Igazmondás vs. hazugság katolikus megközelítésben
KATEKIZMUS (Róma-Freiburg-Bécs, 1958.)
124. Igazmondás
Isten megadta nekünk a képességet, hogy gondolatainkat kifejezzük és másokkal közöljük. Ha úgy beszélünk és akként viselkedünk, ahogy szívünkben érezzük, igazmondók vagyunk. Az igazmondás igen nagy jó. Isten maga végtelenül igazmondó. Az igazmondás megnemesít minket bensőnkben és bizalmat és biztonságot kelt az emberek között. Isten ezért kívánja, hogy igazmondók legyünk.
Az igazmondás ellen az vétkezik, aki hazudik, vagyis aki tudva valótlanságot mond. Sohasem szabad hazudnunk, még akkor sem, ha másnak ezzel használnánk vagy magunkat kisegítenők a bajból (szükséghazugság). A tréfából mondott hazugság akkor válik bűnné, ha nem derül ki, hogy tréfáról van szó. Aki fontos dologban hazudik, vagy hazudik, noha tudja, hogy hazugsága nagy kárt okoz, súlyos bűnt követ el. – Vétkezik az igazmondás ellen a képmutató is, vagyis az, aki magát jobbnak, kedvesebbnek és jámborabbnak mutatja, mint amilyen, azonkívül aki álnok, hamis vagy másoknak hízeleg.
A hazugság nagy rossz. Aki hazudik, az az ördögöt követi, aki a „hazugság atyja”. (Jn 8,44) Isten nem szereti a hazug embert: „A hazug ajkak utálatosak az Úrnál.” (Péld 12,22) A hazugság megrontja a szívet, megrendíti a bizalmat az emberek között és mérhetetlen zavart okoz a világban.
Az igazmondás nem kötelez minket arra, hogy mindig kimondjuk, amit gondolunk. Okosságból vagy szeretetből néha hallgatnunk kell; például, ha egy titkot kell őriznünk vagy nem akarunk valakit megsérteni. Ha valamire ígéretet tettünk vagy szerződést kötöttünk, ígéretünket vagy a szerződést meg kell tartanunk. Hűségesnek kell lennünk. Isten végtelenül hűséges. Ő megtartja szavát és a velünk kötött szövetséget. A hűtlenség és árulás elválasztja az embereket, a hűség egybekapcsolja őket.
katolikus-honlap.hu/0701/katek.htm#39
MAGYAR KATOLIKUS LEXIKON
igazmondás (lat. veracitas): →erény, mely képessé tesz arra, hogy a szó összhangban legyen a belső meggyőződéssel és a külső tényekkel. Ellentéte a →hazugság. - Az ~ a →hűséghez hasonlóan a →hit és az emberi kapcsolatok alapföltétele. A legyőzhetetlen →tudatlanságból származó →tévedés az ~ alapján nem esik erkölcsi elítélés alá. - A Szentírásban az ~ a →próféta főerénye. ~ának bizonysága, hogy az előre mondott dolog bekövetkezett. A hamis próf. hazugnak bizonyult, mert Isten nem teljesítette a jövendöléseket, melyeket nem Ő adott át a próf-nak, hanem a próf. maga találta ki, v. mások érdekeit szolgálva terjesztett. - Az ~ erkölcsi megítélését befolyásolhatja a dolog természete, tapintat, szégyen, s gyakran a kérdező indiszkréciója, amikor nem elégszik meg a →hallgatással v. a kitérő válasszal olyan témában, ami nem tartozik rá. Ugyanakkor az ~ nemcsak az egyén erkölcsi kötelessége: az egyh. közösségnek és tagjainak meg kell teremteniük az ~nak kedvező légkört, az egyénnek pedig kötelessége arra törekedni, hogy az ~ és a hallgatás kötelességéből származó konfliktusokat bölcsen, félelem nélkül és határozottan oldja meg. II. János Pál p. enciklikáiban kitér arra, hogy az ~ a társadalom és a gazdasági élet számára is nélkülözhetetlen erény (CA 27), s a politikában alapvető, objektív erkölcsi követelmény (VS 101). - Az ~t a →jóslásban is a megjósoltak bekövetkezése igazolta, a szavahihető jóst (és eszközét is) igazmondónak is mondták. **
KL II:347. - Schütz 1993:127.
