Müncheni visszaélés körüli mizéria: Ratzinger jobban tette volna, ha hallgat
Az ügyvéd, Martin Pusch, aki egy nem az igazságszeretetéről ismert szakmához tartozik azonban "nem tartja túl hitelesnek" a kijelentéseit. Négy esetben vádolja Ratzingert visszaéléssel.
A legfontosabb eset egy esseni pap, akit homoszexuális visszaélésért ítéltek el. Az 1980-as évek elején a müncheni érsekség fogadta be őt. Ott 2008-ig további visszaéléseket követett el.
Ratzinger többször hangsúlyozta, hogy a pap müncheni felvételekor "semmit sem tudott" a pap előéletéről, és hogy nem volt jelen a megfelelő ordinariátusi ülésen.
Ennek ellentmond a vonatkozó jegyzőkönyv, amely megemlíti, hogy "a bíboros" az említett ülésen beszámolt az elhunyt berlini bíboros, Alfred Bengsch temetési szertartásáról és Hans Küng teológus II. János Pállal folytatott bizalmas megbeszéléseiről is.
Az ügy már 2010-ben felforrósodott. Akkor Gerhard Gruber vállalta egyedül a felelősséget. Később úgy nyilatkozott, hogy erre kényszerítették. Gruber nem kételkedik abban, hogy Ratzinger ismerte a pap áthelyezéséhez vezető körülményeket. A tanulmány 235 feltételezett elkövetővel - köztük 173 pappal - és 497, többnyire férfi áldozattal foglalkozik.
A jelentés teljesen torz képet fest a tényekről azáltal, hogy a mai, többnyire papokra korlátozódó visszaélési hisztériát visszavetíti a történelembe. Abban az időben a visszaéléseket nem a mai normákkal kezelték. Azokban a körökben, amelyekhez a mai oligarcha média tartozik, a gyermekbántalmazást nyilvánosan gyakorolták, és annak legalizálására törekedtek.
Kép: © Mazur/catholicnews.org.uk, CC BY-NC-ND, #newsTeqkxukemc
