Tudjuk, hogy a magányban könnyebb rátalálni Isten jelenlétére. Mégis félünk tőle.
Mindannyian átéltük már, és elmondhatjuk, hogy – bár vannak pillanatok, amikor szükségünk van arra, hogy egyedül legyünk – emberi természetünk szerint nagyon is társas lények vagyunk.
A magányt sokszor megoldandó problémának, betöltendő űrnek tekintjük, s olykor csakugyan ezeket jelenti. Ám a magány szépen gondozott kert is lehet, amelyben az Úr bőséges lelki termést növel. A magányosság lehet jelzés, hogy szükségünk van egy társra – de lehet alkalom is, hogy tudatosítsuk Jézus jelenlétét.
