Scheffer Miklós: A KORONALÁDA TITKA -- Egy különleges Szent Korona-ábrázolás elemzése

A koronázási láda és története
A Magyar Nemzeti Múzeum, a megszámlálhatatlan nemzeti kincs mellett őriz egy nem mindennapi vasládát is. Azt a ládát, amiben a XVII. századtól 1938-ig a koronázási ékszereket őrizték. Jó állapotban vészelte át az évszázadokat, bár a fedele erősen hullámos, ami talán illetéktelen kezek és szerszámok valamikori feszegetéséről árulkodik. Oldalai többszörösen szegecselt vaspántokkal vannak erősítve, erős zárak védték tartalmát és pántokon átfűzött, viasszal lepecsételt zsinórok biztosították a benne elhelyezett klenódiumok érintetlenségét.
A láda elülső oldalán egy, a mai államcímerhez hasonló címer látszik, azzal a különbséggel, hogy a pajzs alakja a Kossuth-címeréhez hasonlóan, oldalán befelé ívelt, felső sarkai ferdén lecsapottak. A pajzs négy részre oszlik, az árpádsáv és a kettős kereszt kétszer szerepel benne. A Szent Korona ábrázolása néhány apróbb részlettől eltekintve realisztikus. A vaslap, amire felfesették, szegecsekkel lett a helyére erősítve. Mivel az ábrázolás a frontális oldal bal felén helyezkedik el, első látására is szemet szúr, hogy valami hasonlónak a jobb oldalon is lennie kellett. És való igaz, azon a területen is hasonló szegecslyukakat láthatunk, mint amiket a címerlap felerősítése érdekében fúrtak.
Hogy milyen ábra lehetett ott, arról szerencsére nem kell találgatásokba bocsájtkoznunk, mert a ládáról a mai, modern, színes felvételek mellett régebbi dokumentumok is hozzáférhetőek. Így ismeretes Ipolyi Arnold A magyar Szent Korona és a koronázási jelvények története és műleírása című könyvében látható metszet, valamint egy 1916-ban készült fénykép. Mindkét forrás megőrizte a koronázási láda eredeti kinézetét, így látható az az ábrázolás is, ami ma már hiányzik az oldaláról. Az 1916-ban készült fotón minden elemében az 1886-os metszetével azonos állapotot látunk, sőt annyi többlet információt is nyerhetünk, hogy a koronázási ékszerek érintetlenségét bizonyító lepecsételt zsinórzat is látszik, ahogy az 300 éven át gyakorlat volt.

A koronaláda napjainkban, a Nemzeti Múzeumban

Az 1916-os fényképfelvétel

A kép tanúsága szerint a jobb oldalon hasonló koronarajz volt látható, alatta pedig egy monogram. Mielőtt a rajzok tüzetesebb ismertetésébe és elemzésébe fognánk, idézzük fel a koronaláda eredetét és történetét!

Ipolyi Arnold leírása szerint: „A láda végre, melyben ezen kozonázási jelvények még jelenleg őriztetnek, mint felirata és czímerei mutatják, 1608-ban készült II. Mátyás király alatt, kinek a láda előrészén koronázott pajzsban neve monogrammja (Mathias) olvasható, míg ugyanezen oldalán más felől Magyar-ország czímere négyezve, felül a koronával látható.” (IPOLYI 1886, 219.)

