3
4
1
2
Kovács L. P. Bánk: Magyarok Nagyasszonya (részlet) Elképzelhető-e a Szent István-i eszme nélkül Magyarország újabb ezer éve? „Múltadban nincs öröm, Jövődben nincs remény, Hanyatló szép hazám, …More
Kovács L. P. Bánk: Magyarok Nagyasszonya
(részlet)
Elképzelhető-e a Szent István-i eszme nélkül Magyarország újabb ezer éve?
„Múltadban nincs öröm,
Jövődben nincs remény,
Hanyatló szép hazám,
Miattad vérzem én.”159
A pesszimisták semmilyen boldog jövőben nem hisznek. Isten és Nagyasszonyunk nélkül szemlélve a múltat: tragédia. Velük együtt látva: Golgota-járás, amely feltámadáshoz vezet.
Az első két részben láttuk, hogy Isten kiválasztotta népünket, hogy erős, független magyar országot alapítson a Kárpát-medencében. Ezt a feladatot személy szerint Szent Istvánra bízta, majd ő a Gondviselés útjait megértve a Mennybevitt Szűzanyára hagyta örökségül. Amíg ebben a hitben élt az ország, sok Golgota-járás ellenére is nemcsak élni tudott, de megőrizte függetlenségét, nemzeti létét is.
Aztán az állam gyakorlatban, majd később elvben is elszakadt a Nagyboldogasszony hitétől és a kereszténységtől is. 1945. után kényszerből ugyan, de hivatalosan ateista elveket fogadott el. Nagy hanggal, de még nagyobb erőszakkal távolítottak el mindent, ami addig keresztény érték volt. Bemagyarázták népünknek, hogy ezen az új úton gazdag, szabad, virágzó magyar élet birtokába jutunk.
1989-ig teljesen eladósodott, a működésképtelenség határáig jutott ez az addig virágzó kis ország. Bűneit nem, de működésképtelenségét belátva az ateista-internacionalista rezsim, átadta a hatalmat a magyar népnek. Ízleljük és próbálgatjuk a népuralmat, az önállóságot.
1998-ig az állam az istenhitet, a vallásosságot jobban eltűrte, mint a népi demokrácia idején, de az Egyházat – ha nem is ellenségnek –, de ellenfélnek tekintette. Most más a felfogás: legalább partnereknek néznek bennünket hivatalosan.
Most az Egyház partner az állam szemében
Ez a felfogás elegendő-e a jövő építése terén?
Demokrácia van. Mindenki egyénileg felelős az ország jövőjéért. Szembe kell néznünk a tényekkel. 1000 éven át megmaradt az az ország, amit Szent István alapított a kereszténység által megszentelt magyar hagyományra, és azért maradt meg, mert egy igen hatalmas kéz tartotta, irányította, védte: a Nagyboldogasszonyé.
„A történelem az élet tanítómestere” – mondja az ősi latin közmondás. Értünk belőle? A múlt század, a XX. század magyar vezetői nem nagyon értették. Nem tudták a közmondást: „Más kárán tanul az okos.” Akkor nézzük a tényeket, hátha mi okosabbak vagyunk.
Portugália példájából okulhattunk volna.
Azt a kis országot 1910-ben hatalmába kerítette egy ateista, szabadkőműves csoport. Azt ígérték, hogy földi paradicsomot teremtenek a szegény országból. Természetesen ára van, – mondták –, az istenhitet kell kiirtani. Ezért meg is tettek mindent.
Hét év alatt annyira tönkretették a szerencsétlen országot, hogy a Népszövetség gyámság alá akarta vonni. Nem paradicsommá, hanem működésképtelenné vált, teljesen eladósodott Portugália.
1917-ben három kisgyereknek megjelent a Szűzanya. Az angyal által előre jelzett látogatás fénye, a Szűzanya csodálatos jósága elbűvölte a kicsiket. „Mit akar?” – kérdezte a legidősebb, a 10 év körüli Lúcia. „Imádkozzatok, engeszteljetek, és én hazahozom a katonáitokat, és megmentem hazátokat.”
A kicsik ellen harcba szállt az államhatalom sajtójával, apparátusával. Ijesztgették még kivégzéssel is a teljesen ártatlan gyerekeket. A Szűzanya természetesen nem ijedt meg, a gyerekek pedig teljesítették a kérését. Portugália azóta egyenletesen fejlődik, az egyik legstabilabb európai ország.
Az ateista szovjet rémuralomtól megmenekülhettünk volna, ha teljes lélekkel Istenhez és a Nagyboldogasszonyhoz fordulunk legalább az 1930-as években. Már hivatkoztam Jézus üzenetére a 2 pengős, máriás veretű érménkkel kapcsolatban. Van másik üzenetem is.
Egy jámbor, idősebb hölgy mesélte el nekem 1962-ben: Az 1938-as Eucharisztikus Kongresszus csodálatosan szép élménye volt Magyarországnak és külföldi vendégeinknek is. A befejező szentséges körmenet végén a legméltóságosabb Oltáriszentséget a városligeti Jáki-kápolnába vitték. Ott a diakonus visszahelyezte a szentségházba. Ez a hölgy ott térdelt a kispadban.
„Hirtelen arra eszméltem, – mondta –, hogy Jézus ott áll előttem teljes életnagyságban. Nagyon szomorú volt. Csodálkozva kérdeztem: „Uram, ilyen gyönyörű ünneplést nyújtottunk neked, és Te nem örülsz neki?” „Az ünneplés nagyszerű volt, – felelte Ő –, de a néped nem tért hozzám egész szívvel. Pedig ha ezt megtette volna, megmentettem volna azoktól a szörnyű szenvedésektől, amelyek érni fogják.” Ezzel a látomás eltűnt.
