Amikor Isten megteremtette világot, egy csodálatos, harmonikus, édeni helyet alkotott az embernek, ahol nincs betegség, szenvedés és semmilyen rossz, és a halál is csak egy könnyed átlényegülés. A bűnbeesés miatt ez a világ és benne az emberi természet megromlott és a világ része lett betegség, a szenvedés és a fájdalmas halál. Isten viszont tud a görbe úton is egyenesen írni, tehát a rossznak is tud kegyelmi többletet adni. Bár a szenvedés gonosz miatt lépett be világba, Isten adott egy új lehetőséget, hogy a szenvedés útján erőt, hitet és bűnbocsánatot nyerjünk, ha kellő lelkülettel és alázattal vállaljuk magunkért vagy/és másokért. Bár a sátán ártani akart azzal, hogy a szenvedést életünk részévé tette, nem foghatta fel, hogy Isten úgy rendelte, hogy ezen az úton is el lehet jutni hozzá. A gonosz attól végképp tombolt dühében, amikor nyilvánvalóvá lett számára, hogy a szenvedés lesz az egyetemes megváltás útja.
Az első cikket Gergely atya (Rómában élő pálos pap) tette közzé saját honlapján, ennek nyomai már csak az internetes archívumban elérhetők, a publikálás dátuma 2009: archive.org/…atolikus- … A fenti írásra hivatkozott a katolikus-honlap.hu, és utóbbit vette át, egészítette ki néhány további információval a Missa Tridentina Alapítvány honlapja.
„Isten megteremtette az embert, saját képmására, az Isten képmására teremtette őt, férfinak és nőnek teremtette őket.” (Ter 1,27) 1. Az alábbi, egy amerikai morálteológus által írt cikket számos kiegészítéssel látjuk el, mivel témája fontos, és egy ilyen helyzet kezelése bölcsességet és szeretetet kíván. Ez a javaslat internetes források felhasználásával készült. Ha egy férfi női ruhát visel, az szokatlan a liturgikus környezetben, és zavaró lehet a hívők közössége számára. A szentmise nem az önkifejezés, hanem Isten dicsőítése és a közösség építése céljából zajlik. Ezért a pap — aki a liturgia rendjéért felel — megtagadhatja pl. a felolvasói szolgálatot, ha úgy ítéli meg, hogy az adott öltözék nem illik a liturgikus méltósághoz vagy zavart keltene a hívekben. Ez nem a személy elutasítása, hanem a liturgikus rend védelme. Javasolt alapelvek egy ilyen helyzet kezeléséhez A Katolikus Egyház két alapelvet mindig együtt tart: Caritas in veritate …több
@charisma Nincs benne semmi sarkos. A hit (doktrína & liturgia) védelméért adta sok tízezer vértanú az életét. Ha valaki hem hajlandó védelmezni a katolikus hitét (kényelemből, ezért meg azért), az ne nevezze magát katolikusnak. A hit kérdésében nincs kompromisszum. Így is rejtett, lassú de biztos protestantizálás folyik Magyarországon, és nemcsak az ökumenizmus tekintetében. Vegye mindenki tudomásul, hogy Jézus egyetlen EGYHÁZAT alapított [Mt 16,18]. Az összes többit emberek alkották meg a svédasztal módszerével. Viszont az egyetlen Egyházból következik, hogy "A katolikus egyházon kívül nincs üdvösség.", mert "Én vagyok az út, az igazság és az élet." [Jn 14,6], ugyanis az igazságot a katolikus egyháznak adta és őt jelöte ki az útnak, azért hogy Őbenne éljünk.
@Senki Noname köszönet a -többnyire sarkos- kiegészítésekért. A cikk érzékeny témát érint. Sajnálatos, hogy magyar nyelven eddig gyakorlatilag semmi sem volt elérhető ebben a témában. A papok és főpásztorok gyakorlatilag teljes mértékben kerülik ezeket a kérdéseket.