Ti érzitek, hogy most éppen égek, világítok, és fényt adok. Magamat adom, feladatomat teljesítem. Tudom, bensőmben érzem létemet, és azt is, hogy az égéssel, a fény kiárasztásával mindig kisebbé leszek. Ha pedig égés közben mindig fogyok, úgy életem beteljesedve ér véget. Hiszen "a gyertyák csonkig égnek". Úgy érzem, ez a jó, ez a helyes gyertyasors.

Míg ezeket gondoltam, fényimbolygásommal felétek hajoltam, és láttam a békességben is gondotokat, kétségeket tükröző arcotokat. Mintha tőlem, a kis gyertyától várnátok vigaszt, reményt. Pedig én csak rá tudok világítani a kérdésekre, csak ébreszteni tudom a gondolatokat. A válasz nálatok, bennetek él. Hogyan?

Úgy, hogy magatok körül fényt és melegséget sugároztok. Úgy, hogy másoknak örömet szereztek, szeretetet árasztotok, az igazságot bátran hirdetitek, szívetek jóságát nyíltan megmutatjátok. A magatok odaadásából eredő szeretet visszaárad rátok, és igaz emberré tesz benneteket.

Az a fontos, hogy saját magatokat adjátok: örömeiteket, szomorúságotokat, félelmeiteket, vágyaitokat. Nem kell félnetek, ha ezáltal megrövidültök, mert ez csak kívülről látszik így, de belülről mindig értékesebbek lesztek. Ti nyugodtan nézhetitek, hogy a gyertya egyre fogy, mert magatok is gyertyák lesztek.