Hamarosan kitört a második világháború, és mi is belesodródtunk rengeteget szenvedve, sok-sok emberéletet, házat és hazát veszítve. Csak Jézushoz és Édesanyjához kellett volna visszatérnünk, hogy elindulhassunk egy békességes, komoly fejlődés útján, kiiktatva negyvenöt év keserveit. 1938-ban, mondják, alig voltunk lemaradva fejlettségben Nyugat-Európától. Mostanában olvastam valahol, hogy egy osztrák szakember szerint harminc év múlva elérhetjük az ő mostani szintjüket.
Szent István országa harminc év alatt évszázadokat ugrott át szellemi és gazdasági téren, s majdnem elérte az európai szintet. Az utolsó, a szabad tíz év alatt mi is sokat tettünk, de jóval többet tehettünk volna minden téren, ha – az egyébként tiszteletreméltó és rangos emberi erőfeszítések felett – ott állhatott volna hivatalosan is országunk örökös Úrnője. Nem vett volna el senkitől semmit, de adott volna békét, testvériséget és nagyobb kenyeret is mindenkinek.
A sötét és bonyolult alvilági hatalmak ellen nehéz eredményesen harcolni, főként, ha megfontoljuk Szent Pál intelmeit: „Végezetül pedig: erősödjetek meg az Úrban és az Ő hathatós erejében. Öltsétek föl Isten fegyverzetét, hogy megállhassatok az ördög cselvetéseivel szemben. Mert nem a vér és a test ellen kell küzdenünk, hanem a fejedelemségek ellen, a sötétség világának kormányzói ellen, a gonoszságnak az ég magasságában lévő szellemei ellen.” (Ef 6,10-12) Mennyivel több lenne az esélyünk, ha ezt a harcot a sátántipró Asszony, Királynőnk oltalma alatt vívjuk!
A pénz veszedelme
A pénz nyolcszáz éve kezdte kétes értékű diadalútját Európában. Assisi Szent Ferenc zsenialitása kellett ahhoz, hogy a kezdet kezdetén rádöbbentsen embereket a pénzből fakadó veszedelmekre. Addig a rang és a birtok volt az érték. A XIII. századtól a pénz lett a fontosabb: ezen a rangot és a birtokot is meg lehetett szerezni, és ezen kívül a szó legszorosabb értelmében majdnem mindent és mindenkit.
1995-ben Koppenhágában világkongresszust tartottak a legismertebb közgazdász szakemberek. Egyedül a Vatikáni Rádió adott hírül néhány megállapítást: „A világ szörnyű” katasztrófa előtt áll, olyan gazdasági válság lesz, amelyben földrészek fognak éhen halni. A pénzembereket ez nem érdekli, ők a profitjukat akarják biztosítani. Ettől a válságtól egyetlen módon lehet megmenekülni, ha mindenfajta gazdasági rendszer áttér azonnal a Római Katolikus Egyház szociális körleveleinek alapjára, mert ott a gazdaságról való gondolkodás központja az ember, minden más gazdasági rendszer alapja a pénz.
Még a mi kis országunkban is mennyi botrány pattan ki időről-időre a kétes, nem lelkiismeretes pénzügyek körül. A bankókra nyomtatott becsületes nemzeti hősök képe mit érezhet az ilyen ügyleteknél? Csak úgy, emberi igyekezetből vége lesz-e a korrupciós folyamatoknak? Hadd álljon itt újra a figyelmeztetés Jézustól: ”Támadnak majd férfiak, akiket sokan követnek, s akik arra törekszenek, hogy Anyám képe ne csak a pénzérmékről, hanem a szívekből is eltűnjék mindörökre.160
Nem lenne-e égetően szükséges a Nagyboldogasszony képét a pénzre és főként a szívekbe visszahozni?
A politikai hatalom kizárólag Istentől ered. Találjon vissza az Istenhez
„Mindenki vesse alá magát a felettes hatóságoknak. Nincs ugyanis hatalom, csak Istentől; amelyek pedig vannak, azokat Isten rendelte. Aki tehát ellene szegül a felsőbbségnek, szembeszáll Isten rendelésével. Az ellenszegülők pedig önmagukat vetik ítélet alá. Mert a fejedelmek a jótettet nem büntetik, csak a rosszat. Azt akarod, hogy ne kelljen félned a felsőbbségtől? Tedd a jót, és dicséretet nyersz tőle, mert ő Isten szolgája a javadra. De ha rosszat tettél, félj, mert nem ok nélkül hordozza a kardot; szolgája ugyanis Istennek, hogy bosszút álljon büntetéssel azon, aki rosszat cselekszik. Eszerint tehát szükséges, hogy alávessétek magatokat, nemcsak a büntető harag, hanem a lelkiismeret miatt is.”(Róm 13,1-5)
A modern gondolkodás szerint a régi államelmélet válságba került
„A történelem során minden politikai rendszer a szakrálissal161 való szoros, sőt elválaszthatatlan kapcsolatáról tett bizonyságot, akár az ókori görög, zsidó vagy római, akár a nem nyugati, azték, kínai, vagy közel-keleti államformákról legyen szó. De így volt ez a középkori Európában, sőt még az újkorban is, az Isten kegyelméből uralkodó királyok esetében. A modern korszak kivétel; nem azért, mert a társadalmi osztályok vagy tömegek teljesen új történelmi szerepet kaptak, hanem inkább azért, mert az új körülmények között új politikai elméleteket fogalmaztak meg olyan gondolkodók, mint Machiavelli, Hobbes, Mandeville, Montesquieu, Locke és később Tocqueville, Kant, Hegel, Donoso Cortes, Marx és utódaik. Az kapcsolja össze ezeket a máskülönben egészen eltérő felfogású teoretikusokat, hogy mindegyikőjük kiszakítja a politika jelenségeit (a legitimitást, eredet-elméletet, a társadalmi szerkezetet, a nemzeti összetartozást, az állam működését és célját stb.) a hagyomány kötelmei alól és a szent eleven szövetéből.