lexikon.katolikus.hu/I/igazmondás.html
MAGYAR KATOLIKUS LEXIKON
hazugság (lat. mendacium): mások tudatos félrevezetése, a tények valóságnak nem megfelelő közlése, meggyőződésünk ellen való beszéd, bűn a →nyolcadik parancsolat ellen. - A ~ elsősorban a →beszéd adományával való visszaélés, de megnyilvánulhat cselekvésekben és magatartásban is (→képmutatás, →színlelés). Lehet kényszer szülte és tréfálkozó is. - Az ÓSz-ben a ~ főként a szó ürességére, tartalmatlan, 'semmi' voltára utal (Jób 35,13: hiú kiáltás). A bálványok 'semmik', ezért hazugok (Ám 2,4). Jahve az, aki VAN, a pogányok csak ~ot örököltek őseiktől; akit az ember alkothat magának, az nem isten; Jahvét nem az ember alkotta, Ő nem ~ (Jer 16,19), nem is hazudik (Zsolt 89,36). Az Ő szemében a ~ iszonyat, utálat (Péld 12,22). Törv-e is tiltja a ~ot (Kiv 10,16; Lev 19,11-12). Az igaz szemében a ~ szégyenfolt (Péld 20,24); a lélek halálát okozza (Bölcs 1,11). Aki Istentől elpártol, az a ~ fajzata (Iz 57,4). A ~ félelmet is keltett (Zsolt 31,19; 35,19; Péld 26,22). - Számos állandósult szókapcsolatot is találunk: 1Kir 22,22: a ~ lelke; Jer 23,32: a próf-k hazug álmai; Kiv 23,6: a szegény igazának elcsavarása; 20,16: hamis tanúságtevés; Zsolt 109,2: hazug nyelv; Péld 12,22: hazug ajak; Jer 8,8: hazug íróvessző; Zsolt 26,4; Sir 15,8: álnok, hazug emberek. Péld 12,17: „Az igazat adja tovább, aki megmondja, mi hogy volt, a hamis tanú meg csak a hamisságot.” Kumránban is előtérben állt az igazság és a ~ ellentétpárja (1QH 14,14). - Az ÚSz-ben a Sátán a ~ atyja (Jn 8,44). Jézus elválrja övéitől, hogy náluk „az igen igen, a nem nem” legyen (Mt 5,37). Isten igazmondó (Jn 3,33; Róm 3,4), nem tud hazudni (Zsid 6,18), mert maga az igazság (Jn 14,6). A ~ az Isten képmására teremtett ember mivoltát (→azonosság) és emberi méltóságát sérti (Mt 19,18; Jn 8,44, Jak 3,15; Ef 4,25; Kol 3,9). - A ~ büntetése a Szentírásban a lepra (vö. Elizeus szolgája tört.: 2Kir 5) és a halál (Zafira tört.: ApCsel 5) - Az Egyh. tanítása szerint a ~ önmagában véve rossz, tehát minden fajtája bűn: a kényszer~ is bűn, csak kisebb súlyú. Az egy-egy alkalommal, kisebb jelentőségű dologban elkövetett ~ →bocsánatos bűn, de gyakori ismétlődése állapotszerű →hamissághoz vezet. A ~ súlyos esete a →rágalmazás, kapcsolatokat tönkretevő formája a →hízelgés. Az ártó ~ jóvátételt követel. - Az illetéktelen, tolakodó kérdésekre adott kitérő v. (nagyon indokolt esetben és ritkán) kétértelmű válasz megengedett: →restrictio mentalis. **
KL II:272. - Spirago II:201. - Schütz 1993:127. - KEK 2482-86.
lexikon.katolikus.hu/H/hazugság.html
A keresztény szellemiség lexikona
hazugság
A biblikus-spirituális teológia a hazugságban nemcsak a tudatos valótlanság kimondását és a másik félrevezetését, hanem az igazmondás és az igazság teljes tagadását is látja. A hazugság kimondása azáltal érinti különlegesen a lelki életet, hogy a belsô magatartásban gyökerezik, ami elzárkózik a valóság elől.