Én csak egy kicsi, egyedüli gyertyácska vagyok, az én fényem kicsi és kevés meleget tud adni. Én egyedül kevés vagyok. De ha több gyertya ég, akkor nagyobb a fény és több meleg árad felétek. Ugyanígy lehet köztetek: ha többen összefogtok, akkor sok emberhez eljuttatjátok az igazság fényét, a szeretet melegét. Közösen hatalmas erőt képviseltek! Bennetek, általatok terjed a szeretet melege a szívekben, így tölti be világotokat a fény békessége, és ezáltal uralja majd Földünket a jóság és az egyetértés.
Tóthné Horváth Erzsébet
A Te utad……
Az élet olyan, mint egy séta az erdőben.
Ösvényen jársz, fákat hagysz magad mögött.
Ez az út, melyen végighaladtál: a Te múltad.
Erre néha visszanézel és elgondolkodsz vajon a jó ösvényt választottad-e.
Az elhagyott fák és bokrok azokat az embereket jelképezi, akikkel eddigi
utad során megismerkedtél.
Néha letépsz pár szál virágot, magaddal
viszed őket, végigkísérik utad …Mehr
A Te utad……
Az élet olyan, mint egy séta az erdőben.
Ösvényen jársz, fákat hagysz magad mögött.
Ez az út, melyen végighaladtál: a Te múltad.
Erre néha visszanézel és elgondolkodsz vajon a jó ösvényt választottad-e.
Az elhagyott fák és bokrok azokat az embereket jelképezi, akikkel eddigi
utad során megismerkedtél.
Néha letépsz pár szál virágot, magaddal
viszed őket, végigkísérik utad: ők a Te szeretteid.
Haladsz előre, látod az út végét, célod beteljesedését, de mi lesz
veled, ha az elkanyarodik és már csak egy pár métert ismersz belőle?
NE AGGÓDJ! Az út folytatódik, ott van, csak várnod kell, míg meglátod.
Ehhez viszont le kell győznöd félelmed, amit az ismeretlenség, idegen
környezet miatt érzel és haladnod, lépned kell tovább!
És addig is:képzeld el, találgass milyen lehet a folytatás és így nem érhetnek
meglepetések.
Utad során beesteledik. Sötétség borul az erdőre. Mi lesz veled most? Az
orrodig se látsz el, az előtted álló utat - a célt - nem ismered, félő
hogy elbuksz és megütöd magad.
De NE TORPANJ MEG!
Miként szemed megszokja a sötétséget, már tudni fogod, merre haladj!
Ha pedig útkereszteződéshez érnél: ne habozz! Válassz egyet bátran, hisz
egyedül neked kell döntened!
Ez a TE UTAD!
És ha már egyszer döntöttél,
ne nézz vissza, ne bánj meg semmit, hanem próbáld meg azt az utat
szeretni, szebbé tenni, amit TE MAGAD választottál!
Tóthné Horváth Erzsébet
A teáscsésze
Egy házaspár elment vásárolni, hogy vegyenek valamit közelgő házassági évfordulójuk alkalmára. Mindketten szerették az antik tárgyakat, kerámiákat, különösen a teáscsészéket. Az egyik kerámia üzletben megláttak egy szép csészét. A férj megkérdezte az eladót:
– Meg szabad néznem ezt a csészét? Még sosem láttam ennyire szépet.
A boltos a kezébe adta, és miközben csodálta …Mehr
A teáscsésze
Egy házaspár elment vásárolni, hogy vegyenek valamit közelgő házassági évfordulójuk alkalmára. Mindketten szerették az antik tárgyakat, kerámiákat, különösen a teáscsészéket. Az egyik kerámia üzletben megláttak egy szép csészét. A férj megkérdezte az eladót:
– Meg szabad néznem ezt a csészét? Még sosem láttam ennyire szépet.
A boltos a kezébe adta, és miközben csodálta a mesteri alkotást, a csésze – legnagyobb meglepetésére – megszólalt:
– Nem érted, hogyan lehetek ennyire szép? Tudod, nem voltam mindig teáscsésze. Volt idő, amikor vörös voltam és agyagnak neveztek. Mesterem kiásott, megdolgozott, összelapított, meggyúrt újra és újra, én pedig üvöltöttem a fájdalomtól!
– Hagyj békén! – üvöltöttem, de Ő csak mosolygott, és így szólt:
– Még nem.
Aztán egy gyorsan forgó korongra helyezett és én hirtelen csak forogtam, forogtam, forogtam, körbe-körbe.
– Állíts meg! Szédülök! – kiabáltam, de a Mester csak ingatta a fejét és azt mondta:
– Még nem.
Aztán betett a kemencébe. Sosem éreztem olyan forróságot!
Csodálkoztam, miért akar megégetni. Sikoltoztam. Ki akartam jutni.
Láthattam a Mester arcát az üvegen át, és leolvashattam ajkáról, ahogy a fejét rázta:
– Még nem.
Végül az ajtó kinyílt, kitett a polcra. Hűlni kezdtem.
– Most már jobb. – gondoltam.
Aztán mindenütt befestett. A festék szaga rettenetes volt. Undorodtam tőle.
– Hagyd abba! Hagyd abba! – kiáltottam. De csak ingatta a fejét:
– Még nem.
Aztán hirtelen újra visszatett a kemencébe. Nem ugyanabba, mint először. Ez kétszer olyan forró volt. Úgy éreztem, megfulladok.
Könyörögtem, mindent megbántam, sikoltoztam és sírtam. Közben láttam, amint rázza a fejét, és azt mondja:
– Még nem vehetlek ki.
Tudtam, nincs többé remény. Végem van. Kész voltam rá, hogy végleg feladjam, mire kinyílt az ajtó. A Mester kivett, és újra a polcra tett.
Egy órával később elém állított egy tükröt és azt mondta:
– Nézd meg magad!
Amikor a tükörbe néztem, alig tudtam hinni a szememnek:
– Ez nem én vagyok, ez nem lehetek én!?! – hitetlenkedtem. – Ez gyönyörű! Gyönyörű vagyok! – kiáltottam.
– Szeretném, ha emlékeznél arra – mondta – tudom, fájt, amikor gyúrtalak, gyömöszöltelek, de ha nem teszem, kiszáradsz. Tudom, hogy szédültél, mikor a korongon forgattalak, de ha megállítom a korongot, szétmorzsolódsz. Tudom, hogy elviselhetetlenül forró volt a kemencében, és nem értettél, miért teszlek oda, de ha nem teszem, megrepedsz. Tudom, hogy rettenetes volt a szag, amikor bevontalak mázzal és befestettelek, de ha nem teszem, akkor sosem erősödsz meg, és nem lesz színes az életed. És ha nem teszlek újra vissza a másik kemencébe, nem élhettél volna sokáig, nem lennél elég erős. Befejeztelek. Olyan vagy, amilyennek elképzeltem akkor, amikor hozzáfogtam a munkához.

