„Mi az ember, hogy megemlékezel róla, az ember fia, hogy gondot viselsz reá? Majdnem isteni lénnyé tetted, dicsőséggel és fönséggel koronáztad.” (Zsolt 8,5-6)
A 8. zsoltár szakasz kijelenti, hogy Isten az embert kicsit kisebbé tette az angyaloknál. Így nekünk is az angyalokhoz hasonlóan kell viselkednünk.
A keresztény civilizációban ez többek között a beszédben nyilvánult meg. Az emberek úgy éltek keresztény tanúságtételüknek megfelelően, hogy átvették az udvarias társaságban használt nyelveket.
A káromkodást, a szitkozódást és a közönségességet mindig is azokkal hozzák összefüggésbe, akik nem keresztény vagy erényes életet élnek. Ez a megbélyegzés még azokat is, akik nem voltak keresztények, arra késztette, hogy ügyeljenek a csúnya beszéd elkerülésére.
A közönségességnek ez a negatív megítélése ma már nem érvényes. A vulgáris nyelv fokozott elfogadása mindenütt tapasztalható. A vulgaritás minden szempontból elárasztotta a társadalmat, akár egy cunami. Ami egykor oly ritka volt, ma már …több