Idealizálni a múltat pont olyan tévedés mint lenézni. Elég a film befejező helyzetjelentését meghallani. Már akinek van füle a hallásra.
A jelen hithagyás nem a holdról vagy a muszlimoktól jött hanem az akkori gőgnek és önzésnek a büntetéseként. Ismerve, hogy a hit nem érdem hanem Isten ajándéka.
Az igaz hogy mára minden téren sokszorozodott Jézus nevének ellenségei de ne legyünk naivak a régiek is itt maradtak, sőt stratégiát váltottak és ma szolgáinak, barátainak és védelmezőinek mondják magukat és igyekeznek másokra terelni a figyelmet.
Ami a valóság még szomorúbb része az akkori és a mai egyszerű emberek közötti erkölcsi értékekben való meggyőződés nagyon nagy különbsége.

Elfordulás a fejlett Nyugattól a Kongresszus? A romlott Nyugattól!! Ez a film minden csak, nem helyes és igazságos emlékezés. Az 1938-as Kongresszus a hit és az imádás jegyében volt megrendezve és valóban hittel imádták az Oltáriszentséget vagyis Krisztust. Gyanúm, hogy a most következő kongresszuson, nem Krisztus lesz a központ, hanem a jelenlévő emberek önkifejezése, érzelmei, közösségi magamutogatás, tánc és minden ami elfedi Krisztust. Csak lakomáról közösségi élményről beszél, az áldozat csak mellékes, mert a ma élő ember sem akar áldozattá válni Krisztussal. 1938-ben mélyen hívő teológusok, lelkipásztorok világi hívők szervezték, akik élő hittel hitték az Oltáriszentségben Krisztust, ma homályos, kétértelmű kifejezésekkel élő, énközpontú mentalitással rendelkező, szerepjátszó, bizonytalan teológiai tudással rendelkezők.