Így formálja Urunk is az életünket. Néhányan a kemencében vagyunk, üvöltve, sikoltozva: „Engedj ki!”. Néhányan épp színesedünk, és ez kellemetlen, majd megőrjít. Néhányan körbe forgunk, és nem tudjuk, hol vagyunk. Csak azt kérdezzük: „Mi történik velem?” Minden olyan zavaros. De Ő tudja, hogy mit tesz velünk. Bízzunk benne!
Nabucco
✍️ A szegénységről...
Egyszer egy kereső apa úgy döntött, elviszi vidékre 7 éves kisfiát azzal a céllal, hogy megmutassa neki, milyen szegény emberek is vannak, és hogy a gyermek meglássa a dolgok értékét, és felfogja azt, hogy milyen szerencsés családban él.
Egy egyszerű falusi család házában szálltak meg, ahol egy napot és egy éjszakát töltöttek.
Amikor a vidéki út végén tartottak …
Mehr
✍️ A szegénységről...

Egyszer egy kereső apa úgy döntött, elviszi vidékre 7 éves kisfiát azzal a céllal, hogy megmutassa neki, milyen szegény emberek is vannak, és hogy a gyermek meglássa a dolgok értékét, és felfogja azt, hogy milyen szerencsés családban él.
Egy egyszerű falusi család házában szálltak meg, ahol egy napot és egy éjszakát töltöttek.
Amikor a vidéki út végén tartottak, az apa megkérdezte fiát.
- Nos, mit gondolsz erről az útról?
- Nagyon jó volt, apa!
- Láttad, hogy némelyek milyen szükségben és szegénységben élnek?
- Igen.
- És mit gondolsz?
- Azt, apa, hogy nekünk egy kutyánk van, nekik négy. Nekünk egy medencénk van otthon, ők meg egy tó partján laknak. A mi kertünket lámpák árasztják el fénnyel, az övékére pedig csillagok világítanak. A mi udvarunk a kerítésig tart, az övéké addig, amíg a szem ellát.
És végül láttam, hogy nekik van idejük beszélgetni egymással, és boldog családként élnek.
Te és anyu viszont egész napdolgoztok, és alig látlak titeket.
Az apa csak fogta a kormányt, vezetett csöndben, mire a kisfiú hozzátette:

