Clicks363
Prédikáció Jézus Szentséges Szíve ünnepének nyolcadába eső vasárnapra, 2021. június 13. Az Atyának és Fiúnak és Szentlélek Istennek nevében. Amen. Krisztusban szeretett testvéreim! Ezen pünkösd …More
Prédikáció Jézus Szentséges Szíve ünnepének nyolcadába eső vasárnapra,
2021. június 13.

Az Atyának és Fiúnak és Szentlélek Istennek nevében.
Amen.

Krisztusban szeretett testvéreim!

Ezen pünkösd utáni 3. vasárnap, azaz Jézus Szentséges Szíve ünnepének nyolcadába eső vasárnap szentleckéje és evangéliuma alkalmat nyújt arra, hogy a mindennapi keresztény élet egyik fontos pontjáról beszéljünk: nevezetesen a szorgalomról, a lelkiismeretességről és a komolyságról, ahogyan tevékenykednünk kell. Az evangélium elénk tárja, hogy Isten milyen messzire elmegy még olyasmiért is, ami emberi szemmel nézve talán szóra sem érdemesnek tűnik: 1% … 10% miatt… ami nem túl sok!
Az olvasmányban első pápánk felhívja figyelmünket, hogy tartsuk szem előtt örök sorsunkat. Isten gondját viseli gyermekeinek: „minden aggodalmatokat őreá bízván, mert neki gondja van rátok.” A mi Urunk így szólt János 8,29-ben: „mert én mindenkor azt cselekszem, ami előtte kedves.” (vagyis a Mennyei Atya előtt). Ahogyan Ő is nagyon lelkiismeretes és nagyon komoly volt mindenben, amit földi élete során végzett; mindenkor betöltvén az Atya akaratát, úgy nekünk is Őt kell utánoznunk, e tekintetben is. Csak Isten a tudója, gyakran milyen gondatlanok vagyunk kötelezettségeinkben! Imaéletünk és imádkozási szokásaink általában jó mércéi e területnek. Ha mindennapi kötelességeink elvégzése során híján vagyunk a szorgalomnak, a lelkiismeretességnek, a komolyságnak, akkor ez az igazság elleni bűn. Ez szigorúan komolyan veendő minden olyan esetben, ami a szó szoros értelmében vett kötelességeinkkel kapcsolatos: pl. a szülők kötelességével, hogy felügyeljék gyermekeiket; a munkaadók kötelességével, hogy alkalmazottaiknak időben és arányosan fizessen; a munkavállalók kötelességével, hogy feladatukat általánosságban szorgalmasan végezzék. Az efféle kötelességek tisztességes teljesítése nem csupán abból a célból rendjén való, hogy ezáltal fenntarthassuk a társadalmi rendet és jólétet, hanem ezen kívül még a természetfeletti érdemek nagyszerű forrása is. A mi Urunk jónéhány példabeszédében dicséri azon szolgákat, akik kötelességüket lelkiismeretesen és pontosan teljesítették: „Jól van, derék és hű szolgám; mivelhogy a kevésben hű voltál, sokat bízok rád; menj be urad örömébe.”(Mt 25,21)
Tehát gondosnak és lelkiismeretesnek kell lennünk mindennapi kötelességeink elvégzése során. A szigorúan vett igazsághoz tartozó kötelességeinken kívül számításba kell még vennünk a szeretetbeli kötelességeinket. A kötelességeinket szükséges teljesíteni, hiszen ennek meg kell lennie, valami külső kényszer miatt; merthogy egyszerűen nem lehet másképp. De a keresztények nem csak kényszerből, vagy igazságérzetük miatt kellene, hogy elvégezzék kötelességüket, hanem igyekezniük kell Isten törvényét és akaratát betölteni olyan tökéletesen, ahogyan csak lehet – szeretetből. Csak így vihetünk végbe teljes mértékben egy jócselekedetet és így nyerhetjük el a teljes természetfeletti jutalmat. Ahogy a természetes életben is, ugyanúgy a lelki és természetfeletti életben is igaz: a dolgok összetettebbek annál, ahogy első pillantásra tűnnek. A természeti lét szintjén például autót vezetni elég egyszerűnek tűnik. Viszont abból, hogy minden nap számos baleset történik és hogy ezek mennyire különböző jellegűek, láthatjuk, hogy a vezetés igen összetett terület, ahol sok különböző dolog sokféle okból mondhat csődöt. A természetfeletti élet szintjén egyetlen cselekedetben több szándék is megjelenhet egymás mellett. Sőt, még jó és rossz szándékok keveréke is lehetséges – bár ez nem kívánatos, hiszen minden szándékunknak jónak kellene lennie. Így tehát mindent, amit az igazság miatt teszünk – tehát mindent, amit igazságtalanság lenne elmulasztanunk –, tehetünk egyben szeretetből is és így is kell, hogy tegyük. Például a katolikus szülők teljesíthetik gyermekeik élelmezésével kapcsolatos kötelességüket úgy is, hogy odaadják nekik az ételt és felszólítják őket, hogy egyék meg, amilyen gyorsan csak lehet, majd azonnal távozzanak az asztaltól. A szó szoros értelmében méltányos volt, ami történt: a gyermekek kaptak ételt. De nyilvánvalóan tökéletesebben is el lehet végezni ugyanezt, ha kedélyesen és kellemesebben költjük el az ételt. Tehát láthatjuk, hogy még akkor is, ha – a kifejezés erkölcsi értelmét tekintve – jól cselekedünk, számos különböző stílusban és módon járhatunk el. A szentek a szeretet hősi példáit adják nekünk. Ez különösen fontos az Istenhez való közelségük szempontjából, hiszen a szeretetnek oly sok különböző arca van: „A szeretet türelmes, nyájas; a szeretet nem féltékeny, nem cselekszik rosszat, nem fuvalkodik fel, nem nagyravágyó, nem keresi a magáét, nem gerjed haragra, nem gondol rosszat, nem örvend a gonoszságnak, de együtt örvend az igazsággal; mindent eltűr, mindent elhisz, mindent remél, mindent elvisel.” (1Kor 13,4–7)
