⁴⁷Amikor beesteledett, a bárka a tenger közepén volt, ő meg egymaga a szárazon. ⁴⁸Látta őket küszködni az evezéssel – mert ellenkező szelük volt. Az éjszaka negyedik őrváltása körül odament hozzájuk a tengeren járva, majd el akart mellettük haladni. ⁴⁹Azok pedig látva őt, amint a tengeren jár, kísértetnek nézték és fölkiáltottak, ⁵⁰mert mindnyájan látták őt, és zavarba estek. De ő mindjárt megszólította őket, és azt mondta nekik: »Bízzatok! Én vagyok, ne féljetek!« ⁵¹Majd beszállt hozzájuk a bárkába, a szél pedig elállt. Ők erre még jobban álmélkodtak magukban. ⁵²Nem okultak ugyanis a kenyerekből, s a szívük még érzéketlen volt.
⁵³Átkeltek a tavon, és Genezáret földjére jutottak és kikötöttek. ⁵⁴De mihelyt kiszálltak a bárkából, az emberek rögtön felismerték őt, ⁵⁵és körbefutva az egész környéken elkezdték a betegeket ágyastól összehordani oda, ahol hallották, hogy ott van. ⁵⁶Amerre csak betért a falvakba, majorokba vagy városokba, az utcákra tették a betegeket, és kérték őt, hogy legalább a ruhája szegélyét érinthessék. Mindazok, akik megérintették őt, meggyógyultak.

KNB SZIT STL BD RUF KG