🤗 Köszönöm, apa, hogy megmutattad, milyen gazdagok is lehetnénk.
Nabucco
✍️ Ha az emberi életét leglényegében akarjuk megragadni, akkor „boldogságának” kérdést kell fölvetnünk. A boldogság tény, vitathatatlan tény. Mindannyian átéltünk már ilyén fénylő pillanatokat, - hatásukra lényünk áttetszővé vált, áttündökölt rajta valami mélyében rejlő belső forma: az élét zűrzavarából hirtelen kiemelkedett a végső értelem, a beteljesedés, a boldogság. Életünk …Mehr
✍️ Ha az emberi életét leglényegében akarjuk megragadni, akkor „boldogságának” kérdést kell fölvetnünk. A boldogság tény, vitathatatlan tény. Mindannyian átéltünk már ilyén fénylő pillanatokat, - hatásukra lényünk áttetszővé vált, áttündökölt rajta valami mélyében rejlő belső forma: az élét zűrzavarából hirtelen kiemelkedett a végső értelem, a beteljesedés, a boldogság. Életünk egyszerre tisztán és tökéletesen állt előttünk. Szent borzongás fogott el. Ilyen hát életemnek lényégi mélyé: ilyen világos, ilyen tiszta, ilyén csordulóan teli és ilyen „más”. Előttünk állt valaki – kétségtelenül „mi magunk”, a létnek ugyanabból a szövetéből, sorsunk égészét hordozva: és mégis, ugyanakkor ez már nemcsak a „mi életünk” volt, hanem valami ajándékba kapott, valami megfoghatatlan. Különös hangulat vett erőt rajtunk. Nem öröm volt, nem is szomorúság, nem volt emelkedett, se nem levert; egyáltalán nem tartozott a többi érzés és kedélyi megmozdulás birodalmába; a tiszta „itt és most” maga, mély begyökerezettségben és magasba ívelő nyitottságban, mindent átváltoztató erejében: a boldogság. Az egész lét belülről vált áttetszővé, kitágult, mindent magába fogadott, rokonnak érezte magát a mindenséggel – de közben „önmaga” maradt, nem oldódott föl, inkább még szilárdabbá vált. A véges lény befejezettnek, azaz tökéletesnek éli meg magát: ez a boldogság. Amit eközben megsejtünk, megértünk és átérzünk, az nem lehet elemző fejtegetés tárgya, mert teljesen magábanálló és nem vezethető vissza lényegesebbre. Maga a tény leírhatatlan, de megcáfolhatatlan is annak, aki ilyén pillanatokat akár a saját életében átélt, akár egy szeretett ember sorsában észrevett. Ha boldogságunkról beszélni tudnánk, akkor magának a mennyországnak a nyelvét találtuk volna ki.
6 weitere Kommentare von Nabucco
Nabucco
✍️ Réges-régen járt köztünk valaki aki új irányt, új életformát adott nemcsak a zsidóknak, tanitványaiknak, hanem mindnyájunknak.Az ő tanitása, élete, nem volt más mint a szeretet megnyilvánulása, testamentuma. Nem leirt dogmákat hagyott tanitványaira, hanem új életformát. Mint tudjuk az evangéliumok is később iródtak, és szájhagyomány utján fektették le őket.A cáfolóknak mégis …Mehr
✍️ Réges-régen járt köztünk valaki aki új irányt, új életformát adott nemcsak a zsidóknak, tanitványaiknak, hanem mindnyájunknak.Az ő tanitása, élete, nem volt más mint a szeretet megnyilvánulása, testamentuma. Nem leirt dogmákat hagyott tanitványaira, hanem új életformát. Mint tudjuk az evangéliumok is később iródtak, és szájhagyomány utján fektették le őket.A cáfolóknak mégis azt üzenem érdemes olvasni,mert e nélkül vakok,pedig előttük van a világosság csak észre kell venni.
Nabucco
Ave Maria
😇 (Hungarian)Üdvözlégy Mária, malaszttal teljes,
Az Úr van Te veled.
Áldott vagy Te az asszonyok között
És áldott a Te méhednek gyümölcse Jézus,
Asszonyunk Szüz Mária, Istennek szent anyja,
Imádkozzál érettünk bünösökért,
Most és halálunk óráján.
Ámen.

😇 (Italian)Ave Maria, piena di grazia,
il Signore è con te.
Tu sei benedetta fra le donne
e benedetto è il frutto del tuo …
Mehr
Ave Maria

😇 (Hungarian)Üdvözlégy Mária, malaszttal teljes,
Az Úr van Te veled.
Áldott vagy Te az asszonyok között
És áldott a Te méhednek gyümölcse Jézus,
Asszonyunk Szüz Mária, Istennek szent anyja,
Imádkozzál érettünk bünösökért,
Most és halálunk óráján.
Ámen.

😇 (Italian)Ave Maria, piena di grazia,

il Signore è con te.
Tu sei benedetta fra le donne
e benedetto è il frutto del tuo seno, Gesú.
Santa Maria, Madre di Dio,
prega per noi peccatori,
adesso e nell'ora della nostra morte.
Amen

السلام عليك يا مريم، يا ممتلئة نعمة، الرب معك 😇

مباركة أنت بين النساء

ومباركٌ ثمرة بطنك سيّدنا يسوع المسيح.

يا قدّيسة مريم، يا والدة الله، صلّي لأجلنا نحن الخطأة

الآن وفي ساعة موتنا.

آمين
😇 (English)Hail Mary, full of grace, The Lord is with thee
Blessed art thou among women and blessed
is the fruit of thy womb, Jesus.
Holy Mary, Mother of God, pray for us sinners
now and at the hour of our death.
Amen