Az elmúlt évszázadok során egyes gondolkodók először kétségbe vonták a hatalom szakrális jellegét, majd megtagadták, és mint használhatatlant elvetették.”162
Molnár Tamás így folytatja: ”Alaptételem tehát, hogy ma a hatalom megalapozásának a válságát éljük; ennek oka, hogy a hatalom elszakadt szent forrásától. Lényegében véve ez korunk legfontosabb politikai kérdése.” 163
„A modern társadalom, elszakadva az eleven, kozmikus gyökerektől, az egyéni akarat eredményeként értelmeződik. Ez a fajta autonóm társadalom meg akar szabadulni a világegyetemben megnyilvánuló isteni gyámkodástól, ezért eleve tagadja a szent szükségét a társadalom valóságában.”164
Az említett teoretikusok nyomán a társadalmak nem tekintették tovább a csillagvilágot a maga abszolút rendjével a társadalmi rend szent típusának, utánzandó képének. A kereszténység megtanította az embereket arra, hogy a világot Isten akarata igazgatja, mindent a maga természetének megfelelően: az értelmetlen teremtményeket a beléjük oltott törvényekkel, az értelmes embert pedig az erkölcsi törvényekkel, amelyeket szabad akaratával vagy elfogad, teljesít, vagy elvet az ember.
A megtestesülés révén az Isten Egyszülött Fia részese lett ennek az emberi közösségnek. Nem erőszakolja rá senkire Isten az akaratát, még a kozmikus rend formájában sem, hanem megmutatja, hogyan kell azt a legtisztább szeretetből megtartani, szabadon engedelmeskedve az Atya akaratának, hogyan lehet megvalósítani az Isten boldog nagy-családját.
Molnár Tamás elmélete szerint tehát az újkori gondolkodók elvetik a kozmosz mintájára berendezett államot, majd a személyes Istent is. „A nyugati világszemlélet fejlődése során először a kozmikus modellt tagadták meg a személyes Isten nevében; azután megtagadták a személyes Istent vak és mechanisztikus erők kedvéért…
Az emberek politikai közössége nem rendelkezik transzcendens vonatkozással, ezért nincs helye a szellemi világban, törvényessége kérdésessé válik… Az egyént nemcsak hogy előnyben részesítik a társadalommal szemben, hanem valójában szétroncsolják a közösségi lét összetartozó szövetét.”165
A magyar valóság kivétel lehetett volna a személyes Isten hite miatt
Az ősi magyar államszervezet nem a kozmikus rend utánzata volt. Amit pl. Babilon esetében tapasztalhatunk, hogy még a hadsereg berendezése is a csillagvilág tökéletes másolata volt, az nálunk nem érvényes társadalmi szinten sem. A magyarok ősvallása, mint idéztem, személyes Istenhez igazodik. Őt úgy képzelték el, hogy a Nap mögött lakik. A Nap és a Hold, tehát naprendszerünk két legjobban látható égiteste iránt tanúsítottak különleges figyelmet, az egész kozmosz nem volt vizsgálódásuk tárgya.
Amíg tehát Szent István következetesen ragaszkodik a hagyományos magyar szokásjoghoz a fejedelem, majd a király választásánál, kikiáltásánál, s megtartja a keresztény időben is, a kozmikus vonásokkal nincs gondja, nálunk ez ismeretlen.
Viszont ősvallásunkban Isten különös kegyeltje a fejedelem. Ezt a tényt ismeri a zsidó-keresztény kinyilatkoztatás is, mint fentebb idéztünk néhány sort a sok ide vonatkozó szentírási helyből. Erre Szent István nagyon figyel. Ezért kér Jézus Krisztus helytartójától, a római pápától koronát, a független államiság szent jelképét. Majd élete végén az Istentől kapott országát végrendeletében átadja a Boldogságos Szűznek, aki ezzel Magyarország örökös Királynője lesz. A hatalom szentsége mindennél jobban biztosítva van Mária által.
Az újkori államok berendezésének gyökérvesztése, amiről Molnár beszél, minket nem fenyegetett volna, ha a Boldogasszony-hitet és magát Jézus Krisztust nem szorítják ki a közéletből közömbös, majd ateista elvek.
Milleneumi állami megemlékezések
A megtestesülés kétezer éves és a keresztény magyar állam ezer éves jubileumán – hála Istennek – hazánk állami vezetői egyre többen, sokszor és nagy tudással, tekintéllyel, hittel tesznek tanúságot arról, hogy a magyar állami lét és a kereszténység igen szorosan összetartozott, ma is összetartozik, és erre az alapra kell újra építenünk a jövőnket. Egyetlen hiányérzetem van a megnyilatkozásokkal kapcsolatban: a Nagyboldogassszony-eszmét nem ismerik? Nem merik vagy nem akarják elismerni, megvallani? Vagy annyira biztatók a remények, hogy az Európai Unióban mindent megkapunk, megtalálunk?
Az uniós zászló és a nagy jel Asszonya
Az Európai Uniónak nagyon nehezen találtak zászlót. Végül valaki gyönyörű kék alapon tizenkét csillagból álló koronát javasolt. Ezt szívesen elfogadták. Amikor a történetet hallottam, rögtön az jutott eszembe: itt az új magyar keresztény hivatás: A kék mezőbe a csillagok közé nekünk kell belerajzolnunk a mi örökös Királynőnk, a Világ Győzedelmes Királynőjének gyönyörű alakját. Így lesz teljes a jövő reménye. Ez pedig nem fog eszébe jutni senki másnak, mint ahogyan az sem jutott eszébe egyetlen országnak sem rajtunk kívül, hogy állami létét végrendelettel az Ő örökségévé tegye.
