A tegnapi híradásokban – több hírportálon – megjelent, hogy Fabinyi Tamás lutheránus lelkész és felekezete az „Úrvacsora évének” nyilvánította a 2020-s évet. Azt az évet, melyet Jézus Krisztus egyetlen Egyháza [Mt. 16,18], a katolikus Egyház Eucharisztikus évnek hirdetett meg és 1938 után szeptemberben ismét Magyarországon rendezik meg az Eucharisztikus kongresszust.
Ez a bejelentés a katolikus hit és tanítás megszentségtelenítése, fogalmazhatunk úgy is, hogy Istenkáromlás (blaszfémia), mert a lutheránus úrvacsora nem azonos sem belsőleg (lényegileg), sem külsőleg („előállítása”) formájában a Szentmisével és Szentáldozással (az Eucharisztia vételével).
Ugyanis az Eucharisztia, vagy magyar nevén az Oltáriszentség:
Oltáriszentség (Sacramentum Altaris):
„Oltáriszentség az Eucharisztia neve amiatt, hogy az Oltáriszentség az oltáron jelenik meg, és az oltáron lévő tabernákulumban őrizzük. A II. Vatikáni Zsinatig (1962-65) a magyar nyelv csak ezt a nevet használta. A nép ősi nyelve az Oltáriszentség szót őrzi inkább. Az Oltáriszentségben jelenlévő Jézus Krisztust imádás illeti meg (szentséglátogatás, szentségimádás). Az Oltáriszentség vétele (szentáldozás, betegellátás) a legbensőségesebben egyesít Istennel.”
Forrás: Katolikus Lexikon
Az antagonisztikus eltérés nagyon pontosan átjön a hírTV tudósításában, melyben Fabinyi Tamás lutheránus lelkész:
„Kiemelte közülük az Evangélikus Országos Múzeumban júniusban megnyíló, Szeretetnek eledele című, az úrvacsorához köthető szokásokat, tárgyakat bemutató kiállítást.”
hírTV.hu
Az Eucharisztiát Jézus Urunk ugyan az Utolsó vacsorán rendelte, de nem eledelként és a nem az „Utolsó vacsora emlékére” [ahogyan a németben teszik fel a kérdést: „Opfer oder mahl?”], hanem
-
kérdés: „Mi a szent mise?”
„A szent mise az új-szövetség áldozata, amelyben a mi Urunk Jézus Krisztus a kenyér és bor külső színe alatt mennyei Atyjának föláldozza magát.”
(A keresztáldozat és a szent mise ugyanegy áldozat; mert a szent misében is maga az Úr Jézus áldozza föl magát. A pap csak közvetíti a föláldozást.)
[Kis Katekizmus – Az elemi népiskolák III-IV. osztálya számára 95. oldal
/1909 – Szent István Társulat/]
Ugyanis
-
kérdés: „Mi végett rendelte Krisztus Urunk az oltáriszentséget?”
„Krisztus Urunk avégett rendelte az Oltáriszentséget: 1. hogy szent testével és vérével mindig közöttünk maradjon[1]; 2. hogy szentáldozáskor lelkünk tápláléka legyen, és 3. hogy a szentmisében érettünk feláldozza magát.”
[Kis Katekizmus – Az elemi népiskolák III-IV. osztálya számára 89-90. oldal
/1909 – Szent István Társulat/]
De hasonlóan fogalmaz a „Hittankönyv – Az általános iskolák III-IV. osztályának katolikus tanulói számára 69-70. oldal
/1959 – Szent István Társulat/
Szintén a Kis Katekizmus tanítja már a „…III-IV. osztálya számára …”, hogy „Az a hatalom, hogy a kenyeret és a bort átváltoztassák Jézus Urunk szent testévé és vérévé, az apostoloktól a – katolikus – püspökökre és az áldozó papokra – és nem lutheránus lelkészekre – szállott át” a successio apostolica (apostoli utódlás) által. Ez nincs meg a lutheránusoknál, de más protestáns felekezetnél sem.
Itt kell megjegyezni, hogy egy úrvacsora soha nem fog átváltozni „Szívizommá”, mint történt legutóbb 2008. október 12.-n a lengyelországi Sokolkában:
„… a misén a plébános, Stanislaw Gniedzieko kezéből áldoztatás közben véletlenül kihullott az átváltoztatott Szentostya, és leesett a földre. A liturgikus előírásoknak megfelelően a pap az Eucharisztiát egy vízzel teli edénybe helyezte, és a tabernákulumba zárta; a mise után a sekrestye széfjében helyezte biztonságba. Ilyenkor az Eucharisztia pár nap alatt fel szokott oldódni a vízben. Itt azonban nem ez történt.
Amikor pár nap múlva, 2008. október 19-én a plébános kinyitotta a széfet, vörös foltot látott az Oltáriszentségen. Október 29-én az edényt tartalmával együtt a plébániaépület kápolnájába vitte át. Másnap az Eucharisztiát a tabernákulumban egy korporáléra helyezte. A lengyel sajtó híradása szerint az ostya vörös röggé változott, és elszínezte a kehely vizét is, majd amikor a fehér kendőre helyezte a pap, azt is.
Az érsekségi közlemény szerint 2009. január 7-én az Eucharisztiából vett mintát a bialystoki orvosi egyetemre küldték egy orvos bizottsághoz, akiket azonban nem tájékoztattak az előzményekről, hogy megőrizzék függetlenségüket. A kéttagú bizottság közleményben állapította meg, hogy a minta emberi szívizomnak tűnik (a News-Poland.com híradása szerint a halál bekövetkeztének pillanatában megmaradt szívizomnak). …”
Forrás: Magyar Kurír (2009. december 18.)
Loading...
|
Reload document 
Open in new tab A fentiek tekintetében kimondottan tiltakozunk az ellen, hogy a lutheránus felekezet megszentségtelenítse – katolikus szemszögből nézve – eretnek tanítása által a „Legméltóságosabb Oltáriszentséget”.
Erre mondhatjuk azt, hogy tetszettek volna megmaradni az „Egy, Szent, Katolikus és Apostoli Anyaszentegyházban” [1517. október 31. Wittenberg – Luther Márton], vagy tetszenének visszatérni az „Egy, Szent, Katolikus és Apostoli Anyaszentegyházba” [ahogyan XI. Piusz pápa írta a paptestvéreknek „Az igazi vallásegyenlőségről” 1928. január 6.-n (Vízkereszt ünnepén) a Mortalium animos enciklikájában].
Az Eucharisztia az a HITTITOK, melynek csak a katolikus Egyház van birtokában, csak a katolikus Egyház tudja kiszolgáltatni, így minden más felekezet mely rá hivatkozik és megpróbál hozzádörgölőzve a saját eltévelyedését igazzá tenni általa, az valójában Istenkáromlást [blaszfémiát] követ el.
Az Actio Catholica Alapítvány:
Kuratóriuma döntése értelmében és nevében TILTAKOZÁSUNKHOZ VALÓ CSATLAKOZÁSRA hív minden katolikus (római, görög) és ortodox hívőt, és klérusának tagját.
Taktaharkány, 2019. január 8. (Vízkereszt nyolcadában)
In Christo et Maria
v.gr. Kucsora Tamás
Kuratórium Elnöke
[1] Átváltoztatás után Jézus szent teste és vére (a két szín alatt valóságosan jelenlét van az átlényegülés = transsubstantiatio) van az oltáron, mi azonban kenyérnek és bornak látjuk, mert a kenyér és a bor külső színe megmarad.
Legolvasottabb írások1191 times!