Metszet Ipolyi Arnold könyvéből
1608-ban koronázták magyar királlyá Habsburg Mátyást, a hazai uralkodók sorában II. Mátyás néven, aki még ezévben hozott törvényei között a koronaőrzést is szabályozta. A vonatkozó rész, 16. cikkelye szerint a király Révay Pétert, Turóc vármegye ispánját és Erdődi Pállfy Istvánt, Pozsony vármegye ispánját, császári és királyi tanácsosokat nevezte ki koronaőröknek. Az 1. paragrafusban ezt olvashatjuk: „A mely koronát az őr uraknak a lajstromba foglalt összes jelvényekkel együtt, itt a pozsonyi várban, bizonyos előkelő országlakóknak a szemeláttára adják át, és ezeknek a jelenlétében helyezzék el a tartályba, a melyet a nádor, három főpap és ugyanannyi báró ur a pecsétükkel lepecsételjenek.” (Magyar Törvénytár 1900, 35.)
Az idézetben szereplő tartály szó nyilván régies fordítás, de itt valójában a szóban forgó ládáról esik szó. Bizton állíthatjuk tehát, hogy műtárgyunkat II. Mátyás koronaőrző rendeletének apropójából gyártották, ahogyan azt a ráfestett 1608-as évszám is tanúsítja. Az évszám nyomai még halványan kivehetők. Kees Teszelszky történész egyenesen Révay Péter személyes rendelésére készült tárgynak tekinti. (TESZELSZKY 2009, 204.)
Minden bizonnyal ez a láda szenvedte el azt a balesetet, amit újabban Pálffy Géza közölt tanulmányában. Az eseményt szemtanú leírása alapján ismerjük, aki bár inkognitóját megőrizte, mégis valószínűleg azonos pálóczi Horváth I. Györggyel. Amikor 1638. február 14-én, Pozsonyban III. Ferdinánd magyar király első felesége, Habsburg Mária Anna királyné koronázási szertartására készülődtek, a főurak kora reggel összegyűltek a Szent Márton templom sekrestyéjében, az előkészületek elvégzése és a Korona megszemlélése érdekében. Hamar kiderült, hogy Trauttmansdorff bécsi főudvarmester rossz kulcsokat hozott magával, és a ládát nem tudják kinyitni. Hamar lakatosokat hívtak, akik nagy erőkkel felfeszítették a tároló tetejét. (PÁLFFY 2007, 1437–1438. A szerző ehhez az eseményhez köti a Korona keresztjének elferdülését, de ez a szemtanú leírásából – véleményem szerint – egyáltalán nem bizonyítható.)
A láda története lényegében összeforrt a Szent Korona történetével, hiszen annak minden kalandjában, szállításában, menekítésében, elrejtésében hordozója, őrzője volt. Ebből csak két epizódot emelnék ki: 1849-ben a szabadságharc végnapjaiban Szemere Bertalan és társai Orsovánál egy füzesben rejtették földbe ebben a tárolóban. (BENDA – FÜGEDI 1979, 210.) 1938-ban a koronaékszerek új ládát kaptak, de érdekes módon a régi még nem lépett le a történelem színpadáról. Amikor a második világháború után nemzeti ereklyénket az USA-ba szállították, majd onnan 1978-ban hazakerült, a régi, immár üres láda is elkísérte erre az útra. (Videó itt) Végső otthona a Magyar Nemzeti Múzeum lett.

Szent Korona a láda oldalán
És most térjünk rá a rajzokra! A láda oldalán tehát valamikor két koronarajz, illetve festmény volt látható, a bal oldali elölnézetből, a jobb oldali hátulnézetből mutatta nemzeti ereklyénket. Az elölnézeti képről és az alatta levő címerről már volt szó. Ez a koronarajz láthatólag igen pontos, sőt ismerve a kor ábrázolásainak hullámzó színvonalát, meglepően pontosnak mondható. Aki készítette, minden valószínűség szerint alapos ismeretekkel rendelkezett a Szent Koronáról, sőt bizonyára a saját szemével, részletesen megfigyelhette. Jelen korunkban csak erről az alkotásról beszélhetnénk, de a már említett 1916-ban készül fekete-fehér fényképen még a hátulnézeti kép is jól látszik! Ez alapján elmondható, hogy hasonló színvonalon és részletességgel történt a Korona hátsó részének megfestése is. Az alatta feltüntetett monogram, ahogy Ipolyi is írta, II. Mátyásé, ez is erősíti a láda datálásának helyességét.
Bár a mai napig megtekinthető, bal oldali koronarajz önmagában is figyelemre méltó, és hosszú stíluskritkai fejtegetést is megérne, írásom fő tárgyát mégis a jelenleg hiányzó koronakép képezi. Még pontosabban, az ábrázolás egyetlen részlete, a hátsó oromzati kép vizsgálata. Hogy miért is, arra a Korona történetében közepesen járatos olvasó is nyilván tudja a választ. A kutatásnak ez a legneuralgikusabb területe, ahol a hivatásos történész és az alternatív kutató homlokegyenest más álláspontot képvisel. Az évtizedes vita, mint tudjuk Révay Péter koronaőr állításán alapul, aki 1613-as, Szent Koronáról írt művében a hátsó oromzati képen nem a ma is látható Dukasz Mihály képmását, hanem Szűz Máriáét említi. (lásd KATONA /szerk./ 1979, 343.) A hivatásos történész itt kétségbe vonja a koronaőr szavahihetőségét és különféle magyarázatokat ad arra, miért állítja ezt Révay. Akár igaza is lehetne, ha nem lenne nyilvánvaló a Korona ezen részének utólagos manipulációja. De erről most ennyit.

