„Mindenható Isten! Hallgasd meg minden órai imámat!
Töltsd el szívemet angyali tiszta szeretettel embertársaim, hazám
és honfitársaim iránt! Világosíts fel engem egy kerub lángszellemével,
erős eszével! Engedj a jövőbe pillantanom s megkülönböztetnem a jónak
magvát a gonoszak magvától! Add tudtomra, mit tegyek és miként
kezdjem, hogy neked egykor arról a tőkéről, melyet reám bíztál,
beszámolhassak! Gondolkodni akarok és dolgozni éjjel és nappal egész
életemen át. Segítsd sikerre bennem azt, ami jó; tipord el csírájában azt, aminek
rossz gyümölcs lehetne! Nyújtsd segélyedet, hogy minden heves indulatot
elnyomhassak magamban! Engedd, hogy igazi lelki alázattal tekintsek mindent
a világon, s úgy fogjak hozzá bármihez! Egész imám pedig ne csak szóval legyen
elmondva, hanem tetteimben nyilvánuljon s legyen szüntelen az éghez bocsátva."
/Gróf Széchenyi István imája/
"A levágott fa újból kisarjad, az elrepült madarak esmét
visszatérnek, a meghót ember helyett új ember születik.
Akármilyen nyomorúság szakadjon reánk, itt kell éljünk,
ezen a földön, a világ végezetéig...”
”
– Üdő Márton záró szavai
Emberek a havason – Wikipédia 1942