😇 (Gipsy)Fij sănatosa, Mărijă, tari milosă,
Dimizou ku činji.
Fij blagoslovolită tu ănti mujer,
ša fija blagoslovolit kupilu ăm injima ata, Isus.
Svăntă Mărijo, mama lu Dimizou,
ărogăči dă noj grešnjiš,
aku să pă šasu dă morče nostră.
Amen
Nabucco
😇 A Vatikán belülről... 🤗
Egyszer megkérdezték II. János Pált, hogyan él a pápa az egyházi államban, mire a humoráról is ismert főpap ezt válaszolta: "Ugyanúgy lakik, eszik, alszik, mint bárki más - csak őt folyton figyelik."
Ami már csak azért sem furcsa, hiszen a kis állam területe mindössze fél négyzetkilométer, és így érthetően nagy a "népsűrűség". Itt összezsúfolva rengeteg …Mehr
😇 A Vatikán belülről... 🤗
Egyszer megkérdezték II. János Pált, hogyan él a pápa az egyházi államban, mire a humoráról is ismert főpap ezt válaszolta: "Ugyanúgy lakik, eszik, alszik, mint bárki más - csak őt folyton figyelik."
Ami már csak azért sem furcsa, hiszen a kis állam területe mindössze fél négyzetkilométer, és így érthetően nagy a "népsűrűség". Itt összezsúfolva rengeteg intézményt találunk. Bizony a törpeállam eléggé "szűkre szabott".
A választott abszolút monarchia mint államforma az egész földön egyedül itt létezik. A pápának teljhatalma van az állam körülbelül 1000 polgára fölött (akik csaknem mind férfiak), de elég kevesen laknak közülük állandóan a Vatikán területén. Úgy is mondhatnánk, hogy ez egy szocialista állam, ugyanis mindent államosítottak. Itt az állam tulajdonát képezik az ingatlanok, a kereskedelem, a média, sőt még az építőipari (főleg karbantartással foglalkozó) vállalat is.
Amúgy számos jele van annak, hogy ez csakugyan egy önálló állam - akkor is, ha külső segítség nélkül egyetlen napig sem létezhetne önállóan. Róma, az olasz főváros egyik nyugati negyedében terül el, nem messze a Tevere (Tiberis) partjától, és határait olasz és vatikáni megbízatású fegyveresek vigyázzák. Van saját posta és bélyegkiadás, van rádióállomása (igaz, ez már csak olasz területen fért el), vernek saját pénzt, mi több, a mindössze pár keskeny utcával és parkkal rendelkező "országnak" saját közúti közlekedési szabályzata van. A vatikáni KRESZ meglehetősen rövid olvasmány...
Diplomatái ott vannak minden nemzetközi szervezetben és a fontosabb fővárosokban. Sokan figyelnek rájuk, mert remekül felkészített, sok nyelven beszélő, jó képességű emberek. No igen, a Vatikánnak van ugyanis saját diplomataképző akadémiája, amit számos főpap is elvégez.
A Vatikán falai között naponta több mint 4500 ember dolgozik, vagyis az "államosított állam" egyben jelentős munkaadó is. Jó a szociális háló és a fizetés, sok a szabadnap - itt ugyanis a számos egyházi ünnep mindegyikét betartják és munkaszünettel ünneplik. A dolgozók vámmentesen vásárolhatnak a Vatikán bevásárlóközpontjában vagy gyógyszertárában, szerepelhetnek saját tévéállomásában vagy utazhatnak különleges rendszámtáblával ellátott autóin. Aki megbetegszik, arra a csaknem 50 orvost alkalmazó egészségügyi szolgálat és jól felszerelt szakrendelők várnak.
Amit kevesen tudnak: a Vatikánnak saját benzinkútja is van, ahol 30 százalékkal olcsóbban lehet a drága folyadékhoz jutni, mint bárhol Olaszországban.
Persze mindez csak a magukat kis kártyával igazoló állampolgároknak, vagy állandó vatikáni alkalmazottaknak jár (a gyógyszereket kivéve). De vannak itt másféle boltok is. Szintén vámmentesen lehet ruhát, órákat, ékszereket, alkoholokat, vagy éppen világhírű kozmetikai termékeket stb. vásárolni. Az egyik park legtávolabbi végében van a helikopter-leszállóhely - innen indul a pápa az egyik római reptérre, ha külföldre utazik. Amúgy a leszállóhelyet a svájci gárda - a Vatikán "hadereje" - használja gyakorlótérként.
Csaknem százéves már a vatikáni nyomda, ahol a világ számos nyelvén nyomtatnak nemcsak könyveket, de brosúrákat, plakátokat, egyéb egyházi iratokat is. Igaz, itt már 1587-ben használták ezt a remek találmányt. És bár sokan úgy vélnék, hogy a magas egyházi körök konzervatív módon nem pártolták a technikát - ez nem igaz. Itt mindig gyorsan felbukkantak a tudomány és a technika legújabbb termékei.
Nabucco
✍️ Feltettem a Titok című filmet(már töröltem)egyetlen céllal,hogy beszéljünk róla,mondjunk véleményt,hiszen én magam is badarságnak,egy fikciónak találom a filmet,de tudjátok:Audiatur et alterra pals!-Hallgattassék meg a másik fél is! Én Istenében hiszek,ám Olvashatjuk a Bibliában, illetve a Vele való személyes kapcsolat során is azt tapasztalom, hogy nem sértődékeny. Haragudni szokott …Mehr