Az ábra digitális elemzése

Legnagyobb szerencsénkre a fennmaradt 1916 felvétel jó minőségben, nagy felbontásban érhető el az interneten. Ez adta az inspirációt, hogy nagyobb digitális nagyításban vegyem szemügyre a szóban forgó koronarészt. Ez pedig így fest:

A kép forrása: hungaricana.hu/hu/SzerencsKepeslap/1289746/?img=0

Látható, hogy a fénykép ezen része jórészt világos, de a további digitális képjavítás lehetővé teszi, hogy még több részletet csaljunk elő a felvételből:

A képen sok mindent jól megfigyelhetünk. Látható a II. Mátyás által felhelyezett, nyolcszögletű ékkő valamint az abroncs hátsó képei és drágakövei is kivehetők, ahogyan az abroncs alsó és felső szélén körbefutó gyöngysor is. A keresztpántok kissé szögletesre tört íve, rajta lévő apostolképek nyomai, a pántok tetején a ferde kereszt.
És ami a fő szempont, jól látszik a hátsó oromzati kép formája, felső íve, alsó végződése, és ha a benne feltüntetett alak nem is éles, formájának foltjaiból több észrevétel is tehető. Vegyük sorra ezeket!
– Az ábrázolt kép mérete kisebb, mint a Dukasz-lemezé, mivel az a lemez nem az eredeti foglalatba illeszkedik, hanem nagyobb méretű lévén, elé van szegecselve. Jelen képen látható lemez hozzávetőleg az eredeti foglalat méretét tükrözi.
– A kép foltjaiból jól kivehető, hogy az alsó széle az abroncs felső gyöngysora felett véget ér. Ez azért fontos megfigyelés, mert a Dukasz-lemez, túlméretes lévén rányúlik a felső gyöngysorra, s hogy oda rendesen illeszkedjen kb. tíz gyöngyöt el is kellett távolítani onnan. Ha a művésznek ennyire részletes ismeretei voltak a Szent Koronáról, biztosan ezt is valósághűen festette volna, ha ezt látja.
– És a legfőbb megfigyelés; a kép elmosódott foltjai a legnagyobb akarattal sem hozhatók összefüggésbe Dukasz császár jól ismert portréjával!

Hogy a vizsgálat teljesebb legyen, ne csak a hátsó oromzat fényképével, hanem a hátsó koronarészt mutató, korai rajzokkal is vessük össze. Ezt azért tartom fontosnak, mert elemzésünk tárgya is képzőművészeti interpretáció, ami hasonló ábrázolási párhuzamokkal szemben állhatja meg legjobban a helyét. Két rajzot választottam, Johann Nepomuk Schauff és Decsy Sámuel alkotását, mindkettőt 1790-ből.
Összehasonlítás Schauff rajzával
Összehasonlítás Decsy rajzával

Láthatólag itt sem nagyon találunk közös elemeket. Mindkét rajzon a lemez alsó széle rányúlik a gyöngysorra, a láda ábráján viszont kivehető, hogy nem. Dukasz portéja pedig más befoglaló formákat mutat, mint a láda oromképének foltjai.
De menjünk még ennél is tovább! A három referenciaképet (eredeti Dukasz-fénykép, Schauff, Decsy ábrázolásai) digitálisan „roncsoljuk” olyan mértékűre, hogy csak a vizsgált képünkhöz hasonló foltok látszódjanak.

