3
4
1
2
Bazsó-Dombi Attila
199
Véghelyi Péter: A kifordult idő Mi az idő? Az idő talán az emberiség egyik legmegfoghatatlanabb fogalma, amivel a tudomány tulajdonképpen mind a mai napig nem tud elszámolni, magyarán fogalma sincs …More
Véghelyi Péter: A kifordult idő

Mi az idő?

Az idő talán az emberiség egyik legmegfoghatatlanabb fogalma, amivel a tudomány tulajdonképpen mind a mai napig nem tud elszámolni, magyarán fogalma sincs arról, hogy mi is az idő valójában. A vallástörténészek kutatásai szerint az emberiség történetének kezdetén a körkörös (ciklikus) időszámítás volt a jellemző, melyben nem lehetett történelemről beszélni, mivel benne minden újra és újra megismétlődött. Ezzel szemben a zsidó gyökerekkel bíró, úgynevezett kereszténynek nevezett időszemlélet – mely soros (lineáris) szemléletű – szükségképpen a történelem folyamában látja az események egymásutániságát.
Annak bebizonyítására teszünk most kísérletet – ahogyan azt a francia Annales-iskola is hangoztatja –, hogy az úgynevezett társadalmi időszemlélet nem állja meg a helyét sem akkor, ha tiszta körkörös, sem akkor, ha tiszta soros időfogalommal él. Éppen e kettő ötvözete alkotja az időszemlélet helyes mibenlétét. Magyar nyelvünk is épp így viselkedik az idő vonatkozásában, mivel az alapvetően soros időfolyamra ráül az ismétlődés, a kor is. Azt tapasztalhatjuk, hogy a nyugati ember újkori tudományos eredményeitől megrészegülten hatalmas csinnadrattával, saját értelmi fölényének teljes tudatában most jutott el arra a szintre, ahol a magyarul gondolkodó ember halkan, észrevétlenül mindig is volt. Mindemellett az idő fogalmunk tökéletes összhangban van a keresztény időfelfogás gyökerének tekintett héber időfogalommal, mely így nem lehetett annyira forradalmian egyedülálló szellemi fejlemény a múltban, mint ahogyan azt a hivatalos tudomány mindenáron bizonygatni szándékozik.
Izgalmasnak ígérkező időutazásunkat kezdjük Szent Ágoston örök érvényű gondolataival:
„Mi az idő?
Megmagyarázza ezt valaki könnyen és röviden? Megérti valaki gondolatai mélyén legalább annyira, hogy szóban kifejezze? Pedig csevegéseink során semmit sem emlegetünk olyan megszokott ismerős gyanánt, mint éppen az időt. Értjük, ha kimondjuk a szót. Értjük akkor is, ha mások ajkán halljuk emlegetni.
Tehát mi az idő?
Ha senki nem kérdezi tőlem, akkor tudom. Ha azonban kérdezőnek kell megmagyaráznom, akkor nem tudom.”
(Augustinus, Aurelius. Vallomások. Budapest: Gondolat Kiadó, 1982., 358-359 / XI.XIV.17. szakasz)

A teljes tanulmány a feltöltött .pdf-ben

Forrás:
nyelvmegorzes.hu/blog/2021-08-30/a-kifordult-ido