Milyen fenséges képet rajzol elénk Szent János a Jelenések Könyvében: ”A hetedik angyal megfújta a harsonát, és hatalmas hangok szólaltak meg a mennyben: „A mi Urunké és az ő Krisztusáé lett ennek a világnak az uralma, és uralkodni fog örökkön örökké! Amen.” Ekkor a huszonnégy vén, akik Isten előtt ülnek székeiken, arcra borultak és imádták az Istent:
Hálát adunk neked,
mindenható Úristen,
aki vagy, és aki voltál,
mert átvetted nagy hatalmadat és uralkodsz.
A nemzetek ugyan haragudtak,
de eljött a te haragod,
és az idő, hogy a halottakat megítéljék,
és megadják a jutalmat szolgáidnak,
a prófétáknak és a szenteknek,
és azoknak, akik nevedet félik,
a kicsinyeknek és a nagyoknak,
és hogy kiirtsák azokat,
kik megrontották a földet.”
Ekkor megnyílt Isten temploma az égben, és láthatóvá lett a szövetség szekrénye a templomban; villámok, zúgás, földrengés és nagy jégeső támadt.”(Jel 11, 15-19)
Nem a kozmosz tehát a kötelező minta a földi élet számára, hanem a mi világmindenségünkön kívül álló mennyország. Onnan küldték a világot kormányzó elveket, onnan jön a számonkérés is. Az áldás a jóknak, akik tartják a szeretet szövetségét; és a büntetés, amit a nagy jégesőt hozó égiháború és a földrengés jelez, a gonoszok számára.
Ezek között a döbbenetes, a Bibliában leírt történetek között az emberek végre figyeltek fölfelé. Isten pedig megmutatta nekik, hogy az igazi küzdelem nem a földön zajlik, nem az emberek a nagy ellenfelek:
„Ekkor nagy jel tűnt fel az égen: egy asszony, akinek öltözete a nap volt, lába alatt a hold, és a fején tizenkét csillagból álló korona. Mivel áldott állapotban volt, vajúdva, a szüléstől gyötrődve kiáltozott. Aztán egy másik jel tűnt fel az égen: íme egy nagy tűzvörös sárkány, amelynek hét feje és tíz szarva volt, és a hét fején hét királyi korona. A farka lesöpörte az ég csillagainak harmadrészét, és a földre sodorta őket. A sárkány a vajúdó asszony elé állt, hogy amint megszült, elnyelje fiát. Az fiú gyermeket szült, aki vasvesszővel fogja kormányozni az összes nemzetet. De elragadták a fiát, és Isten trónjához vitték. Az asszony pedig a pusztaságba menekült, hogy ott táplálják őt ezerkettőszázhatvan napig.”(Jel 12,1-6)
A megtestesült és világra született istenembert a sárkány-sátán el nem érheti már. Édesanyját sem, hisz Ő is az égbe vétetett és a világ Királynőjévé koronáztatott. De gyermekeik, a hívő emberek ellen elkeseredett harcot vív a világ végéig. Erről a küzdelemről szól a Jelenések Könyve 12-14 fejezete. A Szűzanya pedig nem hagyja el gyermekeit, különösen örökségét, a magyarokat és Magyarországot. Reméljük, hogy a 20. fejezetben leírt boldog, krisztusi világban mi is helyet kapunk.
Hogy hazánk, országunk ebben a boldog földi világban is ép Magyarország lesz, s ugyanígy megéri a világ végét, ebben csak remélhetünk, mert a Szent János apostollal lezárult kinyilatkoztatás erről nem beszél. Reményt nyújt, hogy Mária öröksége vagyunk, Ő különleges védelmet ígér számunkra, és ezer év viharában már ténylegesen megvédett minket. Az viszont valóság, hogy az országok, népek nem üdvözülnek, ilyen formában nem kerülnek a mennyországba.
Az Istenhez hű egyéneket viszont örök üdvösség várja: „A trónon ülő így szólt: ”Íme, megújítok mindent!” És azt mondta nekem: „Írd: Ezek az igék hitelesek és igazak” Aztán azt mondta nekem: ”Beteljesedett! Én vagyok az Alfa és az Ómega, a kezdet és a vég. A szomjazónak ingyen adok az élet vizének forrásából. Minden azé lesz, aki győzni fog. Én Istene leszek, ő pedig az én fiam lesz. De a gyáváknak és a hitetleneknek, az elátkozottaknak, gyilkosoknak, paráznáknak, varázslóknak, bálványimádóknak és minden hazugnak osztályrésze a tűzzel és kénkővel égő tóban lesz. Ez a második halál.”(Jel 21,5-8)
Istenben és Nagyboldogasszonyunkban megvan a jóakarat üdvözítésünkre, de ezt a fentiek értelmében nekünk magunknak is akarnunk kell. Így tette ezt Szent István királyunk: ő nagyon akart üdvözülni, és mindent elkövetett, hogy népét is hozzásegítse a szép, tartalmas földi élet után egy még sokkal szebb örök élethez. Volt annyira bölcs és alázatos, hogy belátta, még életében sem sikerült mindent biztosítania, ezért fordult az édesapjának felajánlott, sokszor személyesen is megtapasztalt nagyasszonyos segítséghez. Nem csalódott: népe ezer éven át megmaradt, él és állama van.
Jövője is van? A fejezet elején felvetett kérdésre a válaszom: ugyanígy megalapozható a második keresztény magyar évezred is, mint az első, de már nem egy személy, hanem minden magyar őszinte Isten- és emberszolgálatával, és Nagyasszonyunk egyöntetű, bizalmas szeretetével. Ennek az ügynek vállalása nem magánügy, hanem elsőrendű nemzeti érdek.
159 Bajza József: Sóhajtás
160 Világ Győzedelmes Királynője, 132
161 Szakrálisnak, szentnek mondja a szerző azt az elgondolást, hogy az állam, a társadalom hű tükörképe az Isten által alkotott csillagvilágnak, kozmosznak
162 A magyar szentkorona és a szentkorona-tan az ezredfordulón, 37; Molnár Tamás, Szakralitás és legitimáció
163 im. 38
164 im. 41
165 im. 48-49
A teljes könyv a feltöltött .pdf-ben
Forrás:
http://ppek.hu/konyvek/Kovacs_Bank_Magyarok_Nagyasszonya_1.pdf
(részlet)
Elképzelhető-e a Szent István-i eszme nélkül Magyarország újabb ezer éve?