Dukasz-fénykép roncsolása

Schauff-kép roncsolása
Decsy-kép roncsolása

A művelet után sem láthatunk közös elemeket. Az elmosódott formák nem hozhatók párhuzamba egymással.
A digitális képelemzés eredményei alapján arra a megállapításra jutottam, hogy az 1608-ban készült koronázási láda jobb oldali, hátulnézeti koronarajzának oromképén nem Dukasz Mihály portréja látható!
Mivel a láda egykorú Révay Péter koronaőrrel, aki az utókorra hagyta azt az információt, hogy ő még Szűz Mária képét látta az ominózus helyen, joggal merül fel a lehetősége annak, hogy a vizsgált koronakép is ezt az állapotot tükrözi. És itt annál lényegesen többről van szó, hogy az ábrázoló művész Révay szóbeli leírása alapján dolgozott volna, hiszen a koronaképek olyan részletességgel, és a korban egyáltalán nem magától értetődő pontossággal készültek, hogy a kivitelezőnek mindenképpen személyesen kellett látnia a Szent Koronát.

Mi van az oromképen?
A következőkben csak a hátsó oromképre koncentrálva, kíséreljük meg értelmezni az elmosódott foltokat. Itt szükségünk lesz némi fantáziára, kreatív látásmódra, így nem állítom, hogy eredményem egzaktnak tekinthető, csupán kísérlet, hipotézis arra nézve, hogy megfejtsük az ábra titkát.
Első körben készítettem egy számítógépes, sematikus vonalrajzot az ábra tágabban érintett részeiről. Az oromlemez tartalmáról itt még csak egy tapogatózó vonalat tüntettem fel:
A továbbiakhoz a lemez rajzának még erősebb nagyítását készítettem el:
Ezen jobban látszik, mintha valami emelvényen (trónon?) ülő alakot látnánk. A könnyebb azonosítás végett íme a kép, hogy gondolom:
A fejéből csak egy halvány világosabb folt látszik, így elismerem, ehhez képzelő erő kell, de ha megnézzük a Korona homlokrész Pantokrator-képének koronaládára festett változatát, ott még ennyi sem látható. Nyilván a fekete-fehér fotó számára bizonyos színek szürkeárnyalata azonos, ezért egybeolvadnak.

Továbbmenve, ha figyelmesebben megnézzük a foltokat, a két oldalt kinyúló rész, mintha elválna a középsőtől:
Ennek értelmézéséhez hívjuk segítségül a Szent Korona elülső Pantokrator-képét!
A trónon ülő Krisztus két oldalán fákat látunk. Ha ezt a képet is foltszerűvé tesszük, ezt kapjuk:
E kép köré közel olyan befoglaló formákat tudunk rajzolni, mint az elemzett hátsó oromkép foltjai köré:
Vagyis teória gyanánt az a megállapítást tehetjük, hogy az 1608-as koronaláda hátulnézeti koronarajzának oromképén valamilyen trónon ülő alak lehetett, akit esetleg (ez a legbizonytalanabb megállapítás) két fa fogott közre az elülső Pantokrator képhez hasonlóan. Ha ez utóbbi kijelentés a leginkább feltevés, a benyomások alapján az elmosódott figurába nem nehéz Szűz Mária alakját belelátni. Ezt azért is jelenthetjük ki, mert a trónon ülő Istenanya az egyik legősibb szakrális ikonográfiai ábrázolás. Az V. századtól a templomok apszisában sokszor átveszi a főhelyet Krisztustól. (Katolikus Lexikon ⋙ Mária ábrázolása)