✍️ Feltettem a Titok című filmet(már töröltem)egyetlen céllal,hogy beszéljünk róla,mondjunk véleményt,hiszen én magam is badarságnak,egy fikciónak találom a filmet,de tudjátok:Audiatur et alterra pals!-Hallgattassék meg a másik fél is! Én Istenében hiszek,ám Olvashatjuk a Bibliában, illetve a Vele való személyes kapcsolat során is azt tapasztalom, hogy nem sértődékeny. Haragudni szokott bizonyos dolgok miatt,de azért,hogy megnézünk egy ilyen filmet és beszélünk róla,biztosan nem haragudott volna.
🥴 Töröltem a filmet,mert elég negatív hozzászólások érkeztek,nem beszélgetést,inkább haragot láttam.Sajnálom,hogy így alakult!
Nabucco
🧐 Az amerikai új-Mexikóban található Santa Fe városa különös kápolnával büszkélkedhet. A Lorettói kápolnát ugyanis a legendák szerint maga, Szent József építette...
👏 Santa Fe városának neve azt jelenti: Szent Hit - ez érdekes momentuma a történetnek, hiszen a kápolnát 1873-87-ig építették, és a csoda csak eztán következett be.
😇 A helyi püspök, Jean-Babtise Lamy a városba …Mehr
🧐 Az amerikai új-Mexikóban található Santa Fe városa különös kápolnával büszkélkedhet. A Lorettói kápolnát ugyanis a legendák szerint maga, Szent József építette...
👏 Santa Fe városának neve azt jelenti: Szent Hit - ez érdekes momentuma a történetnek, hiszen a kápolnát 1873-87-ig építették, és a csoda csak eztán következett be.
😇 A helyi püspök, Jean-Babtise Lamy a városba érkező apácák munkáját szerette volna azzal segíteni, hogy kápolnát és iskolát építtetett nekik egy csapat francia építész segítségével. Az apácák ugyanis nem csupán a hitüknek éltek, hanem komoly társadalmi munkát vállaltak a városban: tanítottak, gyógyítottak és segítették az elesetteket.A munkák végeztével az építészek különös "bakira" lettek figyelmesek: elfelejtettek lépcsőt építeni a templom hátsó részében, az emeleten elhelyezkedő karzat elé. Mivel a templomban már elvégezték az utolsó simításokat, nem igen volt lehetőség arra, hogy a szűk helyre még egy lépcsősort is bepréseljenek, a hely végső kialakítása ezt egyszerűen nem tette lehetővé. Adva volt tehát egy csodaszép, új kápolna, egy hasznavehetetlen karzattal.
🤨 Az apácák és a püspök csalódottak voltak, hogy nem gondoltak egy ilyen fontos lépésre, mint a lépcső kialakítása, de bíztak benne, hogy a Jóisten majd megsegíti őket, és valamilyen sugallat vagy álom formájában üzenni fog nekik, hogyan oldhatnák meg ezt az apró kellemetlenséget. Szent Józsefet is segítségül hívták, aki ács volt, és hitték, hogy meghallgatja őket. Hitük erősnek bizonyult, mert 9 nap elteltével csoda történt...kora reggel valaki bekopogott a kápolna ajtaján. Szép arcú, fehér hajú, mosolygós öregember állt a küszöbön, kezében faládával. A hiányzó lépcsőt jöttem megépíteni, mondta, és szó nélkül nekilátott a munkának. Nem voltak segédei, sem különösebb szerszámai; mindössze egy kalapácsot, fűrészt és egy hosszú mérőfát használt. Teltek-múltak a hónapok, és a kápolna kövén egyre szaporodtak a lépcsők és a korlátot összekötő farudak. Aztán az öreg fogta a részecskéket, és szó szerint lépésről-lépésre összerakta a lépcsőt. Amikor elkészült az utolsó fok is, gondos szemekkel végignézte a művét, majd csendben, fizetség nélkül, észrevétlenül elhagyta a kápolnát.
😁 Másnap volt nagy álmélkodás. Az emberek nem győztek a lépcső csodájára járni. Olyan pici helyen elfért, amelyről korábban sosem gondolták volna, hogy lépcső állhat, mégis kecses volt, elegáns, finoman megmunkált, mondhatni éteri-kinézetű. De nem csak ez volt a lenyűgöző benne, hanem az is, hogy a fában nem láttak szögeket, sem tartópántokat. Hiába keresték, nem volt benne egy árva vasdarab sem. De akkor mi tarthatta össze a lépcsőfokokat és a korlátokat? Mi volt az, aminek segítségével olyan lépcsőt emelt a jóságos öreg, amely ellentmond a fizika minden törvényének? Nincs központi támasza, nem látni ragasztási nyomokat, és a falhoz sem rögzítették. Az emberek megszámolták a lépcsőket: épp 33 volt, mint Krisztus kora, amikor itt hagyta a világot... A lépcső két teljesen szabályos, 360 fokos kört zárt be, és úgy illeszkedett a szűk kis helyre, mintha mindig is ide tervezték volna.

