Christmas Campaign: Financial Insights
actiocatholica.hu
A lombik-vitához.

Sajnos van egy bölcseletileg és így teológiailag téves álláspont a házasság specifikumát adó nemi aktus elsődleges céljáról hagyományhű körökben. Sokszor XI. Piusz pápa „Casti Connubii” kezdetű enciklikájában (1930) megfogalmazottakra hivatkoznak pontatlanul. A szándékuk viszont nemes, hisz a fogamzásgátlás bűnével szemben próbálják megvédeni a házastársi jog erkölcsös …More
A lombik-vitához.

Sajnos van egy bölcseletileg és így teológiailag téves álláspont a házasság specifikumát adó nemi aktus elsődleges céljáról hagyományhű körökben. Sokszor XI. Piusz pápa „Casti Connubii” kezdetű enciklikájában (1930) megfogalmazottakra hivatkoznak pontatlanul. A szándékuk viszont nemes, hisz a fogamzásgátlás bűnével szemben próbálják megvédeni a házastársi jog erkölcsös használatát. Ugyanakkor – paradox módon – állításuk igazolhatná az „in vitro” mesterséges megtermékenyítést, és a mesterséges inszeminációt.

Miért?

A kérdés tisztázásához látni kell, hogy az örök bölcselet, amire egyedül épülhet igaz teológia, mit mond a cselekedetek céljáról.

Minden cselekedet annyiban tökéletes (befejezett), amennyiben eléri természetadta elsődleges célját. Ez akkor történik meg, ha értelmesen (secundum rationem), vagyis a felismert tárgyi (objektív) létviszonyoknak megfelelően cselekszik valaki alanyilag (szubjektíve). Ekkor mondhatjuk, hogy a cselekedet objektív célja (finis operis) és a cselekvő alanyi célja (finis operantis) egybeesik.

A létviszonyok a dolgok mivoltát, eredetét, és célját jelentik. A létviszonyoknak megfelelő cselekvés tehát olyan tevékenység minden egyedi esetben, amely megfelel az illető lény (jelen esetben az ember) mivoltának (értelmi és érzéki megismeréssel bíró és akaratszabad jellegének), eredetének (az Istennek, így az ő akaratának alárendelt teremtményi mivolt), és céljának (az Isten színről színre látása).

Minden erkölcsi cselekedetnek csak egyetlen elsődleges célja lehet, ami jellegadója a cselekedetnek, vagyis ami jó (erényes), vagy rossz (bűnös) cselekedetről beszélünk. Amennyiben a cselekvő részéről kivan zárva tudatosan és akaratlagosan ez a cél, és azt gátolja, súlyosan bűnös cselekedetről beszélünk. Az elsődleges cél továbbá az, amin keresztül a elérheti a másodlagos céljait egy-egy cselekedet.

A házasság specifikumát adó nemi aktus elsődleges célja a lehető legteljesebb testi és lelki önátadás. Ezt fejezi ki a házastársi nyilatkozat is, amit Isten és az Anyaszentegyház előtt tesznek a felek. Az elhálás akkor tekinthető befejezettnek, ha (pszichikai oldalát tekintve is) emberi módon történik, és akkor, ha ez a hímvessző természetes módon bekövetkező merevedés utáni természetszerű in vaginam behatolása révén bekövetkező in vaginam magömlés által megy végbe. Ekkor történik meg ugyanis a házasfelek egy tetté válása, hisz a férfi magját a nő a természetes funkcióitól mesterségesen nem gátolt méhébe fogadá.

Az ilyen házasság tekinthető elháltnak, és így felbonthatatlannak.

A másodlagos célok közül vannak olyanok – Ligouri Szent Alfonz szavai szerint – melyek benső célok, és így elválaszthatatlanok az elsődleges céltól. Ezek a utódnemzés és a vágycsillapítás. Ha ezeket a cselekedet elsődleges céljának bekövetkezte esetén sem minden esetben bekövetkező célokat direkt módon akadályozza a cselekvő, akkor szintén súlyos bűnt követ el, és célgátlónak minősül a cselekedete.

Ezért súlyosan bűnös a mesterséges megtermékenyítés és a mesterséges inszemináció. Nem választhatók el a házastársi aktus elsődleges benső céljától (a testi és lelki önátadás fentebb mondott elemeiben fennálló céljától) a másodlagos benső célok. Ezért bűnös a vágycsillapítás homoszexuális, bestiális és önkielégítő módja, valamint a különböző neműek között (akár a házastársak között) végbemenő természetellenes fajtalankodás is. Ezért bűnös a mesterséges fogamzásgátlás minden módja, mely ugyan a vágycsillapítás természetes módját használja, de kizárni kívánja belőle a gyermeknemződés lehetőségét. Ezért bűnös a mesterséges megtermékenyítés és a mesterséges inszemináció, mivel nem a házastársi aktuson keresztül kívánja azt megvalósítani.

Ezt az álláspontot képviselte a tizenötödik század második felében alkotó jezsuita Tomás Sanchez kauzista is, aki azt írta, hogy „noha a házasság a gyermekért van, a lényege ennek nem a gyermek, hanem a házastársi cselekedet”. (De sancto matrimonii sacramento II, lib. 7, disp. 92, n. 25.) Ezért van az, hogy a férfi viszonylagos vagy abszolút impotenciája, vagy a nő viszonylagos vagy abszolút frigiditása érvénytelenítő akadály (hisz képtelenné teszi a házastársi aktust), de az el nem titkolt férfi magtalanság vagy az el nem titkolt női meddőség pedig nem. A 20. században Tudós–Takács János több írásában kifejtette ezt az álláspontot, rámutatva mind egyes hagyományos megfogalmazások, mind a modernista „kétcélú” felfogások bölcseleti és teológiai tarthatatlanságára, amit Mehre Tamás OP, az ecône-i „vadmacskaszeminárium” első bölcseleti professzora is helyes okfejtésnek ismert el.
Szász Péter (FB)