Trónoló Istenanya, Hagia Sophia
Foglaljuk össze elemzésünk részleteit!
– Az 1608-as évszámmal ellátott, Rávay Péter és II. Mátyás korából származó koronaládán a Szent Korona elölnézeti és hátulnézeti ábrázolása volt látható.
– A láda ugyan fennmaradt napjainkig, de a hátulnézeti kép ma már nincs rajta.
– Egy 1916-ból származó fekete-fehér fotón még látható az elveszett kép is.
– A fénykép felbontása lehetővé teszi, hogy erős nagyításban, ha nem is élesen, de megfigyelhetjük a Korona hátsó nézetét.
– Ebből látható, hogy a hátsó oromkép helyzete és tartalma nem azonosítható a ma ismert állapottal. A kép alsó széle nem nyúlik rá az abroncs felső gyöngysorára, ahogy a Dukasz-lemez, a képlemez kisebbként van feltüntetve, a tartalma pedig nem tükrözi Dukasz császár portréjának rajzi elemeit.
– A digitális képelemzés ezt tovább erősíti
– Mivel Révay Péter állítása szerint az ő korában még Szűz Mára képe volt Dukasz képmása helyén, feltételezzük, hogy a láda koronaábrázolásán is ez az állapot lehetett.
– Mivel a vizsgált oromkép elmosódott foltjai nem Dukasz ábrázolását, hanem egy nagyobb alkalmatosságon ülő alakot sugallnak, véleményem szerint a láda Koronáját megfestő személy ott a trónoló Istenanyát tüntette fel, akit ő még valóban a Szent Koronán látott.
Fontos röviden kitérni rá, hogy Pálffy Géza történész, a már hivatkozott, 2007-ben megjelent publikációjában felhívja a figyelmet egy 1618-as dátummal ellátott, hátulnézeti koronarajzra, amelynek oromképén Dukasz alakja van feltüntetve. (PÁLFFY 2007, 1443.) Érvelése szerint ezért sem láthatta ott Révay az 1600-as évek elején Szűz Máriát, mert a rajz a koronaőr idejéből származik. A történész szakma Pálffy állításait újabb bizonyítékként könyvelte el Révay ellen, de Németh Zsolt fizikus és Seremetyeff-Papp János restaurátorművész infrakamerás és mikroszkópos vizsgálata kimutatta a bizonyíték tarthatatlanságát. Megállapították ugyanis, hogy a rajz ominózus része utólagosan lett manipulálva. (Erről bővebben: SEREMETYEFF-PAPP – NÉMETH 2013, 5–10.)
Ennyire nem részletesen elemezve, de megemlíteném, hogy a koronázási láda hátulnézeti koronaképén nem ez az egyetlen, valamelyest kivehető alak.

