3
4
1
2
Prof. Dr. Váralljai Csocsán Jenő: Szent László király Árpád-kori ábrázolásai Szent László király pénzeit vizsgálva kitűnik, hogy azokon szakálltalanul ábrázolták, amint szakálltalanul jelenik meg a …More
Prof. Dr. Váralljai Csocsán Jenő: Szent László király Árpád-kori ábrázolásai

Szent László király pénzeit vizsgálva kitűnik, hogy azokon szakálltalanul ábrázolták, amint szakálltalanul jelenik meg a zágrábi casulán is, ahogy az összes Árpádházi király pecsétjén, kivéve III. Bélát, s Szent István királynak is alig mutatkozik szakálla a koronázó paláston. A zágrábi LADIZL * REG fölirat elemzése mutatja, hogy a palást 1093 és 1095 között készült, s alighanem Árpádházi Szép Ilona királyné közreműködésével. Hímzésén Szent László pártázatos koronája a görög korona pártázatát tükrözi, amelytől kimutattuk, hogy az Szent László hercegi koronája volt. Ugyanez a pártázatos görög koronát ábrázolja a szegedi gyűrű (NM 58.68.B) is, melyen a koronásfej szintén szakálltalan fejalkata szemöldökívével és orr alkatával megegyezik Szent László győri hermában őrzött koponyának Kustár Ágnes által történt rekonstrukciójával.
A győri hermát mind a történészek mind a művészettörténészek az 1406-os váradi tűz utánra teszik. A herma feje hajának, szakállának, sőt bajuszának vizesen párhuzamos fésülése azonban a pécsi székesegyház szobrainak, az esztergomi királyi palotában fönnmaradt fejek és a Porta Cpeciosa korába teszik a hermát éppúgy, mint a kerkaszentmihályi tympanon. Ebből azonban az következik, hogy Szent László király aranyozott ezüstből készült ereklyetartóját III. Béla készíttette Váradon, már pedig nyilvánvaló, hogy azt 1192 július 27-én történt szentté avattatás kapcsán készíttette, s aligha készíthette más, mint a Váradi Regestrum említtette Dénes fia Tekus, aki részt vett Szent László síremlékének emelésében, s azért a műalkotásért: pro eo artifice „öröklődő szabadságot” vagyis nemességet kapott III. Bélától. A herma sodronyzománccal alkotott vállrésze természetesen az 1406-os évi tüzet követően készült.
A hermában levő belső ereklyetartón ábrázolt Mindenható trónjának gótikus pillérei a magyar királyok trónján csak Nagy Lajos 1358-64-ig vert garasán jelennek meg először valamint 1363-4-ben alkotott új nagy pecsétjén, de halála után eltűnnek a magyar trón ábrázolásokról. A belső ereklyetartó föliratainak betűi teljesen elütnek a XV. században használatos szögletes gótikus minuszkuláktól, mert azt inkább XIV. századra jellemző gömbölyű majuszkulákkal írták. Az utóbbiak az U-t V-vel írják, ellentétben Károly Róbert pecsétjeivel., a V alakja pedig eltér Zsigmond első ecsétjétől is. Megegyezik azonban Nagy Lajos pecsétein, akinek az idejében készítették. A berni diptychont általában III. Endre diptychonának tartják. Ezen a diptychonon azonban az ikonok ikonográfiája, alakjai, színezése,valamint a szenteknek apró gyöngyökből alkotott dicsfénye, valamint a bizonyos ikonokat elválasztó filigrán jellegű apró rácsozat jóformán teljesen megegyezik az Athosz hegyi Chilandar kolostor, valamint a Agiou Pavlou kolostor diptichonjával. Az utóbbi monostort Palaiologosz VIII. Mihály bizánci császár újjá alkotta, a Chilandari kolostornak pedig a fia, II Andronikosz, nagy jótevője volt.
Mindez arra mutat, hogy az Athosz hegyi diptychonokkal olyannyira megegyező berni diptychon is Bizáncban készült,velük egyidőben, s aligha jutott más úton a magyar udvarba, minthogy II. Andronikosz és Árpádházi Anna 1271-2-ben történt házassága alkalmával adományozták. Ezt tanúsítja az is, hogy a berni diptychon szélein ábrázolt 44 szent közül 22-őt magyaráz meg az, hogy a Palaiologosz család és az Árpádház tagjainak, de az 1271-2-ben történt menyegzőben érintett más személyeknek, illetve az Árpádok szerzetes rendjei tagjainak védőszentjei.

A teljes szöveg a feltöltött .pdf-ben.

Forrás:
Szent László király árpád-kori ábrázolásai