lowoa
100

Ima a Mennyei Atya Nevéhez

Elohim, Adonáj… A legszebb Név, ami létezik… Akit csak úgy ismerek: „Vagyok, Aki vagyok”. Ez jellemez téged, ó Mennyei Atya.
A Név, melyből minden származik, a Név, melyből minden nyeri létezését. A Név, melyből sugárzik a Szeretet, mely szüli az Életet. Életre szültél* (keltettél) engem is, a lelkemet.
*(itt a szülés az Úr Jézus keresztáldozata és a kegyelem általi szülésre vonatkozik)
„Vagyok, Aki vagyok”, mondod Te, Mennyei Atyám… A létezésedtől függök, a gondolatodból származok… Fiad, Jézus Szent Vére árán váltottál meg és szültél engem életre. Mi más lehet a Neved akkor, mint „Élet”.
Ki vagy Te Uram, hogy ilyen szép Neved van?
A Név, mely rejtett, mint a legeslegdrágább gyöngyszem, mely ragyogóbb, mint a legtündöklőbb napsugár, tisztább, mint az áttetsző kristály, táplálóbb és frissítőbb, mint a hűsítő víz, melyből árad az öröm, és minden fénysugár, mely csodálatosabb, mint a leszebb szivárvány, édesebb, mint a méz, és illatosabb, mint a legfinomabb virágillat.
A Neved, melyből mindenkit életre keltesz, legyen az (bár) angyal, vagy ember… a Neved, melyből mindenkinek nevet adsz… a Neved, mely minden tulajdonságodat, ékességedet és bájodat, minden gazdagságodat, gondolatodat, cselekvésedet foglalja magába…
A Neved csillagokat és kegyelmeket szór mindenkire… melyből tekinteted minden eseményt követ… füled minden gondolatot és szót hall… bölcsességed mindent előre lát.
A Neved: „Vagyok, Aki vagyok” beleültetted az ember lényegébe, legyen az test, legyen az szellem, vagy lélek… mindenkiben benne van a „Vagyok, Aki vagyok”, azaz az Élet. Az élet, az élni akarás, a gazdagság, mely csak Belőled származik… E Névvel megpecsételtél, hogy a Tied legyek.
A Neved „Vagyok, Aki vagyok”, amely a végtelenséged és az időtlenséget is foglalja magába, melynek nincsen vége, de eleje sincsen.
Te vagy a „Vagyok, Aki vagyok”, Aki szüntelenül mondja: „Szeretlek”… Aki sóhajtozik, hogy viszonozzam e végtelen szeretetet…
„Vagyok, Aki vagyok”: mindent megteszel, vállalsz minden szenvedést (is), csakhogy Veled lehessek…
E Név „Vagyok, Aki vagyok” dobog és lüktet a lényemben, hogy csak Téged akarlak ismerni, veled akarok lenni. A lábaidnál akarok ülni és szemlélni Téged… ez minden.
„Vagyok, Aki vagyok”… mi más, mint egy égő tűz és égő lángolás, mely egyben éget, mint az emésztő tűz, és hűsít, mint a balzsam, gyógyít, mint az orvos, és nevel, mint a tanító, szeret és dajkál, mint az édesanya, és ítél, mint a bíró.
„Vagyok, Aki vagyok”… ez a mindent foglalja magába, mely lángra gyújtja lényemet, mely nem tud létezni önmagában, mely már nem is tud úgy élni, hogy Rád ne gondoljon… nem tud úgy létezni, hogy Érted ne rajongjon, mint egy gyermek, és Rád ne tekintsen szenvedélyesen, mint a szerelmes kedves…
Ki vagy Te Uram, akit úgy szeretek, aki a „Vagyok, Aki vagyok”, aki számomra a legszebb és a legszentebb létező, Ki háromszor vagy Szent a Magad nemében, Ki mikor a nevemen szólítasz, vagy megérintesz szeretetsugaraiddal, csak a könnyeim folynak jelenlétedben… Ki semmi olyat nem kérsz tőlem, amit nem akarok, vagy nem tudok megtenni… Ki addig nem mutatkozol és rejtőzködve létezel, míg Én magam nem kutatok utánad.
Uram, Te „Vagy, Aki vagy”, és ezzel mindent megmondtál, mert Te vagy a „Minden”, Aki magába foglalja a mindent. Te vagy az, akit szüntelenül keresek, míg bele nem fáradok.
Te letekintesz rám az Égből, és még csak keresned sem kell engem a nagy tömegben, te minden pillanatban tudod, hogy hol vagyok. A lényegem mélyébe nézel, és olvasol bennem. Tudok-e Előled elrejteni valamit? Nem. Semmit. Nem is akarok. Akarom, hogy mindent láss, és mindent érezz bennem. Azt akarom, hogy Te élj bennem.
És akkor, amikor megszabadítasz földi kötelékeimtől, a legédesebb hangodon szólítasz, hogy jöjjek, és ne késlekedjek jönni az ölelésedbe, hogy Szívedben olvadjak össze Veled, Aki nem vagy más, mint az örök Élet, az örök Szeretet.