1. Az Ószövetségben a hazugság a természet rendje elleni vétség és vallási dimenziója is van: ,,iszonyat az Úrnak a hazug ajak'' (Péld 12,22; vö. Zsolt 101,7). Isten igazsága bizalomra méltó, megbízható és hűséges. A héber emet szó igazságot és hűséget jelent!
Az Újszövetségben még világosabbá lesz a hazugság istenellenessége: Krisztus az ,,igazság és az élet'' (Jn 14,6). A hazugság a valóság és Isten elárulása és ellenkezik a paranccsal: ,,az igazsághoz szabjátok tetteiteket'' (Jn 3,21; vö. 1Jn 2,4).
A hazugság fogalma már az ősegyházban szűkebb értelmet nyert. Szent Ágoston ,,hamis, szándékosan félrevezető kijelentésnek'' nevezi a hazugságot. Eszerint a hazug ember megismerte az igazságot és a szívében hordja, de az ellenkezőjét mondja, hogy másokat becsapjon. Ezt a nézetet vallja Aquinói Szent Tamás is.
2. A hazug beszédhez általában az vezet, hogy a dolog természete, a tapintat, a szégyen, stb. megtiltja egy dolog tárgyilagos feltárását. Gyakran a kérdező indiszkréciója miatt kénytelen valótlant mondani az ember, amikor a kérdező nem elégszik meg a hallgatással vagy a kitérő válasszal, ugyanakkor az igazság elmondása rossz következményekkel járhat. Az igazmondás ideájának megvalósítását tehát a környezet reakciója nehezítheti és befolyásolhatja. Ezért az igazmondás nemcsak egyéni erkölcsi kötelesség, hanem az egyházi közösségnek és tagjainak meg kell teremteniük az igazmondásnak kedvező légkört. Emellett az egyénnek is kötelessége arra törekedni, hogy az igazmondás és a hallgatás kötelességéből származó konfliktusokat bölcsen, félelem nélkül és határozottan oldja meg.
A hazugságban mint belső magatartásban azáltal hibázik az ember, hogy megpróbálja elkendőzni vagy kicsinyíteni az igazságot. A személyiség belső kibontakozása megköveteli a belső őszinteség kialakítását, hogy az ember ne zárkózzék el kellemetlen belátások, esetleg a bűn beismerése elől, mert ezeket csak így lehet feldolgozni Isten kegyelmének erejével. Az embertársak miatt is elvetendő a hazugság, mert kisebbíti a szó meggyőző és kötelező erejét. Ha valaki nem szereti az igazságot, kárát vallja az emberközi kapcsolatokban.
Az Istennel szembeni hazugság már az emberekkel szembeni hazugságban benne foglaltatik. Ezen felül abban is megmutatkozik, hogy valaki többé-kevésbé tudatosan kitér olyan dolgok belátása elől, melyeket Isten kíván tőle, és el is fojtja azokat. Így például megpróbálhat az ember kibújni a Krisztus-követés belső hívása elől. De az is lehetséges, hogy valaki azért imádkozik, hogy ezáltal kikerülje az emberi és erkölcsi követelményeket vagy rossz lelkiismeretét megnyugtassa. Csak a hazugság mindenféle formájának legyőzésével juthat az ember Isten közelébe.
