A PÁSZTOR
nem vagyok én pásztor
nem születtem annak
apám se volt juhász
nem volt görbe botja
se hetyke kalapja
se fából faragott
pásztor furulyája
más volt a szakmája
én a pásztorkodást
az Istentől kaptam
terelem a nyájam
ahogy Isten adja
ahogy a nyáj hagyja
egy áldott szép napon
meghívó érkezett
Úr angyala hozta
és szépen csendesen
a szívembe súgta
kiválasztott lettél
eljegyzett az Isten
pap leszel örökre
neki fogsz szolgálni
nyája örömére
kaptam egy pikulát
fújtam egy figurát
jöttek a bárányok
és jöttek a versek
kiderült szép lassan
hogy a meghívóval
két hivatást kaptam
nem vagyok én költő
nem születtem annak
Apám nem írt verset
soha nem olvasta
nem volt a családban
halld versíró egy sem
én lettem csak költő
ki papnak születtem
nem vagyok jó költő
hallgatom a csendet
amíg verset írok
növekedik bennem
ez a tehetségem
és összetett kézzel
terelem a rímet
termelem a verset
a hajnali csendben
te meg jó Barátom
add tovább ha tetszett
terjedjen jó híre
az igaz Istennek
Aki minket szeret
nem vagyok én pásztor
nem vagyok én költő
csodálkozva látom
hogy én is ott állok
pásztorok és költők
örömbe öltözött
nagy csapata között!