A HEGYCSÚCS ÖRÖME
látom a hegycsúcson
a koca turistát
a lábát lógatja
és nyalja a száját
ül camping székében
bontja a szendvicsét
falja a majonézt
előtte a látvány
örömmel tölti el
látja a hegycsúcsot
sok havas csipkével
most ér fel a csúcsra
egy izzadt turista
lám fáradt az arca
ám öröm ül rajta
gyalog jött a hegyre
a zsákját cipelve
az úton a lelke
sok látvánnyal telt el
látta az őzikét
az éves gidával
látta a kis mókust
az öreg anyjával
hallotta a füttyét
a hegyi rigónak
kacsintott rá szépen
Bálint a mormota
mind a két turista
halld örömet él meg
a látvány szépsége
nézd vidítja őket
az örömük foka
viszont nem egyforma
az egyik kocsival
a másik turista
gyalog jött a hegyre
tele van látvánnyal
tele van élménnyel
tüdeje erősebb
a lába feszesebb
ilyen a nagyböjt is
ha azt lazán töltöd
mint koca turista
sovány lesz örömöd
a fényes húsvétban
boldog az a lélek
aki a nagyböjtjét
szent emberként élte
most a fényes hétben ragyog az erénye
eltölti a szívét
a hegycsúcs öröme!
(Forrai Tamás SJ volt a forrás)