Schneider püspök amellett érvel, hogy a nagyobb tisztánlátásra való felszólítása Ferenc pápához a szeretet cselekedete

Robert Moynihan: Nos, az elmúlt néhány évben számos püspök és sok laikus mondta, hogy Ferenc pápa nem elég világosan beszél, hogy megenged bizonyos zűrzavart, hogy mond valamit, aztán mond valami mást, de valahogy hagyja, hogy ez átszivárogjon anélkül, hogy tisztázná. Ez egy általános aggodalom Önnél azzal kapcsolatban, ahogyan ő viselkedik?

Athanasius Schneider püspök: Természetesen. Ez nyilvánvaló.

Ferenc pápa sajnos folyamatosan megerősítéseket tesz szóban vagy írásban, a szövegeiben.

Valóban sok olyan dolog van, ami nem világos, amit az emberek nem tudnak megérteni, és ami valamilyen módon aláássa az állandó, változatlan isteni igazság világosságát.

Az apostolok pedig mindig világosan prédikáltak. Szent Pál pedig azt mondta: „Nem beszéltem hozzátok nem világos módon.”

És hasonlította ehhez: „Nem úgy hirdettük az evangéliumot, mint aki nem tudja, hová fusson.”

Vagy: „Nem hirdettük az evangéliumot és nem harcoltunk olyannal, aki nem tudja, hogyan kell harcolni.”

Hasonló kifejezés szerepel Szent Pál egyik levelében.

És minden pápa, minden egyházatya mindig azt mondta: „Ez a tanítóhivatal feladata, hogy Isten Igéjét a legvilágosabb formában ajánlja, kifejtse, magyarázza. Hogy a hívek számára ne maradjon semmi kétség vagy kétértelműség.”

A pápa és a püspökök tehát pásztorok, hogy jó legelőt és táplálékot adjanak a juhoknak, és a tiszta vízhez vezessék őket, nem pedig a mérgezett vagy zavaros vízhez.

Ez a pásztor és nagyon jó füvet keres a juhoknak, nem pedig kétértelmű füvet.

A tanításnak tehát világosnak kell lennie.

Ez egy gyógyszer.

A világos tanítástól függ az örök üdvösség is, és ez félrevezetheti az embereket.

Ez tehát nagyon fontos a pápa és a püspökök számára.

Ez az első feladatuk, hogy tanítsanak, de világosan tanítsanak, és ez a szeretet legnagyobb cselekedete, hogy továbbadják az örök igazságot, amely olyan gyönyörű, amely életet ad, amely örök életet ad az embereknek.

Moynihan: Nos, Ön beszélt arról, hogy szükség van a tanítás világosságára, és ezt a jótékonyság cselekedetének nevezte, az emberek iránti szeretetre, akik éheznek, a világosságra egy olyan társadalomban, amely relativista, és ahol nagyon sok a politikai korrektség, és ahol az emberek azt gondolják, hogy a Katolikus Egyház tanítása változik, vagy változhat.

De miért tűnik úgy, hogy annyira kevés püspök csatlakozik Önhöz, aki kifejezi ezeket az aggodalmakat a relativizmussal, vagy Krisztus marginalizálásával kapcsolatban – ezért fogadják el ezt a fajta ökumenizmust valóban világos irányelvek nélkül – vagy akár a régi latin mise visszaszorításával kapcsolatban.

Miért van látszólag egyedül, majdnem egyedül a több ezer katolikus püspök között, amikor rámutat a nagyobb egyértelműség szükségességére, mint a szeretet cselekedetére?

Schneider püspök: Igen, ez egy nehéz kérdés, de természetesen vannak püspökök, akik ugyanígy gondolkodnak és szeretnék (a) tisztánlátást.

Moynihan: Tudna példákat mondani?

Schneider püspök: Nos, ismerünk püspököket és bíborosokat, mondjuk a négy „Dubia” bíboros.

Moynihan: Ez volt (Joachim) Meisner bíboros [2017-ben halt meg 83 éves korában, 1933. december 25-én született Breslauban, Poroszországban, a Német Birodalomban, Köln érseke lett], aki meghalt…

Schneider püspök: És az elhunyt Caffarra bíboros [1938-2017, 79 éves korában halt meg, Bologna, Olaszország], és a mostani Burke bíboros [73 éves, Richland Center, Wisconsin, USA] és Brandmüller bíboros [92 éves, Németországból, most nyugdíjasként él Vatikánvárosban] akik nyilvánosan, majd Sarah bíboros [76 éves, Guinea, Nyugat-Afrika, most Rómában él] többször is világosan kifejezte magát és…

Nos, vannak mások is, akik ugyanezt szeretnék, de több okból kifolyólag nem nyilvánosan szólalnak meg.

Több okból vagy személyes okokból, vagy politikai, egyházpolitikai okokból. Nem tudom.

Minden püspöknek el kell számolnia az isteni törvényszék előtt arról, hogy mit tett a püspökségével.

És így nem ítélkezhetek testvéreim felett.

Sajnos kevesen vannak.

Nehéz időkben nem voltak annyira többségben.

A történelem jele, hogy mindig a válságos időkben voltak kisebbségben.

De (ugyanakkor) ami reményt és örömöt is ad nekem, hogy egyre több az egyszerű hívő, a valóban egyszerű hívő minden korosztályból, családapák, családanyák, fiatalok, diákok, fiatal papok, akik világosan beszélnek és világosan magyarázzák a hitet minden időkben, ezt tanítják gyermekeiknek és terjesztik a hitet.

És az internetes területen is számos alkalom és publikáció van laikusoktól, és ez örömöt és reményt ad nekem, hogy Isten az Egyházban az egyszerű embereket használja a nehéz időkben a hit tisztaságának és világosságának megőrzésére és továbbadására.

A cikk forrása angol nyelven

Létrehozva 2021. november 26.