„Múltadban nincs öröm,
Jövődben nincs remény,
Hanyatló szép hazám,
Miattad vérzem én.”159
A pesszimisták semmilyen boldog jövőben nem hisznek. Isten és Nagyasszonyunk nélkül szemlélve a múltat: tragédia. Velük együtt látva: Golgota-járás, amely feltámadáshoz vezet.
Az első két részben láttuk, hogy Isten kiválasztotta népünket, hogy erős, független magyar országot alapítson a Kárpát-medencében. Ezt a feladatot személy szerint Szent Istvánra bízta, majd ő a Gondviselés útjait megértve a Mennybevitt Szűzanyára hagyta örökségül. Amíg ebben a hitben élt az ország, sok Golgota-járás ellenére is nemcsak élni tudott, de megőrizte függetlenségét, nemzeti létét is.
Aztán az állam gyakorlatban, majd később elvben is elszakadt a Nagyboldogasszony hitétől és a kereszténységtől is. 1945. után kényszerből ugyan, de hivatalosan ateista elveket fogadott el. Nagy hanggal, de még nagyobb erőszakkal távolítottak el mindent, ami addig keresztény érték volt. Bemagyarázták népünknek, hogy ezen az új úton gazdag, szabad, virágzó magyar élet birtokába jutunk.
1989-ig teljesen eladósodott, a működésképtelenség határáig jutott ez az addig virágzó kis ország. Bűneit nem, de működésképtelenségét belátva az ateista-internacionalista rezsim, átadta a hatalmat a magyar népnek. Ízleljük és próbálgatjuk a népuralmat, az önállóságot.
1998-ig az állam az istenhitet, a vallásosságot jobban eltűrte, mint a népi demokrácia idején, de az Egyházat – ha nem is ellenségnek –, de ellenfélnek tekintette. Most más a felfogás: legalább partnereknek néznek bennünket hivatalosan.
Most az Egyház partner az állam szemében
Ez a felfogás elegendő-e a jövő építése terén?
Demokrácia van. Mindenki egyénileg felelős az ország jövőjéért. Szembe kell néznünk a tényekkel. 1000 éven át megmaradt az az ország, amit Szent István alapított a kereszténység által megszentelt magyar hagyományra, és azért maradt meg, mert egy igen hatalmas kéz tartotta, irányította, védte: a Nagyboldogasszonyé.
„A történelem az élet tanítómestere” – mondja az ősi latin közmondás. Értünk belőle? A múlt század, a XX. század magyar vezetői nem nagyon értették. Nem tudták a közmondást: „Más kárán tanul az okos.” Akkor nézzük a tényeket, hátha mi okosabbak vagyunk.
Portugália példájából okulhattunk volna.
Azt a kis országot 1910-ben hatalmába kerítette egy ateista, szabadkőműves csoport. Azt ígérték, hogy földi paradicsomot teremtenek a szegény országból. Természetesen ára van, – mondták –, az istenhitet kell kiirtani. Ezért meg is tettek mindent.
Hét év alatt annyira tönkretették a szerencsétlen országot, hogy a Népszövetség gyámság alá akarta vonni. Nem paradicsommá, hanem működésképtelenné vált, teljesen eladósodott Portugália.
1917-ben három kisgyereknek megjelent a Szűzanya. Az angyal által előre jelzett látogatás fénye, a Szűzanya csodálatos jósága elbűvölte a kicsiket. „Mit akar?” – kérdezte a legidősebb, a 10 év körüli Lúcia. „Imádkozzatok, engeszteljetek, és én hazahozom a katonáitokat, és megmentem hazátokat.”
A kicsik ellen harcba szállt az államhatalom sajtójával, apparátusával. Ijesztgették még kivégzéssel is a teljesen ártatlan gyerekeket. A Szűzanya természetesen nem ijedt meg, a gyerekek pedig teljesítették a kérését. Portugália azóta egyenletesen fejlődik, az egyik legstabilabb európai ország.
Az ateista szovjet rémuralomtól megmenekülhettünk volna, ha teljes lélekkel Istenhez és a Nagyboldogasszonyhoz fordulunk legalább az 1930-as években. Már hivatkoztam Jézus üzenetére a 2 pengős, máriás veretű érménkkel kapcsolatban. Van másik üzenetem is.
Egy jámbor, idősebb hölgy mesélte el nekem 1962-ben: Az 1938-as Eucharisztikus Kongresszus csodálatosan szép élménye volt Magyarországnak és külföldi vendégeinknek is. A befejező szentséges körmenet végén a legméltóságosabb Oltáriszentséget a városligeti Jáki-kápolnába vitték. Ott a diakonus visszahelyezte a szentségházba. Ez a hölgy ott térdelt a kispadban.
„Hirtelen arra eszméltem, – mondta –, hogy Jézus ott áll előttem teljes életnagyságban. Nagyon szomorú volt. Csodálkozva kérdeztem: „Uram, ilyen gyönyörű ünneplést nyújtottunk neked, és Te nem örülsz neki?” „Az ünneplés nagyszerű volt, – felelte Ő –, de a néped nem tért hozzám egész szívvel. Pedig ha ezt megtette volna, megmentettem volna azoktól a szörnyű szenvedésektől, amelyek érni fogják.” Ezzel a látomás eltűnt.
Hamarosan kitört a második világháború, és mi is belesodródtunk rengeteget szenvedve, sok-sok emberéletet, házat és hazát veszítve. Csak Jézushoz és Édesanyjához kellett volna visszatérnünk, hogy elindulhassunk egy békességes, komoly fejlődés útján, kiiktatva negyvenöt év keserveit. 1938-ban, mondják, alig voltunk lemaradva fejlettségben Nyugat-Európától. Mostanában olvastam valahol, hogy egy osztrák szakember szerint harminc év múlva elérhetjük az ő mostani szintjüket.