Mint láthatjátok, nincs határ abban, hogy a szeretetben tökéletesedni próbáljunk. Ez minden katolikus feladata (vagy kellene, hogy legyen), aki méltó e névre. Felettébb fontos, hogy a keresztény szülők megértsék: nem csak hogy az igazságérzetnek kell uralkodnia a háztartásban; hanem a szülőknek magukban és gyermekeikben is ápolniuk kell az igazi szeretetet. Utódaik csak így fogják megtanulni, hogy jól csináljanak mindent, amit csinálnak; hogy törekedjenek a nagyobb tökéletességre. Figyelem: az igazság nem a modern típusú egyenlőséget jelenti. Az igazság azt jelenti, hogy mindenki megkapja, ami jár neki. Az egyenlőség azt jelenti, hogy mindent felhigítunk a legkisebb közös nevezőre. A szeretet nem érzékeny vagy gyenge engedékenység. Ezek éppen hogy szemben állnak a valódi szeretettel. „Mert erős a szerelem, mint a halál”. (Én 8,6)
A gyerekek sok kérdését és panaszát – miszerint: „Miért van ez vagy az? Miért ő, és miért nem én…?” – úgy lehet és úgy is kell megválaszolni, hogy szem előtt tartjuk ezen alapvető elveket. Ha a szülői tekintély erényes, és tudja, mit miért csinál, akkor gyakran elég, ha újra leszögezzük az alapelvet: „Azért van így, mert én azt mondtam… mert én így akarom…” Vagy, másrészt: „Ajánld fel a mi Urunknak (áldozatként).” Az erényesen azt értjük, hogy a szülők nem úgy használják ezen kifejezéseket, illetve elveket, mint könnyű módszert arra, hogy gyermekeiket kordában tartsák; hanem hogy ezáltal hangsúlyozzák ki, hogy sok olyan dolog van, amiket a gyermekek csak később, amikor majd felnőnek, fognak megérteni; hogy az élet minden területén szükség van engedelmességre és alázatra, ha nem akarjuk, hogy a dolgok a lehető legrövidebb idő alatt szétessenek! Csak azok a szülők mondhatják igazán és gondolhatják komolyan, hogy „Ajánld fel…”, akik Isten akaratával és parancsolataival összhangban élnek. Amennyiben utat engednek a naturalisztikus (természetelvű) és materialista (anyagelvű) befolyásnak, mely ma többnyire uralkodik, szavaiknak vajmi kevés hatása lesz gyermekeikre… De azoknak, akik valóban komolyan gondolják; azoknak, akik belenyugszanak abba, hogy emberi létünk összetett és hogy végső soron minden Isten atyai kezében van: azok számára minden értelmet nyer és a mindennapi élet – bár nem veszti el bonyolult és fájdalmas vetületét – egy létra, melyen a Mennyországba feljuthatunk. A katolikusoknak egyénileg és családilag is végre kell hajtaniuk Isten parancsolatait. Meg kell találniuk a helyes utat és módot arra, hogy soha ne alkudjanak meg abban, ami a megváltoztathatatlan alapelveket érinti, miközben alkalmazkodnak minden érintett képességeihez és lehetőségeihez. Ne helyezzétek indokolatlan vagy elviselhetetlenül erős nyomás alá gyermekeiteket; de ne is szűnjetek meg idővel előre felé ösztökélni őket és megmutatni nekik, hogy még mindig sok a tennivaló, hogy menne ez nekik ennél még jobban is. Hogy ezt jól csináljátok, annak az a titka, hogy sohase követeljetek semmi olyat a gyermekeitektől, amit ti magatok nem álltok készen megtenni. Azzal, hogy ti magatok törtök előre, megszerzitek majd az erőt és a tekintélyt, amivel utat mutathattok a gyermekeknek. Tehát ahhoz, hogy felelősen cselekedhessünk; ahhoz, hogy rendesen elvégezhessük a munkánkat, ahogyan csak tőlünk telik; ahhoz, hogy szorgalmasan és gondosan járjunk el – ehhez helyes indítékból kell cselekednünk. Ezek nem csupán természeti és anyagi indítékok: bármilyen nemesek legyenek is az evilági célok, ezekhez hozzá kell még jönnie a természetfeletti célnak – vagy még inkább ennek kellene a fő oknak lennie: hogy engedelmeskedjünk Istennek és szeressük Őt, illetve felebarátainkat, Istenért.

Legyen a mi Urunk Szentséges Szíve katolikus életünk végső ihletője. Legyen Ő, aki a Szent Oltáriszentségben tovább él közöttünk, a mi erősségünk és vezetőnk.

Jézus Szíve az Oltáriszentségben – Könyörülj rajtunk!
Szűzanya Szent Szíve – Imádkozz érettünk!

Az Atyának és Fiúnak és Szentlélek Istennek nevében.
Amen
Lajos D
Hol hangzott el a prédikáció eredetileg?
Beati pauperes spiritu
Hozzám írott formában jutott el.