Clicks291
Elmélkedések a legméltóságosabb Oltáriszentségről Hatodik elmélkedés Miért merítenek sokan oly kevés hasznot a gyakori szentáldozásból? "Aki eszi az én testemet és issza az én véremet, az énbennem …More
Elmélkedések a legméltóságosabb Oltáriszentségről
Hatodik elmélkedés
Miért merítenek sokan oly kevés hasznot a gyakori szentáldozásból?
"Aki eszi az én testemet és issza az én véremet, az énbennem marad és én őbenne." (Ján. 6.57)

Az Isteni Üdvözítő biztosít róla, hogy a szentáldozás a legcsodásabb kegyelmek forrása a lélek számára; az áldozásban Jézus egyesül az áldozóval: "az énbennem marad és én őbenne". Azonban, fájdalom! az Úr Jézus minden törekvése és jóakarata sokszor hajótörést szenved, mert sokan kellő előkészület nélkül járulnak az Úr asztalához. Ámbár nem szentségtörő az ilyen áldozás, azért mégis édes-kevés a foganatja. A kegyelem az áldozó lelkületétől függ. Háromféle áldozó van.
1. Az első osztályhoz azok tartoznak, akik élő hit nélkül áldoznak. Minél kevesebb a hit, annál kevesebb a kegyelem is. Minél kevésbbé hatolunk be elmélkedés segítségével a hittitok megértésébe, annál gyengébb a vágyódásunk a mennyei eledel után, annál kevesebb a kegyelem is. - Jézus földönjártában jótéteményeit mindenkor az élő hithez kötötte. "Menj, a te hited meggyógyított téged." "Legyen a te hited szerint." Így tesz az Úr Jézus most is. Legyen a te hited szerint: ha nagy a hited e Szentségben, nyerj nagy kegyelmeket; ha keveset hiszesz, kevés a jutalmad is; ha pedig semmit sem hiszesz, ismét csak legyen a te hited szerint: nem nyersz semmit.
Azért, kedves lélek, gyakran ébreszd föl magadban a hit indulatját. Azzal a tudattal lépj be a templomba, hogy az az élő Isten háza és mondd: édes Üdvözítőm, föltétlenül hiszem, hogy te itt lakol a szentségházban; ugyanazon Isten, aki hozzám való szeretetedből elhagytad mennyei trónodat, magadra vetted az emberi természetet és azzal együtt a szegénységet és megvetést, a halandó test minden nyomorát, végül halált szenvedtél a keresztfán.
Légy rajta, hogy hited fáklyája magasan lobogjon és akkor annak világánál megismered az Oltáriszentséget és gyümölcsöző lesz minden áldozásod.

2. A második osztályba tartozóknak nincs eléggé erős reményük. Sokan kérnek kegyelmet, de csak lanyhán, mert nem reménylik kérelmük meghallgatását. Nem teljes eréllyel látnak szenvedélyeik és bűnös szokásaik kiirtásához, mert nem teljes a reményük, hogy ez nekik sikerüljön is és hogy valaha tökéletességre jutnak. Bizonyos lehangoltság vesz rajtunk erőt, amire pedig semmi alapos okunk nincs. Hisz Jézus azért rendelte az Oltáriszentséget, hogy általa minden hibánkból, gyöngeségünkből kiemeljen, mindenképen segítségünkre legyen, hogy így neki egyre hívebben szolgálhassunk. - Sok okod van tehát rá, kedves lélek, hogy a szentáldozáshoz minden bizalommal és erős reménységgel siess. Kérj mindent teljes bizalommal, a legerősebb reménységgel. A jóra komolyan törekvő lélek soha se csüggedjen, bizalommal közeledjék a szentségház szent Királyához, mert az a kegyelem kincseit mindenkor a bizalom mértéke szerint osztja.

3. Sok lélekre meg azért nincs a szentáldozás kellő hatással, mert szeretet nélkül járulnak a szeretet e Szentségéhez. Az ilyen lelkek folytonos szórakozások közt élnek, szertelenül ragaszkodnak a teremtményekhez és sohasem szentelik magukat teljesen Istennek. Ki a teremtményeket szertelenül szereti, csak azokhoz ragaszkodik, örömét és megelégedését egyedül azokban találja, ez egyúttal nem szeretheti az Istent is, legalább nem abban a mértékben, amint azt az Isten kívánja: minden megosztás nélkül, egész lélekkel és minden erővel. Az a szív, amelyben az Isten iránt valódi szeretet lakozik, mindig azt figyeli, hogyan járjon Istenének kedvében. Ha tehát azt akarod, hogy Jézus kegyelemkincseinek egész tárházával bevonuljon szívedbe, akkor előbb űzd ki onnan a teremtmények rendetlen szeretetét s mondj le a helytelen önszeretetről. Csakis így lehet Jézus állandó lakó szívedben, így részesíthet kegyelmeiben. - Most már, kedves lélek, nemde tudod, hogy miért eredménytelenek áldozásaid? - Hogy sok lélek kevés, vagy épen semmi hasznot nem húz szentáldozásból, annak oka a külső viseletben és a szentáldozáshoz való helytelen járulásban lehet. Némelyek ugyanis, mihelyt megáldoztak, keresztet vetnek magukra, letörlik térdeikről a port és elhagyják a templomot; mások meg megelégszenek a könyvből kiolvasott rövid hálaadó imával és aztán visszatérnek napi foglalkozásaikhoz, többé rá sem gondolva a szentáldozásra. - Ha azt akarod, édes lélek, hogy minden áldozásodnak bő gyümölcsét szedhesd, úgy félre ezzel a hanyag eljárással. Ne hagyd el azonnal a templomot, valamennyi időt tölts ott és társalkodjál Jézusoddal, aki akkor van hozzád a legközelebb, akkor hajlandóbb veled jót tenni, mert akkor vagy rá legméltóbb. Hálaadásod tartson egész nap, elméf minden gondolata, szíved érzelme folyton annál időzzön, arra vonatkozzék, akit aznap vendégül fogadtál.
Így, de csakis így haladhatsz gyors léptekkel az erény útján, az édes Jézus így vesz örömmel szívedben állandó lakást.

Fölbuzdulás
Bocsásd meg, legédesebb Jézusom, minden hanyagságomat és hidegségemet, amelyek méltatlanná tesznek a szeretet titkának befogadására. Áldozáskor így kell Szent Péterrel fölkiáltanom: "Menj ki tőlem, Uram, mert bűnös ember vagyok". De ne, ne távozzál tőlem; mi lenne belőlem nálad nélkül? Azért kérve-kérlek, szívemnek egész áhitatával esedezem, jöjj hozzám, maradj velem s ne engedd, hogy valaha tőled elszakadjak. - Ó édes Anyám, Mária, ki egyedül méltó voltál az isteni Üdvözítőt karjaidba zárni, esedezz érettem, hogy mindig méltón járuljak az Úr asztalához és soha tőle el ne szakadjak. Amen.

forrás: Örökimádás imakönyv