Szent István országa harminc év alatt évszázadokat ugrott át szellemi és gazdasági téren, s majdnem elérte az európai szintet. Az utolsó, a szabad tíz év alatt mi is sokat tettünk, de jóval többet tehettünk volna minden téren, ha – az egyébként tiszteletreméltó és rangos emberi erőfeszítések felett – ott állhatott volna hivatalosan is országunk örökös Úrnője. Nem vett volna el senkitől semmit, de adott volna békét, testvériséget és nagyobb kenyeret is mindenkinek.
A sötét és bonyolult alvilági hatalmak ellen nehéz eredményesen harcolni, főként, ha megfontoljuk Szent Pál intelmeit: „Végezetül pedig: erősödjetek meg az Úrban és az Ő hathatós erejében. Öltsétek föl Isten fegyverzetét, hogy megállhassatok az ördög cselvetéseivel szemben. Mert nem a vér és a test ellen kell küzdenünk, hanem a fejedelemségek ellen, a sötétség világának kormányzói ellen, a gonoszságnak az ég magasságában lévő szellemei ellen.” (Ef 6,10-12) Mennyivel több lenne az esélyünk, ha ezt a harcot a sátántipró Asszony, Királynőnk oltalma alatt vívjuk!
A pénz veszedelme
A pénz nyolcszáz éve kezdte kétes értékű diadalútját Európában. Assisi Szent Ferenc zsenialitása kellett ahhoz, hogy a kezdet kezdetén rádöbbentsen embereket a pénzből fakadó veszedelmekre. Addig a rang és a birtok volt az érték. A XIII. századtól a pénz lett a fontosabb: ezen a rangot és a birtokot is meg lehetett szerezni, és ezen kívül a szó legszorosabb értelmében majdnem mindent és mindenkit.
1995-ben Koppenhágában világkongresszust tartottak a legismertebb közgazdász szakemberek. Egyedül a Vatikáni Rádió adott hírül néhány megállapítást: „A világ szörnyű” katasztrófa előtt áll, olyan gazdasági válság lesz, amelyben földrészek fognak éhen halni. A pénzembereket ez nem érdekli, ők a profitjukat akarják biztosítani. Ettől a válságtól egyetlen módon lehet megmenekülni, ha mindenfajta gazdasági rendszer áttér azonnal a Római Katolikus Egyház szociális körleveleinek alapjára, mert ott a gazdaságról való gondolkodás központja az ember, minden más gazdasági rendszer alapja a pénz.
Még a mi kis országunkban is mennyi botrány pattan ki időről-időre a kétes, nem lelkiismeretes pénzügyek körül. A bankókra nyomtatott becsületes nemzeti hősök képe mit érezhet az ilyen ügyleteknél? Csak úgy, emberi igyekezetből vége lesz-e a korrupciós folyamatoknak? Hadd álljon itt újra a figyelmeztetés Jézustól: ”Támadnak majd férfiak, akiket sokan követnek, s akik arra törekszenek, hogy Anyám képe ne csak a pénzérmékről, hanem a szívekből is eltűnjék mindörökre.160
Nem lenne-e égetően szükséges a Nagyboldogasszony képét a pénzre és főként a szívekbe visszahozni?
A politikai hatalom kizárólag Istentől ered. Találjon vissza az Istenhez
„Mindenki vesse alá magát a felettes hatóságoknak. Nincs ugyanis hatalom, csak Istentől; amelyek pedig vannak, azokat Isten rendelte. Aki tehát ellene szegül a felsőbbségnek, szembeszáll Isten rendelésével. Az ellenszegülők pedig önmagukat vetik ítélet alá. Mert a fejedelmek a jótettet nem büntetik, csak a rosszat. Azt akarod, hogy ne kelljen félned a felsőbbségtől? Tedd a jót, és dicséretet nyersz tőle, mert ő Isten szolgája a javadra. De ha rosszat tettél, félj, mert nem ok nélkül hordozza a kardot; szolgája ugyanis Istennek, hogy bosszút álljon büntetéssel azon, aki rosszat cselekszik. Eszerint tehát szükséges, hogy alávessétek magatokat, nemcsak a büntető harag, hanem a lelkiismeret miatt is.”(Róm 13,1-5)
A modern gondolkodás szerint a régi államelmélet válságba került
„A történelem során minden politikai rendszer a szakrálissal161 való szoros, sőt elválaszthatatlan kapcsolatáról tett bizonyságot, akár az ókori görög, zsidó vagy római, akár a nem nyugati, azték, kínai, vagy közel-keleti államformákról legyen szó. De így volt ez a középkori Európában, sőt még az újkorban is, az Isten kegyelméből uralkodó királyok esetében. A modern korszak kivétel; nem azért, mert a társadalmi osztályok vagy tömegek teljesen új történelmi szerepet kaptak, hanem inkább azért, mert az új körülmények között új politikai elméleteket fogalmaztak meg olyan gondolkodók, mint Machiavelli, Hobbes, Mandeville, Montesquieu, Locke és később Tocqueville, Kant, Hegel, Donoso Cortes, Marx és utódaik. Az kapcsolja össze ezeket a máskülönben egészen eltérő felfogású teoretikusokat, hogy mindegyikőjük kiszakítja a politika jelenségeit (a legitimitást, eredet-elméletet, a társadalmi szerkezetet, a nemzeti összetartozást, az állam működését és célját stb.) a hagyomány kötelmei alól és a szent eleven szövetéből.
