fölszabadítás teológiája: teológiai irányzat, amely a kereszténység társadalomkritikai és társadalomformáló szerepét kívánja felerősíteni a minél szélesebben értett →fölszabadítás érdekében. - 1965 u. jelentkezett D-Amerikában. Kiindulópontja a lakosság többségének emberhez méltatlan helyzete. Problémafelvetése egyszerre teológiai és szociológiai: milyen társad. modell emelheti fel a lakosságot, és hogy élhető meg a felebaráti szeretet? Előzményei az 50-es évektől kialakult bázisközösségek, amelyek kis közösségekben élték meg a testvériséget. A kat-ok ennek révén fedezték fel, hogy a hit maga is forr. erő lehet. Kétségtelen a baloldali ideológiák, a kapitalizmus-kritikák hatása, uakkor a ~ nem akarja szolgaian utánozni a →marxizmust, a megoldásban a pol., sőt a személyes elemre helyezi a hangsúlyt. - Elsőként Rubem Alves és Gustavo Gutiérez fejtették ki, hogy a fölszabadítást és a fejlődést az „ember síkján”, személyes síkon kell végrehajtani. A ~ az embert nem akarja feláldozni semmiféle rendszer kedvéért. Az irányzat legismertebb teológusa Leonardo Boff lett, akinek eszméi Eu-ba is kisugároztak. - Az egyh. vezetői D-Amerikában előbb elítélőleg nyilatkoztak a ~ról, majd az 1968-as medellini konf-tól kezdve felkarolták a gondolatot, hogy a kerségnek társadalmilag cselekvő erővé kell válnia. A ~ sok tekintetben emlékeztet a politikai teol-ra (J.-B. Metz), de míg abban az ember és a világ viszonyát elemzik, itt az emberek egymásközti kapcsolatain van a hangsúly. A bűn kritikájából társad-kritika, a bűn struktúrái alól való fölszabadítás követelménye következik. - A ~ célja negatívan a hit ideológia-mentessé tétele, pozitívan az ember cselekvőképességének felszabadítása. De a ~jának teol. bírálata épp ezeken a pontokon vet fel további kérdéseket: az ideológiamentesítés nem csap-e át újabb ideológiába és a fölszabadítás nem jelent-e újabb hamis messianizmust? A ~ nem választja eléggé külön a társad. (természetes) és a kegyelmi síkot, ez épp oly tévedés forrása lehet, mint a kard és oltár szövetsége a kk-ban, csak más tartalommal. Mások viszont arra mutatnak rá, hogy az idő és a történelem →loci theologici, 'teológiai helyek', ahogy Jézus számára is a korabeli emberek élete jelentette a hitbeli reflexió kiindulópontját, jogos tehát az adott társad. viszonyok teol. értékelése. Boff ellentétet lát az intézményes Egyh. és a „szegények egyh-a” között, mivel Krisztus szolgálni és nem uralkodni küldte tanítványait. A Hittani Kongregáció 1984, majd 1986: rámutatott, hogy az igazságosság és a szeretet valóban kötelezi az embert, hogy küzdjön a szegények és elnyomottak jogaiért, de arra is, hogy a társad. struktúra megváltoztatása önmagában még nem valósítja meg az „új embert”. Az igazság megszabadít (Jn 9,32), ez azonban nemcsak a gazd., a pol., a társad. v. kulturális fölemelkedést foglalja magába, hanem az ember teljes, lelki fölszabadulását is. Különösen kétséges, hogy a fölszabadítás folyamatában megengedhető-e a fegyveres harc, a passzív ellenállás jobban megfelel az erkölcsi követelményeknek. A kongregáció azt is hangsúlyozta, hogy nem a papok feladata a pol. küzdőtéren való szereplés v. a konkrét társad. modell kialakítása. II. János Pál D-amerikai útjain többször reflektált a ~nak irányzatára, a kongr-éhoz hasonló megkülönböztetésekkel. →erőszakmentes cselekvés, →jelenlét, →lényeg Cs.I.

Boff, Leonardo: Miatyánk. Bp., 1988. (Gál Ferenc: A ~)