Hans Rotter
-->étosz, hűség, igazság, konfliktus
mek.oszk.hu/adatbazis/lexikon/phplex/lexikon/d/katlex/s151.html
124. Igazmondás
Isten megadta nekünk a képességet, hogy gondolatainkat kifejezzük és másokkal közöljük. Ha úgy beszélünk és akként viselkedünk, ahogy szívünkben érezzük, igazmondók vagyunk. Az igazmondás igen nagy jó. Isten maga végtelenül igazmondó. Az igazmondás megnemesít minket bensőnkben és bizalmat és biztonságot kelt az emberek között. Isten ezért kívánja, hogy igazmondók legyünk.
Az igazmondás ellen az vétkezik, aki hazudik, vagyis aki tudva valótlanságot mond. Sohasem szabad hazudnunk, még akkor sem, ha másnak ezzel használnánk vagy magunkat kisegítenők a bajból (szükséghazugság). A tréfából mondott hazugság akkor válik bűnné, ha nem derül ki, hogy tréfáról van szó. Aki fontos dologban hazudik, vagy hazudik, noha tudja, hogy hazugsága nagy kárt okoz, súlyos bűnt követ el. – Vétkezik az igazmondás ellen a képmutató is, vagyis az, aki magát jobbnak, kedvesebbnek és jámborabbnak mutatja, mint amilyen, azonkívül aki álnok, hamis vagy másoknak hízeleg.
A hazugság nagy rossz. Aki hazudik, az az ördögöt követi, aki a „hazugság atyja”. (Jn 8,44) Isten nem szereti a hazug embert: „A hazug ajkak utálatosak az Úrnál.” (Péld 12,22) A hazugság megrontja a szívet, megrendíti a bizalmat az emberek között és mérhetetlen zavart okoz a világban.
Az igazmondás nem kötelez minket arra, hogy mindig kimondjuk, amit gondolunk. Okosságból vagy szeretetből néha hallgatnunk kell; például, ha egy titkot kell őriznünk vagy nem akarunk valakit megsérteni. Ha valamire ígéretet tettünk vagy szerződést kötöttünk, ígéretünket vagy a szerződést meg kell tartanunk. Hűségesnek kell lennünk. Isten végtelenül hűséges. Ő megtartja szavát és a velünk kötött szövetséget. A hűtlenség és árulás elválasztja az embereket, a hűség egybekapcsolja őket.
katolikus-honlap.hu/0701/katek.htm#39
MAGYAR KATOLIKUS LEXIKON
igazmondás (lat. veracitas): →erény, mely képessé tesz arra, hogy a szó összhangban legyen a belső meggyőződéssel és a külső tényekkel. Ellentéte a →hazugság. - Az ~ a →hűséghez hasonlóan a →hit és az emberi kapcsolatok alapföltétele. A legyőzhetetlen →tudatlanságból származó →tévedés az ~ alapján nem esik erkölcsi elítélés alá. - A Szentírásban az ~ a →próféta főerénye. ~ának bizonysága, hogy az előre mondott dolog bekövetkezett. A hamis próf. hazugnak bizonyult, mert Isten nem teljesítette a jövendöléseket, melyeket nem Ő adott át a próf-nak, hanem a próf. maga találta ki, v. mások érdekeit szolgálva terjesztett. - Az ~ erkölcsi megítélését befolyásolhatja a dolog természete, tapintat, szégyen, s gyakran a kérdező indiszkréciója, amikor nem elégszik meg a →hallgatással v. a kitérő válasszal olyan témában, ami nem tartozik rá. Ugyanakkor az ~ nemcsak az egyén erkölcsi kötelessége: az egyh. közösségnek és tagjainak meg kell teremteniük az ~nak kedvező légkört, az egyénnek pedig kötelessége arra törekedni, hogy az ~ és a hallgatás kötelességéből származó konfliktusokat bölcsen, félelem nélkül és határozottan oldja meg. II. János Pál p. enciklikáiban kitér arra, hogy az ~ a társadalom és a gazdasági élet számára is nélkülözhetetlen erény (CA 27), s a politikában alapvető, objektív erkölcsi követelmény (VS 101). - Az ~t a →jóslásban is a megjósoltak bekövetkezése igazolta, a szavahihető jóst (és eszközét is) igazmondónak is mondták. **
KL II:347. - Schütz 1993:127.