Az elmúlt évszázadok során egyes gondolkodók először kétségbe vonták a hatalom szakrális jellegét, majd megtagadták, és mint használhatatlant elvetették.”162
Molnár Tamás így folytatja: ”Alaptételem tehát, hogy ma a hatalom megalapozásának a válságát éljük; ennek oka, hogy a hatalom elszakadt szent forrásától. Lényegében véve ez korunk legfontosabb politikai kérdése.” 163
„A modern társadalom, elszakadva az eleven, kozmikus gyökerektől, az egyéni akarat eredményeként értelmeződik. Ez a fajta autonóm társadalom meg akar szabadulni a világegyetemben megnyilvánuló isteni gyámkodástól, ezért eleve tagadja a szent szükségét a társadalom valóságában.”164
Az említett teoretikusok nyomán a társadalmak nem tekintették tovább a csillagvilágot a maga abszolút rendjével a társadalmi rend szent típusának, utánzandó képének. A kereszténység megtanította az embereket arra, hogy a világot Isten akarata igazgatja, mindent a maga természetének megfelelően: az értelmetlen teremtményeket a beléjük oltott törvényekkel, az értelmes embert pedig az erkölcsi törvényekkel, amelyeket szabad akaratával vagy elfogad, teljesít, vagy elvet az ember.
A megtestesülés révén az Isten Egyszülött Fia részese lett ennek az emberi közösségnek. Nem erőszakolja rá senkire Isten az akaratát, még a kozmikus rend formájában sem, hanem megmutatja, hogyan kell azt a legtisztább szeretetből megtartani, szabadon engedelmeskedve az Atya akaratának, hogyan lehet megvalósítani az Isten boldog nagy-családját.
Molnár Tamás elmélete szerint tehát az újkori gondolkodók elvetik a kozmosz mintájára berendezett államot, majd a személyes Istent is. „A nyugati világszemlélet fejlődése során először a kozmikus modellt tagadták meg a személyes Isten nevében; azután megtagadták a személyes Istent vak és mechanisztikus erők kedvéért…
Az emberek politikai közössége nem rendelkezik transzcendens vonatkozással, ezért nincs helye a szellemi világban, törvényessége kérdésessé válik… Az egyént nemcsak hogy előnyben részesítik a társadalommal szemben, hanem valójában szétroncsolják a közösségi lét összetartozó szövetét.”165
A magyar valóság kivétel lehetett volna a személyes Isten hite miatt
Az ősi magyar államszervezet nem a kozmikus rend utánzata volt. Amit pl. Babilon esetében tapasztalhatunk, hogy még a hadsereg berendezése is a csillagvilág tökéletes másolata volt, az nálunk nem érvényes társadalmi szinten sem. A magyarok ősvallása, mint idéztem, személyes Istenhez igazodik. Őt úgy képzelték el, hogy a Nap mögött lakik. A Nap és a Hold, tehát naprendszerünk két legjobban látható égiteste iránt tanúsítottak különleges figyelmet, az egész kozmosz nem volt vizsgálódásuk tárgya.
Amíg tehát Szent István következetesen ragaszkodik a hagyományos magyar szokásjoghoz a fejedelem, majd a király választásánál, kikiáltásánál, s megtartja a keresztény időben is, a kozmikus vonásokkal nincs gondja, nálunk ez ismeretlen.
Viszont ősvallásunkban Isten különös kegyeltje a fejedelem. Ezt a tényt ismeri a zsidó-keresztény kinyilatkoztatás is, mint fentebb idéztünk néhány sort a sok ide vonatkozó szentírási helyből. Erre Szent István nagyon figyel. Ezért kér Jézus Krisztus helytartójától, a római pápától koronát, a független államiság szent jelképét. Majd élete végén az Istentől kapott országát végrendeletében átadja a Boldogságos Szűznek, aki ezzel Magyarország örökös Királynője lesz. A hatalom szentsége mindennél jobban biztosítva van Mária által.
Az újkori államok berendezésének gyökérvesztése, amiről Molnár beszél, minket nem fenyegetett volna, ha a Boldogasszony-hitet és magát Jézus Krisztust nem szorítják ki a közéletből közömbös, majd ateista elvek.
Milleneumi állami megemlékezések
A megtestesülés kétezer éves és a keresztény magyar állam ezer éves jubileumán – hála Istennek – hazánk állami vezetői egyre többen, sokszor és nagy tudással, tekintéllyel, hittel tesznek tanúságot arról, hogy a magyar állami lét és a kereszténység igen szorosan összetartozott, ma is összetartozik, és erre az alapra kell újra építenünk a jövőnket. Egyetlen hiányérzetem van a megnyilatkozásokkal kapcsolatban: a Nagyboldogassszony-eszmét nem ismerik? Nem merik vagy nem akarják elismerni, megvallani? Vagy annyira biztatók a remények, hogy az Európai Unióban mindent megkapunk, megtalálunk?
Az uniós zászló és a nagy jel Asszonya
Az Európai Uniónak nagyon nehezen találtak zászlót. Végül valaki gyönyörű kék alapon tizenkét csillagból álló koronát javasolt. Ezt szívesen elfogadták. Amikor a történetet hallottam, rögtön az jutott eszembe: itt az új magyar keresztény hivatás: A kék mezőbe a csillagok közé nekünk kell belerajzolnunk a mi örökös Királynőnk, a Világ Győzedelmes Királynőjének gyönyörű alakját. Így lesz teljes a jövő reménye. Ez pedig nem fog eszébe jutni senki másnak, mint ahogyan az sem jutott eszébe egyetlen országnak sem rajtunk kívül, hogy állami létét végrendelettel az Ő örökségévé tegye.
Milyen fenséges képet rajzol elénk Szent János a Jelenések Könyvében: ”A hetedik angyal megfújta a harsonát, és hatalmas hangok szólaltak meg a mennyben: „A mi Urunké és az ő Krisztusáé lett ennek a világnak az uralma, és uralkodni fog örökkön örökké! Amen.” Ekkor a huszonnégy vén, akik Isten előtt ülnek székeiken, arcra borultak és imádták az Istent:
Hálát adunk neked,
mindenható Úristen,
aki vagy, és aki voltál,
mert átvetted nagy hatalmadat és uralkodsz.