Ahol jelenleg a Geobitzasz-lemez található, a láda hátsó koronarészének rajzán is kivehető egy hasonló figura. Egy gond van vele, hogy a szakálla helyén egy egészen világos folt észlelhető, akár fehérnek is mondható. Mivel Geobitzasz eredeti portréján a szakáll teljesen sötét, felmerül a kérdés, a művész miért így ábrázolta? Még egy szürkeárnyalatos, elmosódott fotón is egészen sötét foltot kellene ott látnunk. Vagy ez sem lenne azonos a jelenleg ott levő lemezzel?
Mikor készülhettek a korona-ábrák?
És most jön a duplacsavar a történetben. Az túl szép és túl egyértelmű lenne, ha kimondhatnánk; szenzációs dolog, hogy fennmaradt egy Révay Péterrel egykorú koronakép, ami ráadásul bizonyíthatóan nem Dukasz képmásával van ellátva, és vélhetően ott Szűz Mária alakja vehető ki. A történelem ennyire nem kényeztet el minket.
A helyzet az, hogy legjobb tudomásunk szerint 1849-ig biztosan Révay-korabeli korona-festmények lehettek a láda oldalán. Németh Zsolt hívta fel rá a figyelmem, hogy 1849-ben viszont megváltozik a helyzet. A 48-49-es forradalom és szabadságharc végnapjaiban Szemere Bertalanra hárult a koronamenekítés feladata. Mint tudjuk, végül hosszas vívódás és más megoldások elvetése után Orsovánál földbe rejtették. Ránk maradt Szemere naplója, amiben ezekről az eseményekről is részletesen beszámol. Miután 1849 augusztus 10-én Aradra ért, a szállásán lakatossal kinyittatta a koronaládát és minden klenódiumot ellenőrzött. A Koronát fel is próbálta, amit talán nem kellett volna. Ezután ezt írja: „A láda csak egy durva vászonzsákkal lévén behúzva, s így az elejére festve volt korona és évszám I. 16...: könnyen meglátható lévén, azt róla egy ollóval levakartam.” (SZEMERE 1979, 425–426.) Szemere tehát biztonsági okokból eltüntette a ládára festett koronákat? (Az 1608-as félig-meddig levakart évszám az 1916-os fotón még kivehető. Sőt Ipolyi már a vakarás után látta a ládát és ő is 1608-at olvasott ott.) E ponttól kezdve minden ellentmondásossá válik, és számos kérdés vagy észrevétel merül fel:
– Ha már Szemere lakatost hívott, hogy kinyithassa a ládát, miért nem vésette le vele a koronaképek rátétlapjait? Csak véső és kalapács kell, hogy lepattintsa a szegecseket.
– Le lehet-e tökéletesen vakarni ollóval egy érdes felületű kovácsoltvas lapról a ráfestett képet?
– Ezek szerint később visszafestették a koronákat? Ki, mikor és milyen minta alapján? Ugyanis az 1916-os fényképen még együtt látható, két nézetű, de a ma ismert elölnézeti képen élőben is tanulmányozható koronaképmás feltűnően hasonlít Schauff 1790-es ábrázolásaira. A keresztpántok szögletesre tört ívei, a részletek kidolgozása, a pártázat elemei közötti hézagok, amik ugyan a Koronán nincsenek, de pont ez a „hiba” azonossága is kapocs a két koronarajz között. A csüngők megoldása is pont ugyanolyan. Schauff képén a láncok néhány szem után véget érnek, mintha elvágták volna, a koronaládán ugyanezt láthatjuk.
– Az ellentmondásokat csak fokozza a különbségek megléte. Schauff egyenes állású kereszttel mutatja be a Koronát, a ládán ellenben szemből nézve balra dől. Az igazi rejtély pedig a hátulnézet oromzatán tárgyalt képünk tartalmi különbsége! Schauff természetesen Dukaszt látta ott, és helyesen ábrázolta, hogy a lemez rányúlik a felső gyöngysorra. A láda hátulnézeti képén ugyanakkor – ahogy láttuk – nem ez tapasztalható. A kép nem lóg rá a gyöngyökre és az észlelhető foltok nem rokoníthatók Dukasz alakjával.
– Miért nem a Dukasz-féle állapotot festették rá? Ha 1849 után (illetve 1853 után, amikor Habsburg ügynökök megtalálták az orsovai füzesben) valaki újraalkotta a képeket, a hátsó oromzat tekintetében miért nem az akkor már ismertté vált Dukasz császárt lemezét jelenítette meg a felszerelés jellegzetes körülményeivel, ahogy Schauff is tette hatvan évvel korábban? Mivel a korona ábrázolásai igen pontosak, vélhetően az eredeti vagy nagyon pontos rajz után festhették. Érthetetlen, miért nem az akkor már ott levő császárképet örökítették meg.
– 1853 után miért nem korabeli stílusban, korabeli megfigyelések alapján rekonstruálták a képeket? Miért követték egy 1790-es ábrázolás sajátosságait?
– És újra csak megismétlem: miért nem az akkor ismert valóságot (Dukaszt) jelenítették meg a hátsó oromzaton?
A kínzó kérdésekre újabb források, információk előkerüléséig biztos válasz nincs, csak találgatni lehet:
1. Szemere nem írt pontosan. Furcsa a megfogalmazása: „festve volt korona és évszám” ... „azt róla egy ollóval levakartam...” Miért ír egyesszámban? Miért nem „azokat”? Ezek alapján nem világos, mit távolított el.
2. A rajzolatok eltüntetése nem volt elég alapos, ezért utóbb újra lehetett festeni.
3. Nem az akkor ismert hátsó Dukasz-oromkép, hanem valamely régebbi hagyomány, információ alapján lett rekonstruálva a hátulnézet.
4. Mégsem erről a ládáról ír Szemere, már a XIX. században is két tárolóról beszélhetünk, és nem világos, mikor melyik volt használatban. (NÉMETH 2010, 81.) Így a vizsgált koronaképek akár eredetiek is lehetnek.
Jó lett volna belegondolni, mennyire hátborzongató, hogy térben és időben karnyújtásnyira tőlünk (1916-ig biztosan) volt egy képi tanúja Révay Péter Szűz Máriára vonatkozó állításának. Egy XVII. századi művész tanúbizonyságot tett a Szűz Mária-kép igazságáról, rádásul nem szóban, hanem vizuálisan! És jó lett volna leírni azt, hogy jelen írással feltételezhetem, ha nem is az eredeti zománclemezt, de egy hitelesnek tartható másolatának halovány nyomait sikerült megtalálni. Ehelyett csak kérdésekkel és kételyekkel zárhatom ezt az írást. Semmi sem egyértelmű, semmi sem világos, de ezt a helyzetet a Szent Korona kapcsán már sokszor tapasztalhattuk.
Egy jelenség mégis önmagáért beszél. A koronaláda hátsó koronarészt ábrázoló képe valamikor a XX. század folyamán, 1916 után eltűnt a helyéről. Vajon miért?

