Esküszöveg a modernizmus tévedései ellen, vagyis az antimodernista eskü

Esküszöveg a modernizmus tévedései ellen, vagyis az antimodernista eskü
3537-3550: A „Sacrorum antistitum” kezdetű „motu proprio” levél, 1910. szeptember 1. [Ezen eskü kötelezettségét 1967-ben felfüggesztették.]

{3537} Én, N.N. határozottan magamévá teszem és elfogadom mindazt összességében és egyenként is, amit az Egyház nem tévedő Tanítóhivatala meghatározott, kijelentett és kinyilvánított, tanításának elsősorban azon fejezeteit, amelyek a mostani kor tévedéseivel egyenesen szembe-szállnak.
{3538} Először is vallom, hogy Isten, az összes dolgok kezdete és vége, az ész természetes világánál a teremtett dolgok által (Róm 1,20), vagyis a teremtés látható műveiből, mint ok az okozatból biztosan megismerhető, sőt bizonyítható is.
{3539} Másodszor: a kinyilatkoztatás külső bizonyítékait, vagyis az isteni tényeket, elsősorban a csodákat és a jövendöléseket elfogadom, és mint az isteni eredetű keresztény vallás legbiztosabb jeleit elismerem, és fenntartom róluk, hogy minden korszak és minden ember, még a mai idők emberének értelmével is a legfőbb mértékben megegyeznek.
{3540} Harmadszor: ugyanígy erős hittel hiszem, hogy az Egyházat, a kinyilatkoztatott Ige őrét és tanítómesterét, maga az igaz és történelmi Krisztus egyenesen és közvetlenül alapította, amikor közöttünk élt, és azt Péterre, az apostoli kormányzás fejedelmére és örökre az Ő utódaira építette.
{3541} Negyedszer: őszintén elfogadom, hogy a hit tanítása az apostoloktól az igazhitű Atyákon keresztül ugyanazon értelemben és mindig ugyanazzal az értelmezéssel jutott el mihozzánk; és ezért eleve elutasítom a dogmák fejlődésének azt az eretnek hamisítását, hogy értelmük átváltozáson megy át egyik értelemről a másikra, amely aztán már különbözik attól, amit az Egyház korábban tartott; ugyanígy elítélek minden olyan tévedést, amely szerint a Krisztus által az Ő Jegyesének hűséges megőrzésére átadott isteni letétemény helyébe filozófiai találmány lép, vagy az emberi törekvésekből idővel kialakult és végül is a határtalan előrehaladással tökéletesedő emberi tudat terméke.
{3542} Ötödször: Teljes bizonyossággal tartom és őszintén vallom, hogy a hit nem a vallás vak érzése, amely a tudatalatti mélységeiből tör elő az erkölcsileg informált akarat és a szív kényszerítő erejének hatására, ha-nem az értelem valódi egyetértése a kívülről, hallás által elfogadott igazsággal, amely hallás alapján a végtelenül igazmondó Isten tekintélye miatt igaznak hisszük azt, amit a személyes Isten, Teremtőnk és Urunk kijelentett, tanúsított és kinyilatkoztatott.
{3543} Magamat illő tisztelettel alávetem és egész lelkemmel csatlakozom mindazon elítélésekhez, kijelentésekhez és előírásokhoz, amelyeket a „Pascendi” kezdetű enciklika és a „Lamentabili” kezdetű dekrétum tartalmaz, különösen pedig arra vonatkozóan, amit dogmatörténet néven neveznek.
{3544} Ugyanígy visszautasítom azoknak a tévedését, akiknek állítása szerint az Egyház által előadott hit ellentmondhat a történelemnek, és hogy a katolikus dogmák, amilyen értelemben most értelmezik őket, nem egyeztethetők össze a keresztény vallás igazabb őstörténetével.
{3545} Elítélem és visszautasítom azoknak a véleményét is, akik azt mondják, hogy a műveltebb keresztény ember kettős személyiséget ölt fel, egyik a hívőé, másik a történelmi személy, mintha szabad volna a történelmi személyiségnek magáénak vallania azokat a dolgokat, amelyek ellentmondanak a hívő ember hitének, vagy esetleg olyan előzményeket szerkesztenie, amelyekből következnék, hogy a dogmák vagy hamisak, vagy kétségesek, csupán csak ne tagadjuk őket egyenesen.
{3546} Ugyanígy elvetem a Szentírás elbírálásának és értelmezésének azt a módját, amely félretéve az Egyház hagyományát, a hitnek megfelelő fogalmazást (analógia fidei) és az Apostoli Szék szabályait, a racionalisták ötleteihez simul, és a szövegkritikát mint egyetlen és legfőbb szabályt, nem kevésbé nemtörődöm módon, vakon magáévá teszi.
{3547} Ezenkívül elvetem azoknak a véleményét, akik szerint a teológiatörténet tudományának tanításánál az oktatónak, vagy annak, aki ilyen kérdésekről ír, először is félre kell tennie a már megfogalmazott véleményt, akár a katolikus hagyomány természetfeletti eredetéről, akár az isteni eredetű segítség ígéretéről minden egyes kinyilatkoztatott igazság örök fennmaradására vonatkozóan; továbbá, hogy az egyes Atyák írásait egyedül a tudomány elveinek megfelelően kell értelmezni, bármely szent tekintély kizárásával, éspedig az ítélkezésnek azzal a szabadságával, mellyel bármelyik evilági írott emléket szokás vizsgálat tárgyává tenni.
{3548} Végül pedig egyetemlegesen kijelentem, hogy teljesen távol tartom magam attól a tévedéstől, amelyet a modernisták tartanak, hogy a szent hagyományban semmi sincs, ami isteni, vagy ami még rosszabb, az isteni elemet panteista értelemben fogadják el, úgy, hogy a végén semmi sem marad meg, csak a pőre és egyszerű tény, amit egyenlő értékűnek kell tartani a történelem közönséges tényeivel: emberek ügyének, akik saját munkájukkal, találékonyságukkal, tehetségükkel folytatják Krisztus és az Ő apostolai által kezdett iskolát az utánuk következő korszakok folyamán.
{3549} Ezért állhatatosan megtartom az Atyák hitét, és meg fogom tartani életem utolsó leheletéig az igazság biztos karizmájáról, amely megvan, megvolt és meglesz mindvégig a püspöki méltóságnak az apostoloktól tartó folytonosságában: nem azért, hogy megtartásuk esetleg jobbnak és alkalmasabbnak látszik egy-egy kor saját műveltségének szempontjából, hanem, hogy soha másképpen ne higgyük, és soha másképpen ne értelmezzük azt a föltétlen és változhatatlan igazságot, amelyet az apostolok elejétől fogva hirdettek.
{3550} Ünnepélyesen ígérem, hogy mindezeket hűségesen, épségben és őszintén megtartom, és sértetlenül megőrzöm, soha el nem térve tőlük sem a tanításban, sem bármiképpen szóval és írásban. Ezt fogadom, erre esküszöm, Isten engem így segítsen és Isten ezen szent evangéliumai.