lexikon.katolikus.hu/I/igazmondás.html
MAGYAR KATOLIKUS LEXIKON
hazugság (lat. mendacium): mások tudatos félrevezetése, a tények valóságnak nem megfelelő közlése, meggyőződésünk ellen való beszéd, bűn a →nyolcadik parancsolat ellen. - A ~ elsősorban a →beszéd adományával való visszaélés, de megnyilvánulhat cselekvésekben és magatartásban is (→képmutatás, →színlelés). Lehet kényszer szülte és tréfálkozó is. - Az ÓSz-ben a ~ főként a szó ürességére, tartalmatlan, 'semmi' voltára utal (Jób 35,13: hiú kiáltás). A bálványok 'semmik', ezért hazugok (Ám 2,4). Jahve az, aki VAN, a pogányok csak ~ot örököltek őseiktől; akit az ember alkothat magának, az nem isten; Jahvét nem az ember alkotta, Ő nem ~ (Jer 16,19), nem is hazudik (Zsolt 89,36). Az Ő szemében a ~ iszonyat, utálat (Péld 12,22). Törv-e is tiltja a ~ot (Kiv 10,16; Lev 19,11-12). Az igaz szemében a ~ szégyenfolt (Péld 20,24); a lélek halálát okozza (Bölcs 1,11). Aki Istentől elpártol, az a ~ fajzata (Iz 57,4). A ~ félelmet is keltett (Zsolt 31,19; 35,19; Péld 26,22). - Számos állandósult szókapcsolatot is találunk: 1Kir 22,22: a ~ lelke; Jer 23,32: a próf-k hazug álmai; Kiv 23,6: a szegény igazának elcsavarása; 20,16: hamis tanúságtevés; Zsolt 109,2: hazug nyelv; Péld 12,22: hazug ajak; Jer 8,8: hazug íróvessző; Zsolt 26,4; Sir 15,8: álnok, hazug emberek. Péld 12,17: „Az igazat adja tovább, aki megmondja, mi hogy volt, a hamis tanú meg csak a hamisságot.” Kumránban is előtérben állt az igazság és a ~ ellentétpárja (1QH 14,14). - Az ÚSz-ben a Sátán a ~ atyja (Jn 8,44). Jézus elválrja övéitől, hogy náluk „az igen igen, a nem nem” legyen (Mt 5,37). Isten igazmondó (Jn 3,33; Róm 3,4), nem tud hazudni (Zsid 6,18), mert maga az igazság (Jn 14,6). A ~ az Isten képmására teremtett ember mivoltát (→azonosság) és emberi méltóságát sérti (Mt 19,18; Jn 8,44, Jak 3,15; Ef 4,25; Kol 3,9). - A ~ büntetése a Szentírásban a lepra (vö. Elizeus szolgája tört.: 2Kir 5) és a halál (Zafira tört.: ApCsel 5) - Az Egyh. tanítása szerint a ~ önmagában véve rossz, tehát minden fajtája bűn: a kényszer~ is bűn, csak kisebb súlyú. Az egy-egy alkalommal, kisebb jelentőségű dologban elkövetett ~ →bocsánatos bűn, de gyakori ismétlődése állapotszerű →hamissághoz vezet. A ~ súlyos esete a →rágalmazás, kapcsolatokat tönkretevő formája a →hízelgés. Az ártó ~ jóvátételt követel. - Az illetéktelen, tolakodó kérdésekre adott kitérő v. (nagyon indokolt esetben és ritkán) kétértelmű válasz megengedett: →restrictio mentalis. **
KL II:272. - Spirago II:201. - Schütz 1993:127. - KEK 2482-86.
lexikon.katolikus.hu/H/hazugság.html
A keresztény szellemiség lexikona
hazugság
A biblikus-spirituális teológia a hazugságban nemcsak a tudatos valótlanság kimondását és a másik félrevezetését, hanem az igazmondás és az igazság teljes tagadását is látja. A hazugság kimondása azáltal érinti különlegesen a lelki életet, hogy a belsô magatartásban gyökerezik, ami elzárkózik a valóság elől.