Csoda vagy szakértelem?
😲 Az igazságot senki sem tudja. A lorettói lépcső mára valódi zarándokhellyé vált, hívők ezrei keresik fel, hogy megcsodálják Szent József keze munkáját - mert, hogy a város lakói őt azonosították a jóságos fehér áccsal. S hogy mi a bizonyíték arra, hogy valóban Jézus földi édesapja jött le a mennyekből? Maga a lépcső, amely szinte lebeg a földszint és a karzat felett. Selymes korlátai olyan fából készültek, amelyet azóta sem tudtak beazonosítani egyetlen Földi fafajtával sem. Aki pedig egyszer látta a lépcsőt, többé nem kételkedik az Isten és az égi segítők erejében.
Nabucco
Néri Szent Fülöp...Róma második apostola, aki hirtelen hátrahagyta tanulmányait, eladta könyveit, és miután árukat a szegényeknek szétosztotta, az utcán apostolkodott. Éjjel azonban Istené volt: Harminchat évesen gyóntatóatyja rábeszélésére,felvette a papi rendet. Lelki gyermekeinek egyre növekvõ köre alakult ki körülötte. Találkozásokra cellája hamarosan szűknek bizonyult, így a szomszéd …Mehr
Néri Szent Fülöp...Róma második apostola, aki hirtelen hátrahagyta tanulmányait, eladta könyveit, és miután árukat a szegényeknek szétosztotta, az utcán apostolkodott. Éjjel azonban Istené volt: Harminchat évesen gyóntatóatyja rábeszélésére,felvette a papi rendet. Lelki gyermekeinek egyre növekvõ köre alakult ki körülötte. Találkozásokra cellája hamarosan szűknek bizonyult, így a szomszéd raktárépületet építették át oratóriummá, amelytõl a fiatal közösség kapta a nevét késõbb. Fülöp oratóriumának jeligéje:"Sola caritas!"csak a szeretet számít! Itt ismerkedtek a Szentírással, közösen imádkoztak, majd ki-ki maga válaszolt tetteivel, munkájával Istennek kórházakban és utcákon tevékenykedve. Ha fiai nagyon lármáztak játék közben, azt mondogatta: "Nem bánom, akármit tesznek is, csak bűnt ne kövessenek el." Amikor az emberekkel vidám társalgásba kezdett, egyszer csak hirtelen nekik szegezte a kérdést: "Mikor veszünk végre bátorságot magunknak? Mikor kezdünk valami jót tenni? Nem halogathatjuk a végleges javulást! A világ sem halogatja nagyon az idõt!" Fülöp amikor érezte halálának közeledését.,egyik testvére megkérdezte: "Nem félsz?", mire 'buono Pippo' derûsen így felelt: "Nem, nem félek. Isten jó. Majd egy kis elnézéssel lesz az õ ostoba és haszontalan Fülöpjével szemben." 😇
Legyetek jók,ha tudtok!