Ferenc pápa elítéli a szituációs etikát, majd azt prédikálja

Ferenc pápa azt mondta a jezsuitáknak a thaiföldi utazása során, hogy az elvált, majd (illegálisan) újraházasodott emberekkel kapcsolatos kérdést kétféleképpen lehet megválaszolni.

“Szörszálhasogató módon, ami nem keresztény, még akkor sem, ha egyházi; vagy az egyházi Magisztérium szerint, az Amoris Laetitia buzdítás nyolcadik fejezete alapján, ami azt adja válasznak, hogy tarts fele, ismerd meg, hogy megoldást találj.

Ennek semmi köze nincs a szituációs etikához, hanem az egyház nagy, erkölcsi hagyománya a lényeg” (forrás: LaCiviltaCattolica.it, december 5).

Ferenc pápának minden mondata hibás:

- A "keresztény" és az "egyházi" nem lehet egymás ellentettje.
- Az Amoris Laetitia lábjegyzetében publikált személyes véleménye nem számít egyházi tanítóhivatal anyagnak.
- Az Amoris Laetitia rossz példa a szituációs etikára - melyet Ferenc pápa is elítél -, mert az engedélyezi az olyan gonosz tetteket, mint pl. bizonyos esetekben a házasságtörést.

Ebben a kontextusban, egy másik kérdésre, Ferenc pápa a szituációs etikát dicsérte, azt állítva, hogy "nincsenek definitív szabályok, melyek mindig érvényesek" - ezt az állítást pedig megcáfolja a Tízparancsolat.

A többi kijelentésével tovább hirdette a baloldali politikát, mint pl. a klíma riogatást ("a bolygó túlélése a legfontosabb téma"), tömeges bevándorlást ("a menekültekkel szemét módjára bánnak"), dicsérte az embercsempészetet ("a Földközi-tenger egy temetővé alakult") és a falakat ahhoz hasonlította, ahogy Heródes elkülönítette a szülőket gyermekeiktől a gyermekgyilkosság alatt.

Kép: © Mazur, CC BY-SA, #newsOwnzodphup