1. Az Ószövetségben a hazugság a természet rendje elleni vétség és vallási dimenziója is van: ,,iszonyat az Úrnak a hazug ajak'' (Péld 12,22; vö. Zsolt 101,7). Isten igazsága bizalomra méltó, megbízható és hűséges. A héber emet szó igazságot és hűséget jelent!
Az Újszövetségben még világosabbá lesz a hazugság istenellenessége: Krisztus az ,,igazság és az élet'' (Jn 14,6). A hazugság a valóság és Isten elárulása és ellenkezik a paranccsal: ,,az igazsághoz szabjátok tetteiteket'' (Jn 3,21; vö. 1Jn 2,4).
A hazugság fogalma már az ősegyházban szűkebb értelmet nyert. Szent Ágoston ,,hamis, szándékosan félrevezető kijelentésnek'' nevezi a hazugságot. Eszerint a hazug ember megismerte az igazságot és a szívében hordja, de az ellenkezőjét mondja, hogy másokat becsapjon. Ezt a nézetet vallja Aquinói Szent Tamás is.
2. A hazug beszédhez általában az vezet, hogy a dolog természete, a tapintat, a szégyen, stb. megtiltja egy dolog tárgyilagos feltárását. Gyakran a kérdező indiszkréciója miatt kénytelen valótlant mondani az ember, amikor a kérdező nem elégszik meg a hallgatással vagy a kitérő válasszal, ugyanakkor az igazság elmondása rossz következményekkel járhat. Az igazmondás ideájának megvalósítását tehát a környezet reakciója nehezítheti és befolyásolhatja. Ezért az igazmondás nemcsak egyéni erkölcsi kötelesség, hanem az egyházi közösségnek és tagjainak meg kell teremteniük az igazmondásnak kedvező légkört. Emellett az egyénnek is kötelessége arra törekedni, hogy az igazmondás és a hallgatás kötelességéből származó konfliktusokat bölcsen, félelem nélkül és határozottan oldja meg.
A hazugságban mint belső magatartásban azáltal hibázik az ember, hogy megpróbálja elkendőzni vagy kicsinyíteni az igazságot. A személyiség belső kibontakozása megköveteli a belső őszinteség kialakítását, hogy az ember ne zárkózzék el kellemetlen belátások, esetleg a bűn beismerése elől, mert ezeket csak így lehet feldolgozni Isten kegyelmének erejével. Az embertársak miatt is elvetendő a hazugság, mert kisebbíti a szó meggyőző és kötelező erejét. Ha valaki nem szereti az igazságot, kárát vallja az emberközi kapcsolatokban.
Az Istennel szembeni hazugság már az emberekkel szembeni hazugságban benne foglaltatik. Ezen felül abban is megmutatkozik, hogy valaki többé-kevésbé tudatosan kitér olyan dolgok belátása elől, melyeket Isten kíván tőle, és el is fojtja azokat. Így például megpróbálhat az ember kibújni a Krisztus-követés belső hívása elől. De az is lehetséges, hogy valaki azért imádkozik, hogy ezáltal kikerülje az emberi és erkölcsi követelményeket vagy rossz lelkiismeretét megnyugtassa. Csak a hazugság mindenféle formájának legyőzésével juthat az ember Isten közelébe.
Hans Rotter
-->étosz, hűség, igazság, konfliktus
mek.oszk.hu/adatbazis/lexikon/phplex/lexikon/d/katlex/s151.html