A cikkem megírásának befejezéséig nem láttam Rostás László előadásának felvételét, amelyben (az 59-dik perctől) foglalkozik a láda kérdésével. Majdnem tökéletesen ugyanarról beszél, amit én fentebb leírtam. A plagizálás vádjának elkerülése miatt tartom fontosnak ezt megjegyezni.
Köszönetemet fejezem ki Németh Zsolt koronakutatónak, aki lényeges információkra hívta fel a figyelmem az írás megszületése során!

IRODALOM
BENDA – FÜGEDI 1979 = BENDA KÁLMÁN – FÜGEDI ERIK, A magyar korona regénye, Magvető Könyvkiadó, Budapest 1979.
IPOLYI 1886 = IPOLYI ARNOLD, A magyar Szent Korona és a koronázási jelvények története és műleírása, Magyar Tudományos Akadémia, Budapest 1886.
Katolikus Lexikon = Magyar Katolikus Lexikon >> Mária ábrázolása
KATONA (szerk.) 1979 = Révay Péter Turóc vármegyei főispán rövid emlékirata Magyarország több mint 600 éve tündöklő Szent Koronájának eredetéről, jeles és győzedelmes voltáról, sorsáról, In A korona kilenc évszázada (Szerk.: Katona Tamás), Európa Könyvkiadó, Budapest 1979, 296–358.
SEREMETYEFF-PAPP – NÉMETH 2013 = SEREMETYEFF-PAPP JÁNOS – NÉMETH ZSOLT, Az Acta Diaetalia 1618. évi korona-ábrázolásának restaurátori vizsgálata In Levéltári Szemle 2013/1.
Magyar Törvénytár 1900 = Magyar Törvénytár –1608-1657. évi törvényczikkek (Ford.: Dr. Kolosvári Sándor – Dr. Óvári Kelemen), Franklin Társulat, Budapest 1900.
NÉMETH 2010 = A Szent Korona sérüléseinek és átalakításainak krónikája, Püski kiadó, Budapest 2010.
PÁLFFY 2007 = PÁLFFY GÉZA, A Szent Korona és a koronaláda balesete 1638-ban, In „Nem sűlyed az emberiség!”Album amicorum Szörényi László LX. születésnapjára (Főszerk.: Jankovics József), MTA Irodalomtudományi Intézet, Budapest 2007.
SZEMERE 1979 = SZEMERE BERTALAN, Naplóm. 1853. szeptember-október, részlet, In A korona kilenc évszázada (Szerk.: Katona Tamás), Európa Könyvkiadó, Budapest 1979.
TESZELSZKY 2009 = KEES TESZELSZKY, Az ismeretlen korona (Ford.: Trostovszky Gabriella), Bencés Kiadó, Pannonhalma 2009.