Clicks361

Szent Mihály arkangyal tisztelete Magyarországon

Szeptember hónap neve a néphagyományban Szent Mihály hava. Szent Mihály napja az év egyik meghatározó sarokköve. Naptári névnapja szeptember 29-én a gazdasági év végét jelezte, a nyájak legeltetésének végét, az őszi betakarítások kezdetét és egyben felkészülést a hosszú télre. Szent Mihály kardját felemelve mintegy jelezte a készülődés fontosságát, a gondos takarékoskodást a következő év tavaszáig, Szent György napjáig. Szent Mihály neve napján országszerte búcsút és vásárokat tartottak. Ekkor tartották az ún. juhászfogadást is, melyben megállapodást kötöttek a jövő évre a nyájak legeltetéséről. Ezen a napon tilalmas volt búzát vetni. A leánykérés is Mihály napjáig volt ildomos, ugyanis a nagyböjt előtt Katalin napjáig tarthattak a lakodalmak. Határjelző szerepét mutatja az időjáráshoz köthető mondás: „Szent Mihály öltöztet, Szent György vetkőztet.” Egy időjárással kapcsolatos magyar népi megfigyelés szerint: „Szent Mihálykor keleti szél igen kemény telet ígér.”

Ahogy rövidültek a nappalok, régen a munkában megfáradt emberek egyre több időt töltöttek meséléssel, közös énekléssel, a hagyományok felidézésével. Nem véletlen, hogy számos szép szokás kapcsolódik a hónaphoz, és mindenekelőtt a nevét adó arkangyal alakjához.

Szent Mihály arkangyal szobrával, az őt ábrázoló festményekkel számtalan helyen találkozhatunk a keresztény világban. Ugyanolyan népszerű volt az egyszerű emberek, a földművesek körében, mint a papok, de a lovagok és a fegyveresek között is. Ennek jó oka van, hiszen Szent Mihály nem csupán a hét arkangyal egyike, de ő vezeti a sötétség ellen küzdő mennyei seregeket. Gyakran ábrázolják úgy, hogy klasszikus, izmokat mintázó görög mellvértben, magából földöntúli szépséget sugározva legyőzi a különféle gonosz lényeket.

A szeptemberi népszokásokban tetten lehet érni a pogány hagyományok elhalványulását és a kereszténység térnyerését. A mindennapok középpontjában a mezőgazdasági munka állt. Őseink a hónap első napján különösen figyeltek az időjárásra. Ha Egyed napján szép volt az idő, akkor arra számítottak, hogy az ekkor szüretelt szőlőből nagyon jó minőségű lesz a bor. A szőlő és az abból készülő jó bor különösen fontos volt a gazdáknak.

Mihály arkangyal alakja a kereszténység és a magyar ember számára a reménységet, az örök életbe vetett hitet és a küzdeni akarást jelképezte. Harcot a kísértések, a bennünk élő gonosz ellenében, s képességet a szellemi megújulásra.
Szent Mihály a négy arkangyal egyike, kiket Dániel próféta megnevez könyvében, s a Jelenések könyve szerint az utolsó ítélet idején is fontos szerepet kap, az égi seregeket vezeti majd a végső összecsapásban. Művészeti ábrázolásokon a mennyei seregek vezéreként páncélt visel, kezében kardot vagy lándzsát tart. Székelyderzs impozáns erődtemplomában Szent László király és Szent Mihály egymással szemben, ugyanazon különleges vértezetben szerepelnek, azt kifejezve, hogy a magyar lovagkirály méltó földi társa, tükörképe a védelmező őrangyalnak.

„László király lovagolni Mihály arkangyaltól tanult,
Mikor megholt egy darabig az ég lovászmestere volt.
Ő hajtá a Göncölszekér csillagsörényes lovait,
ragyogó ostorául fonta a holdvilág sugarait.”
(19. századi palóc népdal)

Az életből a halál kapujába lépő ember kísérője is Szent Mihály, testünk koporsóba tétele után úgymond Szent Mihály lován vagy szekerén távozunk a földi világból. Ezért gyakorta ábrázolják falképeken karddal és mérleggel a kezében. Tarpa középkori falképei egy kis templomtornyocskát ábrázolnak a mérleg serpenyőjében, mely 600 éve üzeni a szellem megmérettetését a kísértések felett. Az Érdy-kódex gyönyörű szavakkal foglalja össze a Mihály arkangyalhoz kapcsolódó, korabeli keresztény túlvilághitet:

„Ő tiszti az hogy mikoron ez világi emberek kimúlnak, mindennek megméri jó és gonosz téteményét az isteni igazságnak mértékében. Az jókat viszi Istennek eleiben, félbe valókat purgatóriumba, a gonoszokat az erek tűzre, kinek kezdeti akkoron vagyon, de vége soha nincsen… Minden lelköt ő vészen ki testéből halálának idején… Az Bódog lélök őmiatta vitetik mennyeknek szent országára és beiktatik az Szűzanya Máriának színe eleiben és onnan Szentháromságnak eleiben, hol ott megáldatik és megérdemeztetek, és érdeme szerént való karban állatják… Az halottakat fölserkenti feldnek mohából az utolsó ítéletnek idején…”

Az ars bene moriendi, azaz a jó halál elérésének középkori képzete a keresztény ember egyik legfontosabb életcélja volt. A bűnök bocsánatára, a kegyelmi kiválasztásra és a lelkek megmentésére kért imádságban Szűz Mária neve után „Boldog Mihály arkangyalt” nevezi meg közbenjáró segítségnek az egyik legrégibb magyar nyelvemlékünk, a Halotti beszéd és könyörgés.
Számos csillagászati és asztrológiai képzet társult az arkangyalhoz. A tavaszi és nyári égbolton uralkodó Göncölszekér a néphagyomány szerint Szent Mihály szekere, a tejút pedig annak útja, melybe a megholt lelkek távoznak.

A szent archaikus magyar neve a Teleki- és Székelyudvarhelyi kódexben maradt fenn ar [úr] Mihály angyal, ar [úr] Mihály arkangyal formában. Magyarországi középkori névváltozatai Szent Mihály úr, Úr Szent Mihály, Úr Mihály angyal. A Kárpát-medence számtalan helysége vagy temploma őrzi nevében, hogy Mihályt patrónusként választotta a közösség. Árpád-házi uralkodóink idején az egri, gyulafehérvári és váci egyházmegyék is Szent Mihály oltalmába kerültek. A nemesség és a köznép körében egyaránt nagy népszerűségre tett szert, ami a fiúgyermekek gyakori névadásában mutatkozik meg. Szent Mihályt az uralkodók védőszentjének is tartották. A magyar Szent Korona homloklemezének zománcképén, Krisztus jobb keze felől található alakja.

forrás:

gov.hu/…k/szent-mihaly-arkangyal-tisztelete-magyarorszagon
hegylakomagazin.hu/…s/522-szeptemberi-nepszokasok-szent-mihaly-havaban