Cs. Péterfia Béla: Elhunyt Wittner Mária

Hosszantartó betegség után megtért teremtőjéhez Wittner Mária, utolsók közül, aki 1956. szabadságharc Corvin közi harcainak aktív résztvevője. Erről részletek itt olvashatók: rev.hu/oha/oha_document.asp?id=46&order=1
Nehéz gyermekkora volt, árvaházban, részben apácák gondozásában nevelkedett. Kétéves korától az 1950-es államosításig a karmelitáknál nevelkedett, majd állami gondozásba került. A gimnáziumot félbehagyva Szolnokon, majd Kunhegyesen dolgozott gépíróként. 1955-ben született meg első gyermeke, akit egyedül nevelt.
Az 1956-os forradalomba a kezdettől bekapcsolódott a fővárosban. Sérülteket látott el, majd a november 4-i sebesüléséig részt vett a fegyveres harcokban is. Disszidált, majd néhány hét után hazajött. 1957. július 16-án tartóztatták le, 1958. július 23-án pedig első fokon halálra ítélték. A vád: „fegyveres szervezkedésben való részvétel, illetve az államrend megdöntésére irányuló fegyveres szervezkedés, többrendbeli meg nem állapítható gyilkossági kísérlet, fegyveres rablás, disszidálás”. Kétszáz nap elteltével az ítéletet másodfokon életfogytiglanra változtatták. 1970. március 23-án, tizenhárom év rabság után az utolsók közt szabadult.
1972-ben férjhez ment és Dunakeszire költözött, kisebbik gyermekének 1973-ban adott életet. Varrónőként, takarítónőként dolgozott egészen 1987-ig, amikor megromlott egészségi állapota miatt leszázalékolták.
A politikai életbe 1989-ben, a Kádár-rendszer bukása után kapcsolódott be. Részt vett számos ’56-os szervezet munkájában, neve összeforrt markáns antikommunizmusával.
2001. február 25-én, a kommunizmus áldozatainak emléknapján nagy hatású beszédet mondott a parlamentben. Megidézve az áldozatokat, a többi között a történelem meghamisításáért, az ország kifosztásáért vádolta a „szocialista köntösbe bújt hóhérokat”. Beszédét így zárta: „A Szent Korona tana és a magyar nemzet nevében erkölcsi hullává nyilvánítom őket”.
A rendszerváltás után rendszeresen járta az országot, hogy a forradalom eszméjét és valóságát mindenki megismerje. Így jutott el Badacsonytördemicre is, néhai Vollmuth Péter polgármester barátom meghívására, aki maga is – édesapja a forradalomban betöltött szerepe miatt – többszörösen érintett volt. Mária a szó legnemesebb értelmében mindvégig civil tudott maradni. Egyszerű életet élt, nem tett szert vagyonra. Nyílt beszédét, világos üzeneteit csak az nem értette, aki nem akarta. Gondolatait sokszor lejegyezte, ezek a „viharvert füzetek” tanúskodnak mély hitéről is, amely sokszor átsegítette a nehézségeken. A vörös bosszúvágy, a rabság igazi szabad lélekké nemesítették, akivel „nem tudnak mit kezdeni a Kajafások”. Az 52A559. számú volt halálra ítélt örökre velünk marad. Sorsa, munkássága, embersége kitörölhetetlen nemzetünk történetéből. Amikor megtudta, hogy néhai édesapám is elszenvedte Rákosiék börtönét, egy aláírt nemzeti színű koronás lobogóval tisztelt meg, ami alább látható. Wittner Mária hazatért a Csillagösvényen barátai és sortársai közé. Nyugodjék békében!
Forrás:
Szózat – Főlap