Clicks92

Liguori Szent Alfonz: Megegyezés Isten akaratával (részlet)

Liguori Szent Alfonz: Megegyezés Isten akaratával – részlet
(Korda R.T. Budapest, 1941., fordította Dombi Márk S. O. Cist.)

„Ezen a földön a menny boldog lakóitól kell megtanulnunk, miképp szeressük Istent. [...] Jézus Krisztus is arra tanított bennünket, hogy ezért imádkozzunk, tudniillik, hogy Isten akaratát teljesítsük a földön, amint a szentek teljesítik a mennyben: «Legyen meg a te akaratod, miképpen mennyben, azonképpen a földön is.» (Mt 6,10) [...]
Egész tökéletességünk abban áll, hogy szeressük a mi legszeretetreméltóbb Istenünket: «A szeretet a tökéletesség köteléke.» (Kol 3,14) Az Isten iránt való szeretetnek egész tökéletessége pedig abban áll, hogy akaratunkat egyesítsük az ő legszentebb akaratával. [...] És azért minél jobban egyesül valaki az isteni akarattal, annál nagyobb lesz a szeretete. Isten ugyan kedvét találja az önmegtagadásban, elmélkedésben, szentáldozásban, a felebaráti szeretet cselekedeteiben; de mikor? Ha ezek az ő akarata szerint történnek. Ha azonban figyelmen kívül hagyjuk Isten akaratát, akkor nemcsak hogy nem fogadja kegyesen, hanem még utálja és bünteti is őket. [...]
Hogy szolgálnának a mi cselekedeteink Isten dicsőségére, ha nem történnek az ő tetszése szerint? Az Úr nem áldozatokat akar, mondja a Próféta Saulnak, hanem engedelmességet az ő kívánságaival szemben: «Vajon az Úr egészen elégő és vágóáldozatokat kíván-e és nem azt-e inkább, hogy engedelmeskedjenek az Úr szavának? A bálványozás bűnével ér föl az ellenszegülés.» (1Kir 15,22-23) Az ember, aki Isten akaratára tekintet nélkül a maga akarata szerint akar cselekedni, a bálványimádásnak egy nemét követi el, mivel akkor Isten akaratának imádása helyett bizonyos módon a maga akaratát imádja. [...] Ha tehát teljesen kedvében akarunk járni Isten szívének, törekedjünk mindenben az ő isteni akaratához [...] nemcsak alkalmazkodni, hanem egyesülni is vele mindabban, amit Isten rendel [...]: nem akarunk mást, mint amit Isten akar s egyedül Isten akarata a mi akaratunk.
Ez a tökéletesség teljessége, amely után folyton vágyakoznunk kell; ez legyen célja minden tettünknek, minden vágyunknak, elmélkedésünknek és imádságunknak. Erre nézve kell segítségül hívnunk minden szent pártfogónkat, őrzőangyalunkat, mindenekfölött Isten anyját, Máriát, aki azért volt a legtökéletesebb az összes szentek között, mert a legtökéletesebben karolta át mindig Isten akaratát. De a dolog veleje abban van, hogy Isten akaratát szíves-örömest fogadjuk mindenben, ami csak velünk történik, akár megfelel az vágyainknak, akár ellenkezik velük. [...] Istentől jő minden jó és minden rossz, azaz minden ránk nézve kedvezőtlen dolog, melyeket mi hibásan nevezünk rosszaknak, mert valóságban jók, ha az ő kezéből fogadjuk őket. […]

Jézus Krisztus is [...] közölte gyötrelmét tanítványaival: «Szomorú az én lelkem mindhalálig» (Mt 26,38), és kérte örökkévaló Atyját,hogy szabadítsa meg tőlük: «Atyám, ha lehetséges, múljék el e pohár tőlem.» (U.o. 39.) De maga Jézus tanított meg bennünket [...], hogy mindjárt nyugodjunk bele Isten akaratába és mondjuk: «Mindazonáltal nem amint én akarom, hanem amint te.» És minden cselekedetünket irányítsuk arra az egy célra, hogy Isten akaratát teljesítsük s egyedül azért tegyük őket, mert Isten akarja. S hogy e tekintetben biztosabban haladjunk, szükséges, hogy a külső dolgokban elöljáróink, a belsőket illetőleg pedig lelkivezetőink irányításától függjünk, hogy tőlük tudjuk meg, mit akar tőlünk Isten; s higgyünk rendületlenül Jézus Krisztus szavaiban, aki azt mondta; «Aki titeket hallgat, engem hallgat.» (Lk 10,16)
Mindenekfölött igyekezzünk Istennek azon az úton szolgálni, amelyen Isten maga akarja, hogy szolgáljunk neki. Azért mondom ezt, hogy elkerüljük némelyeknek önámítását [...]: «Ha pusztában élhetnék, ha kolostorba léphetnék, ha e házon kívül máshova mehetnék, távol ezektől a rokonoktól vagy társaktól, akkor szentté lehetnék, ilyen meg olyan bűnbánati cselekedeteket végeznék, ennyit meg annyit imádkoznám», [...] de közben kedvetlenül viselik azt a keresztet, melyet Isten rájuk bocsátott, egyszóval nem haladnak azon az úton, amelyen Isten akarja, s nem lesznek szentté, sőt a rossz állapotból még rosszabba jutnak. Ezek a vágyak néha ördögi kísértések, mivelhogy nem Isten akarata szerint valók; azért űzzük el őket és törekedjünk buzgón arra, hogy egyedül azon az úton szolgáljunk az Úrnak, amelyre ő vezetett bennünket. [...] Ebből a célból ismételgessük a Szentírás némely olyan helyét, amely arra hív föl bennünket, hogy egyesüljünk mindig jobban Isten akaratával. [...]
Különösen, mikor valami súlyosabb baj ér bennünket, például rokonaink halála, javaink elvesztése és más hasonló dolgok, mondjuk [...]; «Úgy van, Atyám! mert így tetszett neked.» (Mt 11,26) [...] Mindenekfölött kedves legyen előttünk az az imádság, melyre Jézus Krisztus tanított bennünket: «Legyen meg a te akaratod, miképpen mennyben, azonképpen a földön is.» Génuai Szent Katalinnak azt mondá az Úr, hogy valahányszor a Miatyánkot mondja, álljon meg különösen e szavaknál s kérje őt, hogy szent akarata teljesüljön benne azzal a tökéletességgel, amellyel azt a szentek a mennyországban teljesítik. Tegyünk mi is hasonlóképpen s akkor bizonyosan szentekké leszünk. Szeressük és magasztaljuk mindig Isten akaratát és a Boldogságos, szeplőtelen Szűz Máriát.”

ppek.hu/…ori_Szent_Alfonz_Megegyezes_Isten_akarataval_1.pdf
Jozsef Ferenc
Köszönöm!