wordpress.com/fj-3503/
Donna Bianca
Az eskü letétele kötelező volt:

minden szubdiakónusnak
minden papnak, mielőtt a gyóntatásra és az igehírdetésre felhatalmazást kap
minden plébánosnak és kanonoknak hivatalba lépésük előtt
a pápai és püspöki kúriák minden hivatalnokának
minden rendi elöljárónak és rendi tanárnak hivatalba lépésük előtt
a katolikus egyetemes intézmények hallgatóinak hivatalos akadémiai címük (bakkalaureátus, …More
Az eskü letétele kötelező volt:

minden szubdiakónusnak
minden papnak, mielőtt a gyóntatásra és az igehírdetésre felhatalmazást kap
minden plébánosnak és kanonoknak hivatalba lépésük előtt
a pápai és püspöki kúriák minden hivatalnokának
minden rendi elöljárónak és rendi tanárnak hivatalba lépésük előtt
a katolikus egyetemes intézmények hallgatóinak hivatalos akadémiai címük (bakkalaureátus, licenc, diploma, doktor) kivétel ez alól 1962-től az orthodox egyház hallgatói

Szent X. Piusz pápa Pascendi dominici gregis című enciklikájában már 1907-ben kielemezte a modernizmust. A jelen kor történéseit tekintve profetikus írás.

Sancte Pie Decime, ora pro nobis!🙏🏻
charisma