A nemzetek ugyan haragudtak,
de eljött a te haragod,
és az idő, hogy a halottakat megítéljék,
és megadják a jutalmat szolgáidnak,
a prófétáknak és a szenteknek,
és azoknak, akik nevedet félik,
a kicsinyeknek és a nagyoknak,
és hogy kiirtsák azokat,
kik megrontották a földet.”
Ekkor megnyílt Isten temploma az égben, és láthatóvá lett a szövetség szekrénye a templomban; villámok, zúgás, földrengés és nagy jégeső támadt.”(Jel 11, 15-19)
Nem a kozmosz tehát a kötelező minta a földi élet számára, hanem a mi világmindenségünkön kívül álló mennyország. Onnan küldték a világot kormányzó elveket, onnan jön a számonkérés is. Az áldás a jóknak, akik tartják a szeretet szövetségét; és a büntetés, amit a nagy jégesőt hozó égiháború és a földrengés jelez, a gonoszok számára.
Ezek között a döbbenetes, a Bibliában leírt történetek között az emberek végre figyeltek fölfelé. Isten pedig megmutatta nekik, hogy az igazi küzdelem nem a földön zajlik, nem az emberek a nagy ellenfelek:
„Ekkor nagy jel tűnt fel az égen: egy asszony, akinek öltözete a nap volt, lába alatt a hold, és a fején tizenkét csillagból álló korona. Mivel áldott állapotban volt, vajúdva, a szüléstől gyötrődve kiáltozott. Aztán egy másik jel tűnt fel az égen: íme egy nagy tűzvörös sárkány, amelynek hét feje és tíz szarva volt, és a hét fején hét királyi korona. A farka lesöpörte az ég csillagainak harmadrészét, és a földre sodorta őket. A sárkány a vajúdó asszony elé állt, hogy amint megszült, elnyelje fiát. Az fiú gyermeket szült, aki vasvesszővel fogja kormányozni az összes nemzetet. De elragadták a fiát, és Isten trónjához vitték. Az asszony pedig a pusztaságba menekült, hogy ott táplálják őt ezerkettőszázhatvan napig.”(Jel 12,1-6)
A megtestesült és világra született istenembert a sárkány-sátán el nem érheti már. Édesanyját sem, hisz Ő is az égbe vétetett és a világ Királynőjévé koronáztatott. De gyermekeik, a hívő emberek ellen elkeseredett harcot vív a világ végéig. Erről a küzdelemről szól a Jelenések Könyve 12-14 fejezete. A Szűzanya pedig nem hagyja el gyermekeit, különösen örökségét, a magyarokat és Magyarországot. Reméljük, hogy a 20. fejezetben leírt boldog, krisztusi világban mi is helyet kapunk.
Hogy hazánk, országunk ebben a boldog földi világban is ép Magyarország lesz, s ugyanígy megéri a világ végét, ebben csak remélhetünk, mert a Szent János apostollal lezárult kinyilatkoztatás erről nem beszél. Reményt nyújt, hogy Mária öröksége vagyunk, Ő különleges védelmet ígér számunkra, és ezer év viharában már ténylegesen megvédett minket. Az viszont valóság, hogy az országok, népek nem üdvözülnek, ilyen formában nem kerülnek a mennyországba.
Az Istenhez hű egyéneket viszont örök üdvösség várja: „A trónon ülő így szólt: ”Íme, megújítok mindent!” És azt mondta nekem: „Írd: Ezek az igék hitelesek és igazak” Aztán azt mondta nekem: ”Beteljesedett! Én vagyok az Alfa és az Ómega, a kezdet és a vég. A szomjazónak ingyen adok az élet vizének forrásából. Minden azé lesz, aki győzni fog. Én Istene leszek, ő pedig az én fiam lesz. De a gyáváknak és a hitetleneknek, az elátkozottaknak, gyilkosoknak, paráznáknak, varázslóknak, bálványimádóknak és minden hazugnak osztályrésze a tűzzel és kénkővel égő tóban lesz. Ez a második halál.”(Jel 21,5-8)
Istenben és Nagyboldogasszonyunkban megvan a jóakarat üdvözítésünkre, de ezt a fentiek értelmében nekünk magunknak is akarnunk kell. Így tette ezt Szent István királyunk: ő nagyon akart üdvözülni, és mindent elkövetett, hogy népét is hozzásegítse a szép, tartalmas földi élet után egy még sokkal szebb örök élethez. Volt annyira bölcs és alázatos, hogy belátta, még életében sem sikerült mindent biztosítania, ezért fordult az édesapjának felajánlott, sokszor személyesen is megtapasztalt nagyasszonyos segítséghez. Nem csalódott: népe ezer éven át megmaradt, él és állama van.
Jövője is van? A fejezet elején felvetett kérdésre a válaszom: ugyanígy megalapozható a második keresztény magyar évezred is, mint az első, de már nem egy személy, hanem minden magyar őszinte Isten- és emberszolgálatával, és Nagyasszonyunk egyöntetű, bizalmas szeretetével. Ennek az ügynek vállalása nem magánügy, hanem elsőrendű nemzeti érdek.
159 Bajza József: Sóhajtás
160 Világ Győzedelmes Királynője, 132
161 Szakrálisnak, szentnek mondja a szerző azt az elgondolást, hogy az állam, a társadalom hű tükörképe az Isten által alkotott csillagvilágnak, kozmosznak
162 A magyar szentkorona és a szentkorona-tan az ezredfordulón, 37; Molnár Tamás, Szakralitás és legitimáció
163 im. 38
164 im. 41
165 im. 48-49
A teljes könyv a feltöltött .pdf-ben
Forrás:
http://ppek.hu/konyvek/Kovacs_Bank_Magyarok_Nagyasszonya_1.pdf